Gondoltam egy nagyot. Elmentem szórakozni a Dog Eat Dog koncertjére. Mert azt hallottam, úgy olvastam, jó kis bulikat nyomnak. Ez igaz is lett: jó kis bulit nyomtak.
Azért egy pillanatra elbizonytalanított a turnét szervező cég neve – Avocado Booking –, de végül is a DED fellépett tavaly a Rockmaratonon…
Nem is a zenekar, hanem inkább a rajongói tömeg felől érdekes, hogy eszét veszve éltet egy olyan bandát, ami 27 éve alakult, és a korai korszakban készült első 3 lemezén lévő 3-4 sláger tartja életben a nevét még ma is. Ahogy a zenekar tagjai önironikusan meg is jegyzik: 10 éve (a negyedik lemez óta) nem jelent meg tőlük semmi, csak most a Brand New Breed EP 4 száma – ami a turné alapját adja, vagy fordítva. Szóval nem itt lehet a népszerűség oka, hanem a koncertek hangulatában. Erre voltam kíváncsi.
Maga a DED-féle rap-ska-punk-pop-rock-hip-hop-metál-stb. egyveleg elég uncsi, egyedül a szaxofon jelent benne üdítő hangfoltot (el sem hiszem, hogy ezt leírtam) – ha már rap és metál, akkor RATM vagy Ice-T & Slayer kooperáció minimum. Jó, jó, ne kérjünk rajtuk számom azt, ami nem ők. Mindenesetre én egyáltalán azért tartom számon őket, mert a tagságnak köze volt a Mucky Pup nevű zenekarhoz, akiket 28 éve kedveltem…
Mit is tud a DED? Amitől a közel telt ház A38 közönsége 45 percnyi várakozás (az egri Szükségállapot felvezetése) után is odavan, meg vissza. Hát, vannak a klipes nótáik, a slágerek (Who’s the King, Rocky, No Fronts), meg van egyfajta szellemiségük, közvetlenségük, amivel keblükre ölelik a nagyérdeműt, mintha csak egy hatalmas nappali szőnyegén adnák elő a haveroknak a garázsban gyakorolt dalszerűségeket, amire John Connor ráköpködi-rapeli a tutit. Ilyen házibuli-főpróba jellegű volt a tegnapi tavaszi turné nyitó budapesti fellépésük is – amiből azonban legkésőbb a 40. perc után egy unalmas alibi-valami lett, kb. egy elnyújtott levezető szuszogás, amit aztán a No Fronts össznépi hejehujája a színpadon volt hívatva megkoronázni a 70. percben, de az már tűnt inkább kínlódásnak. Connor nem győzte lerázni magáról a lelkes, de pofátlan rajongókat.
Neabore, Finley, Connor, Haemmerli
Véleményem szerint a cseh szaxis volt a legjobb aznap este (ahogy fújás közben ő is páros lábbal ugrált), a svájci gitáros (Roger Haemmerli) matatása alig hallatszott, a basszer (Dave Neabore) hozta a korrektet, a dobos (Brandon Finley) meg nem is tudom, minek volt ott, a Rocky alatti geg-időhúzásban ott sem volt, egy csomószor csak lesett állig beöltözve sportruhába plusz sapka, míg gépről ment a dob – nem is értettem. Amikor meg kijött előre rapelni, látszott élvezi, bár a szám (dalnak nem nevezném) harmatgyenge volt.
A közönség mindenesetre elszórakoztatta magát, 3 ropiért ez nem is rossz arány, gondolhatnánk. (Connor nem győzte amúgy belefűzni a mondókáiba Budapestet, az 1995-ös PeCsa-beli bulit, a két évvel ezelőtti Kék Yuk-as koncertet, vagy a tavalyi Rockmaratont… Ljubljanában azért ez nehezebb lesz ma, főleg a városnév ritmikája miatt…) Én sem éreztem rosszul magam, nem voltak különösebb elvárásaim, de a No Fronts után már nem vártam meg a langyi „még egy számot,” ahogy sokan mások sem.
BRAND NEW BREED TOUR 2017
Dog Eat Dog (US), (Szükségállapot)
Budapest, 2017. április 6., A38
Belépőjegy ára: 2900/3500 Ft
