Vérmes reményeim voltak, mégis víz telítette a kalocsnim. Mindez még május közepén történt, mikor a Gozsdu Manó Klubba készültem a Wackor és a WMD ínycsiklandó közös koncertjeire. Ám mivel bokáig álltam a lében már délután, nem vártam meg az estet, hogy ellepjen… Pedig ennél szimpatikusabb összeállítású magyar koncertet csak a ’90-es évek elején tudtam volna elképzelni, mondjuk, Slogan, The Bedlam, Barbed Wire felállásban. Most is csak a Varsó és az Eclipse hiányzott… (én hőseim… könnycsepp, nosztalgia…)
Rég voltam már WMD-koncerten, egészen pontosan négy éve, 2010. júliusában, a Room of the Mad Robots játszott előttük, akkor is a hajó tetőteraszát szállták meg. Valahogy a Moebius megjelenését követő „mínuszos lemezek” (a tavaly évvégi 4.1 EP is) miatt(?) fölbomlott a kapcsolatom a zenekarral, kicsit irányvesztettnek éreztem, no, nem a zenéjüket, hanem a honi közegben való tempózást. Értem én, meló, család, középszer szorítása… Amúgy meg azzal ámítottam magam, hogy úgyis föllépnek megint nemsokára, akkor ott leszek. Na, így ment el négy év! És a felállás közben megváltozott: nekem új a dobos és az egyik gitáros is.
Azonban nemcsak a húsmágnes vonzott tegnap a fedélzetre, hanem kíváncsi voltam a budapesti deathrasher BEGOTTEN SILENCE-re is, EP-nek mondott Sebek által című, tavalyi demójuk ugyanis figyelemre méltó angol és magyar nyelvű dalokat rejt. Ezeket elő is vezette az igen fiatal kvartett, akik fél nyolc után, még elég lanyha érdeklődés mellett bele is kezdtek majd' háromnegyed órás műsorukba. Alapvetően húzós, death metalos a banda, tagadhatatlan WMD-hatásokkal, vagy a WMD-re is hatással levők hatásaival, kiválóan elsajátították a műfaj sablonjait, tudnak zenélni, számokat írni. Ami még hiányzik: a kifejezőerő, az eszközök alárendelése az önmagában való zenélésen túli megmutatkozásnak. Ahogy igaz ez a frontemberi teendőket ellátó, váltott énekkel (rikácsolás, hörgés) az esten Cannibal Corpse-pólóban föllépő Török Csaba készségeire is: jó az irány, de van hova fejlődni még. Mindenesetre nem unatkoztam produkciójukat hallgatva, de többre vágytam, s tudtam, a WMD-től ezt bizton megkapom majd!...
Így is lett. Majdnem. Az addigra nagyon szép számban tömörülő közönség felcsigázottsága szinte tapintható volt, mikor az esztergomi zenekar nekidurálta magát, és belecsapott a kerek egy órásra sikeredett koncertjébe. (Kissé fura, dekoncentrált volt ez a „lekerekítés”, műsorváltozás, ugyanis hosszú, kíméletlen programot jelentettek be előzetesen a Fb-oldalon; Gaobr sem volt aznap este az a kommunikatív frontember, csak elvétve mondott többet a „nagyon köszönjük”-ön kívül.) Kellett már, mint egy falat kenyér a WMD zenéje – erre rá kellett jönnöm, már az első hangoknál, és ideje sűrűbben betenni a lejátszómba a CD-iket. A közönség egyként nyomta a dalszövegeket, pörgette haját, éltette a zenekart. Volt is miért, ezek a dalok elevenbe vágnak. Föl is háborodtam, mikor a minap, a 4.1-et hallgatva a banda bandcamp oldalán a „hungarian Meshuggah” megjelöléssel találkoztam egy kommentben. Mert a WMD soha nem volt unalmas, szemben az általam amúgy tisztelt és szeretett svédekkel, akiknek utóbbi alkotásai azért rendre önismétlőek, élő produkciójuk, vokalistájuk különösen, pedig rendkívül, irritálóan egysíkú… A WMD zenéje messze nem merül ki a ventilátor kerregtetésben, amiből ez az idétlen djent kialakult… Nagyon is távol van ettől, a zúzás mellett/alatt többrétegű, cizellált muzsika tapasztalható, érdekes szövegekkel, koncepcióval kísérve.
Fejük fölött sarkára állított/függesztett kocka, 3D-s vászna a vetített képekkel, amúgy semmi cifrázás, pőre elővezetése a számoknak. Számcímek terén bajban vagyok, mivel általában teszek a számcímekre, de itt talán most fontos lenne említeni párat mégis, hiába, nem megy… A végén azért a közönség kikövetel még két ráadástételt, s utána sem hagyná abba az élvezeteket, de a zenekar kérlelhetetlen, pedig lenne még ideje rá a tíz előtti csendig… Budapesten legközelebb majd ősszel lehet velük találkozni, a Klausztrofónia 10 éves jubileumi megemlékezésén, amikor is a tervek szerint elővezetik az egész lemezt.
Jelentős étvágyat, feszültséget generáltak, amit csak a lemezeik hallgatásával tudok kompenzálni. Talán még a számcímekre is szánok némi figyelmet!…
WMD, Begotten Silence
Budapest, A38 tetőterasz, 2014. augusztus 21.
Belépőjegy ára: 800/1000 Ft