A remek nyári koncertfelhozatalból a Dürer-kert igencsak kivette a részét (Elder, At the Gates stb.), a sorozatnak az AGALLOCH első magyarországi koncertje jelentette a megkoronázását. Vitán felül nagy hatású zenekarról van szó, az ezredforduló táján ők kezdték először vegyíteni a black metalt neofolkos elemekkel, nemsokára pedig zenekarok garmadája kezdte el játszani a „cascadian black metalt”. A black metal ezen ágából teljességgel hiányzik a sátánista ideológia és az erőszakra/pusztításra épülő tematika, jellemzően a vad, érintetlen természet fenségét próbálják művészetükkel közvetíteni a főleg az USA északnyugati államaiból (Oregon, Washington) származó zenekarok.
Persze ez roppant patetikusan hangzik, de a portlandi Agalloch zenéje valóban rendkívüli hangulat, misztikum szempontjából. Diszkográfiájuk igen változatos, a nagylemezek mindig metal alapúak, a köztes kislemezeken, EP-ken azonban elkalandoznak neofolk, ambient irányokba is. A zenekar az Ashes Against the Grain című harmadik lemezt (2006) követően kezdett el intenzívebben koncertezni, Európába ritkán jutottak el, én már le is tettem róla, hogy valaha láthatom őket. Köszönet illeti az Emptiness Bookingot, hogy egy nappal a Brutal Assault-os fellépés előtt sikerült elhozni őket hozzánk is. Eredetileg a koncert a kisteremben került volna megrendezésre, rendkívül pozitív fejlemény volt, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel átkerült az esemény a nagyterembe. Pozitívumként fogtam fel azt is, hogy a közönségben nagyon sok volt a fiatal, akik max. óvodába járhattak a Pale Folklore idején.
A nyitó francia CROWN számára nem indult jól a turné, egészségügyi problémák miatt kihagyni kényszerültek az első hat állomást, szerencsére a magyar koncerten semmi negatív utóhatás nem volt érzékelhető. A zenekar stílusát talán az industrial doom/sludge jelzővel lehetne jellemezni. Lemezen a dallamos ének és postmetalos témák árnyalják a képet, a koncerten viszont az indusztriális elemek domináltak, mindenesetre nagyon változatos és élvezetes volt az összkép. Legtöbbször a Godflesh, illetve a Cult of Luna ugrott be a számok hallatán, de voltak gyorsabb, zúzosabb részek is, black metalos üvöltésekkel megtámogatva. Már Natron című idei lemezüket hallgatva is feltűnt, hogy a lassabb részek nem alibi jellegűek, és a dallamos énektémák is rendkívül kidolgozottak, szerencsére élő előadásukkal sem volt gond, ahogy a kristálytiszta hangzással sem. A színpadon a füstgép és a vörös fények domináltak a fullasztó hőségben, ami rövid időn belül pokoli hangulatot eredményezett. Ezt csak fokozták az ipari, sci-fi jellegű effektek, zörejek, valamint az egészen fantasztikus hangzású dobgép néhol ostorcsapásra emlékeztető ütemei. Kellett egy kis idő a produkció befogadásához, de egy percig sem volt unalmas a koncert, manapság úgyis hiányt szenvedünk a jó industrial zenekarokban.
A szünetben szerencsére kinyitották az ajtókat és beindították a nagyterem ventilátorát, így a főzenekar koncertje alatt már nem volt pusztító a hőség, ez nem is illett volna a kék fények dominanciájához. A füst persze maradt, John Haughm (zenekarvezető, gitáros) még füstölőket is meggyújtott az intro alatt, amiknek illatát végig érezni lehetett a légmozgásnak köszönhetően. Ismertetők alapján a régebbi koncerteken még nem volt nagy rutinja a tagoknak, ezért a hosszú, összetett kompozíciókat közel sem tudták lemezminőségben előadni. Mára már nyoma se maradt bizonytalanságnak, intenzív, precíz és szenvedélyes volt az előadás, többekkel ellentétben nekem a hangzással sem volt problémám, bár az ének lehetett volna egy kicsit hangosabb és tisztább. Fontos megjegyezni, hogy az együttes a kezdetek óta változatlan felállásban játszik, egyedül a doboknál történt változás 2007-ben Aesop Dekker személyében, aki a színtér neves egyénisége, itt is élvezetesen játszott.
A turné a The Serpent & the Sphere album dalaira épült, de szerencsére a klasszikus korai lemezeket sem hanyagolták. Az állomásokon volt egy kis variáció a régi daloknál, mi mindkét Pale Folklore-os számot hallhattuk, cserébe viszont az Of Stone, Wind and Pillort nem játszották. Ez a szett jelentette számomra a koncert csúcspontját: a Hallways of Enchanted Memory – The Melancholy Spirit – …and the Great Cold Death of the Earth trió életre szóló élményt jelentett, csodaként éltem/éltük meg, hogy hallhatjuk ezeket a dalokat. A zenészek nagy beleéléssel, szimpatikusan játszottak, nagy kommunikáció nem volt a közönséggel, de Haughm a köszöntésnél elmondta, hogy régi vágya teljesült azzal, hogy zenekara végre eljutott Budapestre. Természetesen játszottak a közönségkedvenc Ashes Against the Grainről (ami szerintem pont a leggyengébb lemezük), valamint a Marrow of the Spirit albumról is, amivel a játékidő 2 óra(!) fölé kúszott fel. Fantasztikus koncert volt, számomra körülbelül olyan jelentőségű, amikor az Ulvert vagy a Skepticismet sikerült először látnom. Nagyon várt események előtt mindig van az emberben egy kis félsz, hogy vajon beteljesednek-e az elvárások, ez a koncert most magasan túlszárnyalta azokat.
SILENCER
Számlista: The Astral Dialogue, Vales Beyond Dimension, Limbs, Ghosts of the Midwinter Fires, Dark Matter Gods, Hallways of Enchanted Ebony, The Melancholy Spirit, …and the Great Cold Death of the Earth, Into the Painted Grey, Falling Snow, Plateau of the Ages
SERPENS IN CVLMINATION EUROPEAN TOUR MMXV
Agalloch (USA), Crown (F)
Budapest, Dürer-kert, 2015. augusztus 5.
Belépőjegy ára: 2900/3600 Ft
