Két éve addig-addig halogattam a jegyvásárlást, hogy mind elkelt, mielőtt megválthattam volna, így idén nem haboztam, korán megvettem Tosin Abasi zenekarának koncertjére a belépőt. Nem is hiába, mert ismét sold out!-os lett a buli, már hetekkel ezelőtt.
A húrorgiát az ausztrál fiatalember, PLINI és a köréje szervezett fellépőcsapat nyitotta este 20 órai kezdéssel. Plini maga írja, játssza, veszi fel és keveri lemezeit, és hát a komponálásban nemcsak Satriani derűsebb, pajkosabb oldala, de a klasszikus zene is hatással lehetett rá, talán Schubert is. A hangfolyamai olyanok, akár egy tavaszi, pisztránggal teli patak csörgedezése… Inkább szigorú mégis a dallam- és dalépítkezése, az a fajta elementáris bizarrság, ami a múltkori Steve Vai-koncertet jellemezte, a show-elemekkel persze, és az extrovertáltsággal, hiányzik belőle. A visszafogott humor ugyanakkor nem, a közel 40 perces szettet a „beautiful city”-nek ajánlotta, egy számukat – Atlas – a háttércsapatnak, egy másikat pedig a számára életmentő emeleti étteremnek… Ellőtte Aaron Marshall kenyérszeletelés közben történt ujjsérülését is, a másik gitáros posztját ugyanis a kanadai Intervals gitáros zsenije foglalta el, akinek bal keze mutatóujjának begye megsérült az említett művelet során. A hangzás, a hangerő, a művészi játék kifogástalan volt egyébként.
Aztán a dobos személye cserélődött, a három húros maradt a színpadon, csupán Plini és Aaron cserélt helyet és gitárt, máris az INTERVALS koncertjét hallhattuk. Marshall jóval keményebb, de nem kevésbé technikás oldaláról közelíti meg a shred művészetet. A dalaiban a hegyek is leomlottak, az ég is mennydörgött – hogy ilyen metaforákra ragadtassam magam. És hát kilenc ujjal is mágikus hangulatot teremtett a rendelkezésére álló 25 percben. Ő korábban a Protest The Heróval járt már a nálunk, közelebbről a hajón, emlegette is az ajándék pálinkát, amit a backstage-ben elfogyasztottak, és ami aztán jelentősen befolyásolta a későbbi történéseket…
A koncertjük során elgondolkodtam, hogy ez a sok ember, aki itt sűrű sorokban élteti az efféle virtuóz gitármuzsikát, vajon egy Jónás Tamás–Lukács Peta–Kállai János (K3) felállású szintén gigafellépésre is jegyet váltana. Én mindenesetre látnék benne potenciált. Kár, hogy az említett gitárzsenik eddig még nem.
Tíz órakor, némi várakoztatás után végre színpadra lépett a Tosin Abasi vezette trió, az ANIMALS AS LEADERS. Tosin mellett Javier Reyes is 8 húros gitáron brillírozott, a doboknál pedig Matt Garstka művelt csodát. Összesen tehát megvolt a 16 húr, a basszushangok is nagyon vastagon szóltak. Az biztos, nem szószátyárkodtak a tagok, inkább a hangáradatukkal bűvöltek. Letaglózóan, engem szó szerint maguk alá temettek már – de nemcsak önmagukban, hanem az előző két formációval összefogva. Azt hiszem, nagyon tömény volt ez így. És ismét a Steve Vai-koncertre hivatkoznék, ahol a magamfajta laikus, aki nem a harmóniamenetek komponenseit füleli elszántan, a show egyéb elemeit is nagyon élvezi, legyen az kivetítőn futó vizuális összeállítás, vagy a frontember személyiségéből eredő játszadozás a deszkákon. Ezen a három előadáson ez bizony hiányzott nekem.
A gitárok viszont nagyon szépek voltak, kétségtelen.
Animals As Leaders (US), Intervals (CAN), Plini (AUS)
Budapest, A38, 2016. augusztus 10.
Belépőjegy ára: 3500/4200 Ft
