Egy nagyon érzékletes beszámoló keltette föl az érdeklődésem a Hexvessel iránt 2012-ben. Az akkor még Mátrafüred-Sástón rendezett Fekete Zaj Fesztivál éjszakai erdőmélyi varázsát tovább fokozó finn csapat rituáléját ismertető tudósítás miatt füleltem bele az akkor aktuális albumba, a No Holier Temple-be, ami meg is nyert magának. Azóta vártam a találkozásra. (Megjegyzés: egy évvel korábban, 2011-ben a Kultfesten lépett föl először nálunk az együttes, akkor Budapesten – így tehát most már mindhárom albumuk bemutatásra került idehaza!) Mat McNerney persze járt erre azóta, legutóbb fél éven belül kétszer is a legújabb formációjával, a Grave Pleasures-szel, a Hex’ azonban mindezidáig ritkán mozdult ki Finnországból.
Képek forrása: zenekari Fb-oldal
Az estet a skandinávokat képviselő svéd NEW KEEPERS OF THE WATER TOWERS volt hivatott felvezetni, frissen megjelent Infernal Machine lemezüket promotálták a turnéval. Hipnoterápiás rockban utaznak, vagy éppen utaztató muzsikának is hívhatjuk: irány a mélyvíz, a galaxis, a Föld középpontja, netán utazás a koponya körül, még netánabb: a lélek tájait járhatjuk be általuk. A ’60-’70-es évek fordulója óta él velünk ez a zenei mutáció – és a víztorony őrei – nopláne: újak – nagyon jól prezentálják. A NatGeo producerei helyében fölkérném őket egy természetfilm aláfestő zenéjének megírására: szeizmikus és kozmikus hevület hatja át a szerzeményeiket, amik közül ötöt hallhattunk is a rendelkezésükre álló negyven percben.
A hatosfogat alig fért el a színpadon a dupla annyi hangszerüktől, kütyüiktől. A szokásos gitár, basszus, dob mellett volt még szintetizátor, állványra fektetett gitár, meg minden, amit csavargatni, pöcögtetni, rázni, gongatni, csörgetni, fújni, nyomkodni kellett. Effektpedál vonat helyett -szőnyegként terült a lábuk alatt a sokféle torzító-miskulancia. Jó kis pszichedelikus hegymozgást, föld- és vízrengést produkáltak – az elején még elkapott a gonosz irónia: nem több ez, mint a Mission Impossible főcímzenéjének végtelenített mixe, de gyorsan revideáltam, és inkább ráfeküdtem a dallamokra.
Ha erdőbe csak képletesen is vittek, a sötét és a varázslat (sötét varázslat?) maximálisan megvolt. Mindezt Kvohst a koncert elején viselt varázslóinas kis köpönyege, pelerinje is erősítette a hátára varrt félholddal. A HEXVESSEL ezúttal otthon hagyta az ütőhangszeres Marját, kvintettként álltak a színpadra pszichedelikus-folkos-darkos-erdős rockzenéjükkel, ami a Beatlesig és kortársaiig nyúl vissza inspirációért. Szép tiszta hangzásuk volt, Mat éneke is tisztán szárnyalt. Niini Rossi is figyelemvonzó volt, nemcsak női mivolta okán, hanem mert baromi jól szólt a basszusgitárja. Kiemelést érdemel még a billentyűs Kimmo Helén is, aki trombitán és hegedűn is remekelt, ha kellett.
Mat a Mirror Boy és az est legszentimentálisabb dala, a nekem már a lemezen is nagyon tetsző, Cosmic Truth előtt beszélt sokat, részletezte a dalok gondolathátterét, de amúgy leginkább az érzékletes előadásra szorítkozott a banda a koncert órája alatt – hatalmas sikerrel az értő közönség színe előtt; telt ház volt, jegyzem meg. A When We Are Death szinte összes számát eljátszották, ha már lemezbemutató turné, egyedül a Green Gold maradt ki, a NHT-ről és a 2011-es Dawnbearerről 3-3 szám csendült föl. A Hunter’s Prayert követően pedig rituálisan körbejárt köztük az ivótülök.
Volt mire inniuk! Mi is koccintsunk arra, jöjjenek mihamarabb ismét!
Dalok: Intro: Heaven and Earth Magic, Transparent Eyeball, Woods to Conjure, Teeth of the Mountain, I Am the Ritual, Mirror Boy, Sacred Marriage, Drugged Up on the Universe, Cosmic Truth, Mushroom Spirit Doors, Hunter’s Prayer, intermezzo: Scarlet Cassoscks, Earth Over Us, When I’m Dead, Outro: Are you Coniferous? Ráadás: Invocation Summoning
WHEN WE ARE DEATH EURO TOUR 2016 PT. 1
Hexvessel (FIN), New Keepers of the Water Towers (S)
Budapest, A38 Session@Dürer-kert, kisterem, 2016. április 1.
Belépőjegy ára: 1900/2500 Ft
