Húh, ez volt ám csak a koncert!...
Diadalmenet mindenféle szempontból. S ezen a gyászszertartást celebráló Feröer-szigeteki HAMFERD sem változtatott. Inkább teltebbé tette az estét fölvezetésével. Már ha valakinek kellemes időtöltést jelent a némi folkos elemmel bővített funeral doom. Mintha negyven percig eresztették volna le a koporsót egy temetésen. Az ember már belülről kaparja a faládát, csak érjünk le végre, kopogjanak azok a hantok a fedélen! Másrészt nagyon jól teljesített a temetkezési vállalkozónak vagy templomi férfikórusnak öltözött fiatalokból álló, hattagú banda, hozták a műfaj megannyi kellékét, harangokként zúgtak a gitárok, az ember önkéntelenül az elmúlásra gondol; nem egy csajozos muzsika. A műfaj határait nem feszegető zenekar kulcs- és hangembere az igen képzett torokkal bíró Jón Aldará, aki hangilag a három tenort is megszemélyesítette a hörgés és a tiszta énekelés közti átmenetek révén. Előadásmódja visszafogott volt, de a hangja kifejezően szárnyalt. Meggyőző volt a produkció, ideillő, de nem hinném máskülönben, hogy otthon föltenném a tavaly megjelent debütalbumukat.
Kilenckor a kör megnyílt: fölhangzottak a Circle album nyitó hangjai, jött a Shades of Gray… Tavalyi, egyik legkedvesebb lemezem kapcsán már áradoztam, mennyire szintetizálja az előző tíz minden erényét, ha történetileg elvakult lenne a tudat, ez lenne az AMORPHIS definitív lemeze! Színpadon termett a hat zenész, de a szemek persze Tomira szegeződtek, s ez így is maradt az egész föllépés alatt. Nagyon jól járt a banda ezzel a karizmatikus, mégsem visszatetszően túlfűtött énekes-frontemberrel. Olyan tűzet hozott a zenekarba, mely mellett a többi tag is melegedhet, sütkérezhet, anélkül, hogy vesztene pozíciójának értékéből. Mert bizony Tomi térdhajlatot verdeső raszta hajkígyói, különleges, hárommarkolatú mikrofonja, nyomásmérőórát magába foglaló mikrofonállványa, színpadi ténykedése vonzza a közönség szemét, míg megerőltetés nélkül hozza a mélyeket-magasakat, hörgést-melódiát.
Az Amorphis zenéjére akkor is beállok a közönség soraiba, ha éppen tudatlanul, ismeretlenül csak az esti sörözésre jöttem le a klubba. Már a felcsendülő első hangok olyan erőteljes vonzással bírnak, nem lehet nem odafigyelni rá. Hasonlóképp azt a vehemenciát is díjazni kell, ahogy Tomi előadja őket, köztük pedig veszettül pörgeti hajcsápjait!
Hiába Circle-turné, azért ez csak egy best of program volt. Amibe még cezúrával is jelezték negyven perc után a váltást: bár én ennyire nem tapasztaltam éles eltérést a Tousand Lakes-bejátszás után, hiszen az első szettben is ott volt a Sampo, a My Kantele. Viszont érezhetően némi tanácstalanság telepedett a közönség jó részére, amikor a The Karelian Isthmus egyik old school death metal tételét konferálta föl Tomi – no, én itt lágyultam el teljesen, míg a nyakcsigolyáimat a szám előadása alatt erőteljes koptattam. De a komplett műsor annyira (jó értelemben) precíz és rutinos volt, hogy repesett tőle a szív és töltekezett a lélek. Ilyen azért nem minden koncerten fordul elő, sőt, ritka kincs!
Hetven perc, sitty, csak úgy elrepült! Nem maradt hátra más, csak a ráadás blokk három dala. Közte természetesen a Black Winter Day! A több száz lelkes rajongó nagy örömére. Kár, hogy olyan gyorsan a tudtunkra hozták a végén a közönségoszlató zene elindításával: ez tényleg a vége, tessenek kifáradni!
CIRCLE WORLD TOUR
Amorphis (FIN), Hamferd (FO)
Budapest, Club 202, 2014. március 16.
Belépőjegy ára: 4900/5900 Ft
