Lehangoltság – ez az érzés vett erőt tegnap este rajtam, még mielőtt valami stílszerű, a slugde metalra irányuló metaforára vagy a gitárok beállítására gondolna bárki is. Úgy éreztem, annyira tele a fülem a város zajával, a fejem a mindennapi gondokkal, munkafeladatok megoldási lehetőségeivel, hogy a Kirk Windstein vezette New Orleans-i zenekar sem fog ezen túllendíteni, felszabadítani, bármennyire is erőteljes muzikális bontószerszám áll rendelkezésükre ehhez – értsd: pajszer. Aztán mégis. Már érkezéskor megvidámította a szívem, ahogy konstatáltam, hogy ez bizony telt házas buli lesz, második pillantásom pedig magára Kirkre esett, ahogy a pólóáruda placcán fotózkodik villázva bárki szíves fölkérésére. Harmadrészt fölspannolt az is, mennyi kedves ismerőssel koccantam röpke két méteren három perc alatt. Az sem esett rosszul, mennyire komálta a közönség az Apey and the Pea triójának produkcióját, s hát volt is miért, nagyon jól szóltak, kiválóan adtak elő. Remélem, a Nadir is hasonló formát mutatott, hasonlóan hálás publikumnak!
Nem sokkal negyed tizenegy után lecsapott ránk, főleg szakállasokra, a feszítővas – koponyalékelési szándékkal minden bizonnyal. A Downt szívszerelméért odahagyó proli kertitörpe fazonú Kirk és tettestársai olyan fémes iszappakolásban részesítettek bennünket, hogy fül-torok-egyéb testnyílások nem maradtak szárazon… A doom-, a HC-, a death metal-örlemény hidegen az arcunkba vágott, súlyosan, újabb lukakat várva a bőrfelszínen. Hangosan, zúzósan, telibe! Színpadi akció nélkül, első perctől fogva maguk mellett tudva a közönséget, jöttek a Crowbar-dalok – nem slágerek, hanem éppen ellenkezőleg! Antislágerek, amelyek a metálzene alapjait, célját képzik. A kiváló 2011-es Sever the Wicked Hand és az idei még kiválóbb Symmetry In Black olyan fokon restaurálták a Crowbar kreatív hitelét, nem hiába a rengeteg fizető vendég, hogy senki nem kiáltozott Broken Glassért vagy Odd Fellows Restért, jöttek azok maguktól is.
A Crowbar nekem amúgy is lemezekről szól, nem dalokról, folyamatos energialöketről, mennykőcsapások sorozatáról, s ebben ez a koncert még tovább menve, még inkább kiteljesítve önmagát, megerősített. Az egyórás törzsanyag még konkrétan fárasztó is volt töménysége által – no, nem annyira, hogy ne követeltünk volna még belőle egy kicsit! A fém a fémen csikorgó-nyikorgó gitárokból előcsalt erőteljes pulzáló riffek (Kirk és Matt Brunson) és dübörgő dob-basszus (Tommy Buckley és Jeff Golden) kettőse afféle hanguszályt úsztatott a dunai állóhajó belterébe, egyenest a mellkasba eresztve a vasmacskáját. Engem lehorgonyoztak maguk mellé, az biztos!
25TH ANNIVERSARY TOUR & SYMMETRY IN BLACK ALBUM RELEASE
Crowbar (US), (Apey and the Pea, Nadir)
Budapest, A38, 2014. június 16.
Belépőjegy ára: 3200/3800 Ft
