Most vagy soha. Mivel utoljára 1997 szeptemberében, az E-Klubban a Tiamat előtt fellépő The Gathering koncertjén láttam Anneke frontlánykodását személyesen, azt gondoltam, itt az idő újra a színpad elől megfigyelni az azóta nagyon sikeres szólókarriert építő holland énekesnőt. Hiába a számos fellépése azóta is itthon, mind a zenekarral, mind később szólóban (vagy Danny Cavanagh-val, a Pain of Salvationnel), csupán a lemezeit hallgattam odahaza, előadásaira elmenni nem szántam rá magam – az albumok viszont tetszettek, inkább őt követtem, nem a Rutten tesók bandáját, bár a The West Pole lemezük bejött. Külön öröm volt, hogy egy világhálós sorsoláson a belépőjegyet is elnyertem az eseményre, s erről még a koncert kezdete előtt pár órával értesítettek is!
Húsz órakor ANNA MURPHY lépett színpadra tekerőlantjával és zenekara gitárosával, majd később fölszivárogtak a többiek is. A svájci Eluveitie vokalistája tavaly megjelent első szólóalbumának első turnéján vesz rész Anneke koncertjének előfellépőjeként. Igazán jó hangja van, de a dalai nyári melegben is hidegen hagynának, nem az én világom, ugyanakkor nagyon korrekt háromnegyed órát épített föl belőlük, a szép számmal a színpad elé tömörülő közönség meg is hálálta. Műfaji palettája színes, ahogy a hangja is széles skálán mozog, mindenféle stílust elővezetett a gót poptól a kelta folkig, legvégül a musicales ívek kerültek elő. Becsülöm, hogy kizárólag saját dalokból állította össze a repertoárját, de mégis hiányzott az a bizonyos kapaszkodó, egy ismert sláger képében, amivel igazán ujja köré csavarhatta volna a közönséget, beírta volna magát az emlékezetbe (hja, így megy ez!). Ezen kívül, minthogy a zenészei (és a nagyban használt effektek) háttérbe húzódtak, hogy helyet hagyjanak a szólistának, ezt ki kellett volna használnia, töltenie. Erre még képtelen Murphy kisasszony, a dívaságtól, a tekintetvonzó előadótól még nagyon távol van, szinte zavarban van a saját koncertjén, amikor nem énekel. Mert azt már, tagadhatatlan, nagyon tud. Szerintem a turnén Anneke közelségében sokat fog tanulni az előadói attitűdökkel kapcsolatban. Gondolom, ezért is van ott. Szimpatikus volt, de semmi egetverő, otthon soha nem tenném föl a lemezét.
Negyed tízkor besétált a NŐ. A vörös ciklon, egy szál gitárral, és nagy-nagy vidámsággal. Mondanom sem kell, hatalmas ovációtól övezve. Virult a feje, nemcsak a hajszínétől. Ez a hölgy csupa mosoly, jókedv, báj és kellem – és ezt ki is tudja sugározni, amit aztán hatványozottan kap vissza a közönségtől, és ez egy ördögi kör, egyre duzzad a derű, és nem pukkad ki, mint a kisgömböc. ANNEKE VAN GIERSBERGEN kiállt, köszöntötte az egybegyűlt saccra 250-es, igen lelkes tábort, akár egy stand-upos viccelődött egész este, és hiba nélkül hozta gyönyörű hangján a legjobb dalait.
Az első, akusztikus blokkban önmagát kísérte, majd segítségül behívta zenekarának billentyűsét, előadva a Mandylion egyik hatalmas slágerét, a Leavest, újragondolva, briliáns énekléssel! Pazar volt, ahogy az est folyamán előadott többi dal is, legyen az The Gathering-, Agua de Annique- vagy AvG-sláger az utóbbi, Drive című lemezről. (Végül persze a Strange Machines zárta a föllépést, nem véletlenül!)
Én azt sem bántam volna, ha az egész koncert akusztikus mederben folyik tovább, de fél óra múlva besorjáztak a zenésztársak, köztük a dobos férj, Rob Snjiders is, aki nekem a zseniális Kongból ismerős, másoknak pedig a Celestial Seasonból, és igazi kemény rockkoncert kerekedett. Sajnos összesen kb. 70 perc volt az egész, s ebbe a visszatapsolt Anneke ismételten önállóan, gitárkísérettel előadott dalocskája is beleszámított. Ejnye, talán mindig ilyen rövid a program vagy csak nálunk?! Nem mintha hiányérzetem lett volna! De igen! Ugyanis elhallgattam volna még órákig…
Na persze, ebben nagy szerepet kapott a mi Ónodi Eszterünkre hajazó külső is. Nem tudom, Eszter tud-e ilyen jól énekelni, Anneke mindenesetre kiváló színészi-előadó képességekkel bír. Folyamatosan tréfálkozott a közönséggel, az akusztikus-balladisztikus Circles alatt is headbangelő sráccal, a maciját mutogató rajongóval, a „ti vagytok a legfantasztikusabb közönség, de ezt más országokban ne terjesszétek” poénokkal stb. Kecs, báj, mindez egy anyától, egy érett, dögös, bőrnaciban feszítő nőtől, akinek minden (tánc)mozdulatában ott az elmúlt 20 év színpadi tapasztalata, a rutin, amivel spannolja a rajongói hadat, aki tkp. a tenyeréből eszik. Teszi ezt kedves szeleburdisággal, még én is előítéletesen azt gondoltam, lévén holland, hogy szippantott valamit, mielőtt a függönyök mögül előbújt. Ami nem kizárt, de kétlem. Anneke, lehet, önmagától ilyen, jól érzi magát, s ettől mi is. Ahogy a dalai is, melyek korrekt popszámok, azt sugallják, előadójuk kiteljesedései, bennük, előadásukban találta meg önmagát.
Nagyon kellemes, művészileg is zamatos, szórakoztató, zeneileg top koncert volt. A múltkori Amorphis után már a második ebben az éveben. Sajnálom, hogy a hazai közönség a metálközegből jön kizárólag AvG-koncertre, mert ő akár Aréna-kompatibilis is lehetne. Ugyanakkor pedig örülök, hogy nem ott lép föl, hanem egy klubban, ahol szinte egy nagy családi összejövetel rokonságaként kezeli előadásának méltatóit.
Tuti, hogy nem várok újabb 17 évet, hogy megint része legyek ennek a közösségi élménynek, egyedi érzésnek!
DRIVE TOUR 2014
Anneke van Giersbergen (NL), Anna Murphy (CH)
Budapest, Club 202, 2014. április 4.
Belépőjegy ára: 4500 Ft
