Állig ér a szar, összecsapni készülnek a fejed fölött a hullámok? Ha szeretnél kievickélni a mindennapok posványból, a legjobb, ha kizökkented magad. Erre különösen alkalmas egy metálzenei esemény. Így voltam a brit szigetekről hazánkba látogató The Wounded Kings koncertjével, egy zenei agymosás felfrissít és segít kilábalni a mocsárból. Miközben a zenekar fellépést ajánló írások rendre a dartmoori lápvidék meghatározó mivoltát hangsúlyozzák a banda muzikalitását körülírandó. Persze ez ugyanúgy metafora, mint vergődésem szavakba öntése, különben csöbörből vödörbe kerülök, nem is beszélve arról, hogy ez a kifakult miliőelmélet, nyilván, semmi közvetlen kapcsolatban nincs egy zenei formával, hiszen hallhattunk már kínai és spanyol viking black metalt is, vagy nehezen tudom elképzelni, hogy a pesti vagy szegedi sík (pláne a puszta) nagyban meghatározná a rajta tevékenykedő muzsikusok fantáziáját…
De a terápiás reményeim minden kétséget kizáróan igazolást nyertek. Kezdve a NADIR fél kilenckor kezdődő bő félórás programjával. (Mily öröm is számomra, hogy borzasztó szokás szerint nem pakoltak 3-4 magyar bandát a főzenekar elé, feleslegesen „fesztivállá” kövérítve az angolok föllépését…) A doom-szettel készülő budapesti kvintett persze doom metalosabb dalait zúzós, beindítós brutálisabb számokkal körítette, okosan válogatva a Tentacity lemezüktől kezdve egészen a 10 inches vinylen is közreadott A Lasting Dose of Venom jubileumi kiadványuk tételeiből. A színpad már a dobszerkóval és a hangfalakkal megtelt, így a húrosok és Tauszik Viktor énekes a színpad előtti térben gyilkolta ádázul az 50 fős figyelmes hallgatóságot. Később azért a hangszeresek fölszivárogtak a deszkákra, ám Viktor a közönség laza soraiba is be-betört, hogy minél közvetlenebbül adja át a bennük is feszülő, nagyszerű érzést, amely közösségi élményként absztrahálódott a kiváló összeállítású és vehemens stílusban előadott műsoruk alatt. Oly annyira, hogy egy ráadás dalra is sort kerítettek, engedve a köz nyomásának. A Nadir élőben, koncerten mindig hasít, jobban is, mint lemezen, mivel a dalaik nem mondhatók slágeresnek, könnyen megjegyezhetőnek, de előadásuk során igazi energiaátadás történik, lázba hozva a közönséget. Nekem már őket hallgatva kisimultak a ráncaim.
Az angol THE WOUNDED KINGS fő vonzerejét számomra elsősorban az idén tavasszal megjelent, negyedik, Consolamentum című albumuk jelentette, kiemelten az énekesnő, Sharie Neyland kellemes orgánuma miatt. Ám a koncert előtt pár nappal értesültem róla, hogy a turnén már nem ő, hanem a korábbi és most visszatért dalnok, George Birch énekel majd. Nekem hiányzott Sharie hangja, bevallom. Birch énekstílusa kevésbé különleges, ugyanakkor hatásos frontemberként ismerhettük meg. Sőt, nekem kissé túl sok is volt belőle alkalmanként, mintha fáziseltolódásban lett volna a mozgása, gesztikulációja a banda ősdoom nyomokon haladó búgó, gerjedő gitárritmusaival. Míg a húrosok ujjai lassan szánkáztak a gitárok nyakán, Birch akár kétszer olyan gyorsan bólogatott a súlyos témákra. A Black Sabbath–korai Candlemass vonalán mozgó ötös háromnegyed órában előadott zenéje nálam most amiatt győzedelmeskedett, mert nyoma sem volt a doom mellett stonerkedésnek, sludge-olásnak, heavy metalba oltott, netán southerneskedő zakatolásnak – csak a pőre, fókuszált belassultság uralta a terepet.
A két gitáros önmagába feledkezése mellett a basszer Al Eliadis csontos testalkatával és legalább kétméteres magasságával szó szerint kiemelkedett társai köréből és a sűrű zenei folyamból. Birch, ha csak tehette, gitárt ragadott és vastagította a flow-szerű hangzást, de számomra a legfigyelemreméltóbb Mike Heath dobos teljesítménye volt, ami minduntalan kikövetelte magának a külön koncentrációt. Mindig sikerült a gitárok egyszerű hangfolyama fölé emelkednie ötletes és komplexebb ütéssorozataival, amit ráadásul látványosan tudott véghezvinni. Nekem az ő játéka adta aznap este a fő zenei élményt.
Még egy-két szám erejéig szívesen elhallgattam volna őket, de olyan nagy hiányérzetem mégsem támadt, amikor fél 11-kor megköszönték a lelkes, 60 fős hallgatóság támogatását. Jó, szívet is melengető bevezető volt ez a jövő hétvégi Dread Sovereign-koncerthez, amit szintén itt, a Trafikban élvezhetünk majd.
EMPIRE OF DEATH TOUR 2014
The Wounded Kings (GB), Nadir
Budapest, Trafik Klub, 2014. október 29.
Belépőjegy ára: 2500 Ft
