Szorosan álltunk a Dürer-kert kistermében a Kamchatka első magyarországi koncertjének nézőterén. De egy percre sem bántam meg, hogy a svéd blues-pszichedelikus-stoner-rock hatású power trió bemutatkozó estjét választottam az ugyancsak érdekes, és aznap este egy másik fővárosi szórakozóhelyen föllépő svájci death-black Bölzer helyett. Szédületes, magával ragadó volt a 9 órakor színpadra lépő hármas zenei és előadói produkciója, melynek középpontjában Thomas Juneor Andersson és az ő gitárjátéka állt. Mindez persze a kiválóan teljesítő, az Opethből és a Spiritual Beggars billentyűi mögül ismerős, jó hosszú hajú, a vokálozásban is részt vállaló Per Wiberg basszer és a szintén figyelmet követelő dobos, Tobias Strandvik erőteljes részvételével. A tavalyi, 5. albumuknál kattantam rájuk, mostani turnéjuk még a The Search Goes On bemutatójának levezetője, de már csak pár hetet kell várni és megjelenik a 6., Long Road Made of Gold című lemezük is. Thomas május-júniust ígért.
Andersson játéka erőteljes, és erőteljesen magán viseli Jimi Hendrix szeretetét, vagy a Cream precizitását, de mindenképpen a ’60-as, ’70-es évek fordulójának blues rockba történő újjászületésének nagyszerűségét. Úgy virtuóz, hogy közben semmi sallang: szikár, száraz, nyers, szinte torzítás nélküli hangmenet, miközben kemény, nagyon pontos – és elegáns. A leginkább egy utcazenész külsővel bíró, fordított satyis Andersson, aki szakálla mögött végigmosolyogta a 70+10 perces föllépést, végtelenül kedves előadó, aki még az „egészségedre” szót is megtanulta gyorsan a vízzel való toroköblögetés közben az igen önfeledt és lelkes közönségtől, s egyáltalán nem zavarta az a szegény nemszomjas rajongó, aki (első alkalommal) fölhágva a színpadra, ráborulva megölelte, majd szinte elaludt rajta. (Később már, mikor ébren, de korántsem „tisztán”, többször is föllépett a deszkákra, a barátja tessékelte le „őnemodavalóságát”.)
Az erő a trióval van: Wiberg, Andersson, Strandvik
Már az új lemezről is játszottak, valamint a ráadásblokkban feldolgozás is helyett kapott, ha jól értettem. Egyáltalán nem érdemtelenül szólt többször is a nagyon lelkes kórus: „Kam-chat-ka, Kam-chat-ka”, bár többen megpróbálkoztak a hasonló hangzású „Tank-csap-dá”-val is – no, ez volt az érdemtelenség!
Nagyon vidám, nagyon üdítő est volt, igazán minőségi zenével – jó lenne, ha legközelebb már egy megfelelőbb helyiségben, pl. egy jazzklubban el tudnám képzelni, léphetnének föl ezek a kiváló muzsikusok.
Kamchatka (S)
Budapest, Dürer-kert, kisterem, 2015. április 23.
Belépőjegy ára: 2500/3200 Ft
A reklám helye: