Pedig én igazán igyekeztem, tényleg! Hiába. Mégsem sikerült pontosan odaérnem az ajkai NOCTIS koncertjének kezdésére. Fél kilencet írtak, ám mikor negyed kilenckor ott toporogtam a klub bejáratánál, bentről már hallatszott a zene, tanúsítva: korábban kezdtek. Ilyen is van. Hogy mennyivel korábban, nem tudhatom, mindenesetre így is jó egy órányit élvezhettem még az előadásukat. S ez valóban élvezet volt. Nekem és annak a kétmaroknyi embernek, aki a faasztalokra könyökölve markolászta a söröskorsóját, -üvegét.
Soha korábban nem hallottam róluk, ami 2006-os alapításukat tekintve rám nézve elég kétségbeejtő. A szextett power metalként határozza meg önmagát, s olyan zenekarokat említenek hatásként, mint a Kamelot, Pagan’s Mind, Nocturnal Rites, Rhapsody of Fire, Pyramaze, Angra. Nos, számomra viszont a power metal egészen mást jelent, ezeket és a Noctist is inkább prog-szimfo metalként azonosítanám. Hallgatva a koncertjüket leginkább a szépemlékű norvég Conception ugrott be hasonszőrűként. A Noctis zenészeit nem illetheti a vád, hogy nem magas fogon uralják a hangszereiket, mind a gitárosok, a basszer, a billentyűs és a dobos is kitett magáért, mindent hoztak szépen, amit a műfaj megkívánt. Hasított a kiváló torkú énekes, Lévai Sándor is, aki ráadásul szimpatikus frontembernek tűnt. Szóval nagyon egyben van a zenekar, szerintem nyugodtan kiállhatnának nemzetközi porondra is. Ám a nagy kérdés az, hogy a műfaji kereteken túl tudnak-e, akarnak-e majd lépni, hogy hasonlóan magas fokon, de még sajátosabban, kiemelkedve a többi zenekar közül, alkossanak, s nem csak „utánjátszanak”. Én mindenesetre drukkolok nekik, az improvizált szöveggel előadott új dal is nagyon tetszett.
Meglepetésként ért, hogy ennyien összejöttünk, ahogy az is, hogy nem csak a 30 fölötti korosztály képviseltette magát. Veteránokra számítottam kizárólag, akiknek hosszú az emlékezete. Hiszen a korábban székesfehérvári, most váci AGE OF NEMESIS (korábban Nemesis) tulajdonképpen mindent megtett azért, hogy por lepje be ténykedésüket és emléküket a közönség részéről. Már a névváltoztatások (The Goddess Nemesis Project, Age of Nemesis), a magyar és angol nyelvű lemezkiadások körül túlbonyolították a dolgaikat, ehhez aztán a Dream Theater trubute-é válás (Scenes From’99) csak rátett egy lapáttal. Meg hát nem is nagyon adtak életjelet magukról évek óta.
Bevallom, én már az 1999-es Abraxas után elvesztettem a fonalat velük kapcsolatban, pontosabban a Terra Incognita lemezt nem is hallottam, viszont lehetőségem volt még Thorday Ákossal színpadon látni őket – jó régen volt.
De mivel „több mint 9 év után újra nagyszabású koncertre készül”-nek és „a 10 éve tartó turnénknak ez lesz az ötödik állomása”, nem volt vitás, hogy kiemelkedő esemény lesz a tegnapi föllépés. Így is történt. Kétórás zenei csúcsteljesítménynek lehettünk – akkor már úgy 150-en – szerencsés szem- és fültanúi, miután 40 percnyi várakoztatás után tíz perccel tíz előtt színpadra lépett a kvintett. Hihetetlen, azt is mondhatnám, lemezminőségben szólaltak meg. Minden hangszer tisztán és arányosan, jól hallhatóan szólt, a hangerő sem volt túlerőltetve a megsüketülésig. Optimális körülmények biztosították, hogy valóban élvezet legyen a zenehallgatás.
Van az a nézőpont, hogy az Age of Nemesis a szegény (magyar) ember Dream Theatere, de ezzel én nem tudok azonosulni. Szeretnék ilyen szegény lenni! Tény, hogy hatalmas befolyást gyakorolt rájuk, zenéjük alapjai és falai a DTh (és LTE) kockáiból épültek, Fábián Zoltán pedig – nem vitás – Petrucci egyik legjobb tanítványa. Ám azt mondom, a szövegviláguk, a későbbi zenei megoldásaik sajátossá váltak, a DTh is régen más irányba fordult. Vagy egyszerűen, esetükben nem zavarnak az áthallások, mert annyira jól csinálják. Nekem sokkal jobban tetszik az AON muzsikája a jelenkori DTh-nál… Az elejétől a végéig nagy élvezettel bólogattam a dalaikra. Pislogtam csak Fábi szólóira, lecsüccsentem Krecsmarik Gábor brutális dobolásától. Mert szólhatott az elsőlemezes Predesztináció vagy az Abraxasról a Négy tükör, netán a Psychogeist tételei (A végzet ajtaja, Mama sír), Nagy György billentyűből kicsalt hangjai elérzékenyítettek, hogy aztán Tolmacsov György hathúrosának döbögése keltsen eszméletre. Igazi durvulat volt a Kiss Zoltán énekes által 80-90%-os készültségűnek mondott új anyag Final Salvation című, angol nyelvű száma, nagyon bekeményítettek vele a srácok. Játszottak persze a DTh tribute korszakukra emlékezve a csodacsapattól is (a műsor közepén, és a ráadásblokk második, utolsó számaként – „sajnáltuk volna, ha nem játszhatjuk el ezt a két számot ma este, örülünk nagyon, hogy visszatapsoltatok”, mondta az egészen fantasztikus frontemberként teljesítő Kiss Zoltán), de ajánlottak dalt a nemrég elhunyt Küronya Miklós hangmérnök emlékének is. Vendégként Nagy Gábor „NG” (Wisdom) is tiszteletét tette: első alkalommal Kiss Zoltán a háttérből kísérte érces orgánumát, még gitárt is akasztott a nyakába, második alkalommal duettszerűen adták elő a „vérfarkasos” dalt (a Vérző hold a Terra Incognitáról). Itt jegyezném meg, Kiss Zoltán hangja jobb, mint valaha, döccenő nélkül nyomta le a kétórás koncertet. A Wisdom nagyon nem az én világom, de eNGi hangi adottságai remekek!
Zenei alázat, kitűnő hangzás, szimpatikus emberek, ragyogó számok, olvasásra érdemes szövegek, színvonalas előadásmód – nem is tudom, hogyan dicsérjem még az Age of Nemesist. Remélem, mikor kijön az új album, a bemutatója hasonlóan nagyszabású lesz! Én mindenesetre ott leszek.
Age of Nemesis, Noctis
Budapest, Club 202, 2015. április 3.
Belépőjegy ára: 1500 Ft
