A POWER THEORY egy amerikai power metal csapat – mi más. Még 2006-ban alapította Bob „BB” Ballinger gitáros, az akkor éppen feloszló Night Myst nevű bandája romjain. A pennsylvaniai Philadelphiában sürgölődő csapat a NWOBHM és a ’80-as évek német metáljának alapjaira pakolta rá a máskülönben amerikai ízű power muzsikáját, némi Vicious Rumors, némi Helstar, nyomokban Metal Church hangulattal. Sokat elárul róluk, hogy a 2007-es demo-EP-jük címe: Metal Forever. A végig labilis felállásban a gitáros társa 2013-ig – az első két nagylemez megjelenéséig – a 2016-ban elhunyt Dave Santini énekes volt. Őt váltotta a mikrofonnál a szintén karcos, ráspolyos hangú, de ha kell, sikítani is képes Jeff Rose. A Driven By Fear 3. album már vele készült, méghozzá az acceptes Peter Baltes irányításával, igaz, végül csak 2015-ben jelent meg. Nos, én itt kapcsolódtam be a történetükbe, miután a Burning Sun című fanzine-ben olvastam a lemezről. Aztán persze visszafelé haladva szépen megismerkedtem a korábbi alkotásokkal is.
Az hogy ezen a szeptember eleji budapesti fesztiválon helyet kaptak a fellépők között, nem kis mértékben köszönhető, gondolom, annak, hogy a dobos feladatát 2016 eleje óta Veress Márton tölti be, aki anno a Pokolgépben, majd a Chris Amott-féle Armageddonban bizonyít(ott). A zenekar tagjai, bizonyára turistaként, két koncert miatt rándultak át az öreg kontinensre, a magyar fellépést követően 10-én a németországi Falkenfelsben lépnek föl. Már csak hab volt a tortán, hogy a fővárosi koncertre Vörös Attilát igazolták a gitárosi posztra. Végül aztán Attila valamilyen sérülése miatt lemondani kényszerült a színpadra állást, így Lovrek Krisztiánnak kellett betanulnia lóhalálában a programot. Hogy milyen eredménnyel?
A hazai ismertségük szerénysége okán a koradélutáni időpont indokoltnak tűnt, a programjuk végére mintegy ötvenen álltunk a színpad előtt (de a koncerthelyszín egész területén sem lehettünk ennél sokkal többen…). Mindössze 6 számra jutott ideje a Driven By Fearrel indító ötösnek (volt még sorrendben: Cut & Run, Long Hard Road, [passz], Spinstress, The Truth Shall Set You Free). De azt nagy elánnal adták elő, élükön a Dickinson hangján felnőtt Rose-zal. A vokálokba a főnök BB és a színpadot keresztbe-kasul bejáró Alan D’Angelo basszer is besegített. Marci igazán kitett magáért a dobok mögött, Krisztián pedig nagyon kellemeseket szólózott, bár a hangerősség nem állt mellé, az ő gityója halkabban szólt.
Talán fél órát sem tartott a produkciójuk, de a heti élő fém adagom időben megkaptam, kibírom vele szombatig. Ezért érdemes volt kiruccanni a hídfőhöz. Remélem, jönnek majd még klubkoncertre is!
ROCK ON! FEST 2016
Power Theory (US/H)
Budapest, Barba Negra Track, 2016. szeptember 4.
