Silencer tehet minderről. Előző nap hívta föl a figyelmemet a koncertre, ha már pszichedelikus doomot/rockot kedvelő is lennék, érdemes lenne fedélzetre lépnem a francia The Socks estjén. (Zárójelben jegyzem meg, hogy mostanában ért egy másik ajánlat is: ha már Red Fang-komáló vagyok, ismerem-e a magyar Uzipovot?, kérdezte Vihar kollégám. A nevükön kívül nem, de most már igen, s valóban a tavalyi Bazaltkockák c. lemezük meglepően redfangos! Zárójel bezár) Rögtön gyanakvó lettem, a „The” névelővel operáló zenekarok semmi jót nem ígérnek. Egyesek pedig például indie pop mocskot sejtettek a név mögött, s csodálkoztak, hogy egyáltalán fölmerült bennem az elígérkezés. Hála égnek, itt egy Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath szenthármasságon fölnőtt zenekarról van szó, akik zenéjükkel visszaálmodják magukat a ’70-es évekbe, s minket, a közönségüket is ebben az illúzióban ringatnak – elég belehallgatni a bandcamp-oldalukra feltöltött muzsikába. Szóval, irány a fedélzet!
Már az új, három oldalról üvegfallal határolt színpadon fogadott a bemelegítő csapat, a magyar THE(!) ADOLESCENS, éppen egy dobszólóval. (Nem, ez nem a punk alap csapat (Adolescent) a ’80-as évekből!) A kamaszok feltúrták nagyapáik lemezgyűjteményét és igényesen, mívesen adják vissza az elsősorban a ’60-as években újszerű, ősrock (Cream, később The Doors és társaik) muzsikát. Szólt dal a 2012-es kislemezükről, de a másfél hónapja megjelent Ten Minutes with The Adolescens című EP-jükről is. Chezan András énekes egy szál gitárral kiállva is adott elő nyers songokat, de a többiek is ügyesek voltak, bármelyik iskolai rendezvényen sikerrel szerepelnének, a rokonokkal, iskolatársakkal, barátokkal tarkított közönség most is örömmel vette produkciójukat.
Kilenc előtt pár perccel kezdte meg jóval fajsúlyosabb zenei programját a THE SOCKS kvartettje. Itt már a ’70-es évek lázadó szellemisége, a hippi korszak is éreztette hatását. A lyoni srácok nagy-nagy vehemenciával zúztak, lobogtatták hajaikat, miközben úgy porolták le a Zep–DP–BS-örökséget, hogy nem vált kínossá, hatásvadásszá, giccsessé a múltidézés, sőt! Debütlemezük bemutatását volt hivatva népszerűsíteni a turné, amelynek állomásaként nálunk is fölléptek, és az 50-80 fő között fluktuáló közönség, bár szellősen állt a tetőteraszon, a hideg szél ellenére is egyre forróbb hangulatba került – még mindig működnek ezek a riffek, dallamok. Szerintem tökéletes volt az 50 perces szett, és megérdemelt volt a plusz két ráadásnóta. Főleg akkor derült föl a képem, amikor a nyers rock és a pszichedelia mellett a BS típusú heavy doomos súlyok is előtérbe kerültek, meghatározták a dalokat. Mindegyik hangszeres nagyszerűen teljesített, kitüntetett szerepben viszont Nicolas Baud került, aki hol gitározott, hol billentyűzött, hol egyszerre(!) tette mindkettőt, s még vokálozott is. A hangzás és a hangulat is kiváló volt, az A38 tetőterasza tényleg a város egyik legjobb szabadtéri klubja, s amint beköszönt a nyári forróság, ez még inkább igaz lesz.
Remek élménnyel távoztam, s még a Red Dragon Cartel hajómélyi koncertjének hangjaiból is elcsíptem néhányat…
The Soks (F), The Adolescens
Budapest, A38 tetőterasz, 2014. május 5.
A belépés ingyenes, regisztrációhoz kötött