Az egész nem pusztán a részek összessége, hanem több annál. S mivel a múltkori Crowbar- és a múltkori Overkill-koncert is király volt, papíron bizonyítható, hogy ha együtt lépnek föl, még jobb lesz.
A közös turnén két fiatal csapat is részt vesz. Az izraeli SHREDHEAD tagsága piros pontot érdemel lelkesedésük és fiatalságukból eredő vehemenciájuk miatt. Ugyanakkor a groove-os posztthrashük elég átlagos volt, amit csak tetézett az amúgy szimpatikus, és frontemberi teendőinek kellően eleget tevő énekes srác, aki inkább a grind-death-ihletettségű morgásban-mormogásban jeleskedett, azaz egy szavát sem lehetett érteni. Az ausztrál banda, a DESECRATOR zenéje már egy fokkal ütősebb volt: mintha egy ’84-’85 körüli thrash-demót prezentáltak volna a színpadon, erősen riffközpontúan. A fejtetőn lekopaszodott gitárosok a tarkójukon meghagyták a hosszú hajat, így elég bizarrul, janicsárosan néztek ki, de ez előnyükre vált. A frontemberi feladatokat is ellátó gitáros-énekes elég szuggesztív volt, vitte a bulit, de szerintem pont kétszer annyi időt játszottak, mint amennyi nekem jól esett volna, nem volt annyi különlegesség a zenei kelléktárukban, de bemelegítésnek éppen jók voltak.
A már hosszabb ideje a Peter Jackson-i törpre „hajazó” Kirk Windstein (3 héttel korábban megjött a Mikulás – by Maci) szerintem seggbe dugott kézzel képes bármikor megírni egy jó Crowbar-lemezt. Ahogy tette eddig is, és most legutóbb is. A The serpent only lies pont olyan jó, mint az előzőek, nem rosszabb, de nem is jobb. Persze a Crowbar soha nem ért el olyan státuszt, hogy ne kelljen lemezkiadáshoz kötnie a turnéjait, csak úgy bele a vakvilágba, mert az X lemezük 20, 25, 30 évvel ezelőtt jelent meg… Így biztos vagyok benne, lesz még pár album. Kirknek is van véleménye a világról, zenei értelemben azonban túlzott elmozdulás nem valószínű. Nem is szükséges feltétlenül, kellenek a biztos pontok.
Hiába tért vissza az ikonikus társ, a bőgős Sexy T., a mostani koncert kevésbé tudott elvarázsolni. Az első 2-3 szám alatt elég szar is volt a hangzás, éppen a vastagság hiányzott a gitárokból, de később, a Serpentről előadott dalnál helyreállt a rend. Itt volt megtapasztalható, miért is jó hallgatni CROWBARt – 100% pure southern sludge, ahogy a pólójuk is hirdeti. Tudom, Kirk antihangja legendás, elfogadod vagy nem, a te dolgod, de lemezen azért hallgathatóbb. Most éppen olyan volt, mintha egy iszappal és köszörűkövekkel teli fuldokló szájból hangzanának fel halálsikolyok, ez életért könyörögve. Ez ezért nálam léc alatt volt. A viszonylag rövid szettjüket követően azonban legalább ugyanennyi ideig állt a sor (még az Overkill koncertje alatt is) a merchasztaluknál, aláírásért, fotóért stb. Nekem, vállalva a hangulatember titulust, naná, most nem volt meggyőző a produkciójuk, a múltkori súlyosság és atmoszférateremtő hatásuk nem ismétlődött.
A zöld szín- és sztroboszkóp-barát OVERKILL azonban most sem gatyázott. A korábban beharangozottaktól eltérően csak a dobok mögött volt csere – Dave Linsk gitáros a helyén volt, nem Waldemar Sorychta pótolta a koncerten. A 80 perces műsoruk elvileg sok különlegességet nem kínált: a legutóbbi lemez Armoristjával kezdtek, a végén pedig az elmaradhatatlan Elimination és a Fuck You! És volt persze Rotten to the Core, Electric Rattlesnake, Hello from the Gutter, In union we stand, Hammerhead, Feel the Fire, Coma, vagy a februárban érkező legújabb lemezről az Our Finest Hour – az igazi meglepetés a Thin Lizzy-feldolgozás volt, nem is tudom hová tenni, de örülök neki: az Emerald!
Az Overkill biztos pont, a koncertjeik energikusak, zúzósak, lehet rájuk tombolni, igaz, D. D. Verni basszusa mindig a gitárok rovására hangos, de Links szólói azért így is hasítanak. Blitz pedig önmagában is intézmény, 57 évesen fitt, mint egy tini, a berohanásaival, mikrofonletámadásaival külön show-t biztosít. A végén meg jól bele is dőlt az első sorokba.
KILLFEST 2016 TOUR
Overkill (US), Crowbar (US), Desecrator (AUS), Shredhead (IZR)
Budapest, BNMC, 2016. november 17.
Belépőjegy ára: 4900/5900/6900 Ft
