Végre sikerült. Régóta szerettem volna már résztvenni egy Jarboe előadáson. És igazán nem mondhatni, hogy elkerüli hazánkat a dalköltő-performer hölgy, aki nemcsak a Swans vagy akár Neurosis okán, de a saját szólista pályája alapján is világszerte ismert és elismert. Most már jó előre bebiztosítottam magam, korán megvettem a belépőjegyet, hogy semmi se álljon a nagy találkozás útjába, ha már fél világot átszelve Európában koncertezik november közepétől karácsonyig, Bristoltól Moszkváig, én is betömegközlekedhetek fővárosunk belnegyedébe.
Amikor jegyet vettem, nem tudtam még, hogy mások is csatlakoznak Jarboe mellé. Aztán, amikor kiderült, hogy mégis, elég tudatlan voltam P. Emerson Williams tekintetében, csakúgy, mint a THE DEVIL’S TRADE esetében. Utóbbi vonatkozásában azonban felnyitották a szemem egy interjú keretében, mely felfedte a név mögött rejtező Makó Dávidot, aki egymaga egyszál gitárral áll (ül) ki a színpadra, s ad elő dalokat. A közelmúltbeli Lord Vicar előtt föllépő HAW koncertjén még nem is sejtettem hát, hogy ily hamar az ismételt találkozás! Az örömteli viszonthallás! Ugyanis nagyon csípem Dávid hangját, a Stereochrist második lemeze tőle is jó, ahogy a Pantera/Down vonalon mozgó HAW is. Bár szerintem, s erről ez az este is meggyőzött, sokkal többet ki tud hozni, érzelmi telítettséget, a hangjából, amikor a Layne Staley-féle/-közeli orgánumát használja…
Negyed tízkor kiült a színpadra és a félórás összeállítását jóval többen hallgatták, mint azt az említett interjúban megjósolta. Nem kevesebben, mint 30-an, időnként 35-en is álltunk ott kabátban, pulcsiban, hallgatva az angol nyelvű dalokat, és az egy magyart. Dávid hol elektromos, hol akusztikus gitáron, hol bendzsón kísérte önmagát. Nagyon jó kis szett volt, egy angolul megtévesztésig jól beszélő magyar férfi, vagy egy angol, aki megtévesztésig jó beszél magyarul, angolul követelte a funeral songokat, és sokat is dobrakolt a fali pulton a dalok alatt, mintegy kísérve azokat. Dávidot azonban nem zökkentette ki, sőt, ez természetes tartozéka egy koncertnek, ahogy a baseballsapós nemszomjas tántorgó fószer is, akitől minden percben vártam, hogy a pultnál imént elfogyasztott tequila hatására sugárban okádni kezd…
Bizonyára Makó Dávid is körbefutott már azon a dilemmán, hogy ezt az érzelmi közvetítettségű, angolszász, vásári-kocsmai műfajt akkor tudná önmaga is minél hitelesebben előadni, ha saját nyelvén szólna, viszont ekkor épp a műfaji jegyeket kellene negligálni, hogy nyelvünk prozódiájához igazodva pengesse a húrokat – a jó magyar nyelvű szövegekről nem is beszélve! Ne legyen giccses, se népi, se népies – tudod, kinek a hagyománya!, hadd ne mondjam –, ne kelljen tárogató, cimbalom, tinglitangli kispálésaborzalom útjára lépni… A most előadott magyar nyelvű dalnál szerintem rezgett a léc, de nem a szöveg miatt! Mindenesetre jelzi, van remény! Ha ebbe az irányba lép tovább az előadó, szerintem hiánypótló lehet, de ehhez nem csak nagyot kell álmodni, hanem nagyon sok munkát kell beletenni, a tehetség mellé. Ami Dávidnak kétségkívül jutott, nagyon jó a hangja, férfias, mély, kifejező, markáns, szóval van erre mit keresnie.
Hosszúnak tűnő mikrofonbeállító vacakolást követően tizenkéthúros gitárjával, csuklyával a fején a húrok közé csapott a nagyszakállú és -hajú amerikai előadó- és vizuális művész (a merchek a saját alkotásaival voltak illusztrálva) P. Emerson Williams, akivel Jarboe karöltve adja elő – unplugged – dalait. A hangszerét dobként is kiválóan tudja használni, ez kiderült.
JARBOE nem ma kezdte – a nyolcvanas évek közepén jelentek meg az első Swans kiadványok… Tangapapucsban, aranyszínű, hátul kivágott, tetkót villantó löbikében, hosszú, ujjatlan bőrkesztyűkben lépett a mikrofon elé. Az idő nem bánt vele kegyesen, de kivel igen? A hangja viszont, a hangja!... Csodás! Ha kell, lányos, ha kell, érett, ha kell, tapasztalt. Vibrál, morog, szárnyal – nagyon-nagyon kifejező. Én elsősorban ezért jöttem. A zenéje nem az én zeném, de az előadói adottsága, hangi tulajdonságai vonzottak be. Ahogy nehézség nélkül vált hangról hangra, akár szerepet is. Ahogy lejön a színpadról, szó szerint, a közönség elé térdepel… (Érdekes, nem gondoltam volna, de a mintegy 50 fős közeg a húszas-harmincas korosztályból került ki…) Nagyon ott tudott marasztani! Nem „csépelnék el olyan szavakat” a hangulatra, mint a „mágikus”, mert az nem is volt, de amiért jöttem (hangelőadás), nagyon is megkaptam, és élvezettel hallgattam.
Jarboe és P. Emerson Williams (US), The Devil’s Trade
Budapest, Rocktogon, 2013. december 12.
Belépőjegy ára: 2000/2500 Ft
