Telhetetlen vagyok.
Péntek este kihagyhatatlannak éreztem mind a Judas Priest Epitaphjának filmszínházbéli vetítését, mind a rocktogonos Demonical koncertet. A búcsúnak mondott világkörüli turné utolsó állomását rögzítő koncertfilm főleg a 2011-es szigetes JP koncert élménye miatt izgatott (ennek örvén, ugye, még Tim „Ripper” Owens bulijára is elmentem), az akkori fellépés ennek a turnénak volt az egyik állomása. Most, gondoltam, közelről is láthatom, amit akkor a tömegből nem (pl. Richie piercingjeit orrban-szájban).
Az Uránia Nemzeti Filmszínház koncertfilmsorozata keretében tűzte műsorra a HD minőségű filmet este 19 órai kezdettel (szóval tízre ott lehetek még a Demonicalon, az előbandák nem izgatnak…). Nem sokan jöttünk el a Díszteremben vetített mozgóképre, akik voltunk, kb. harmincan, azok is középre kaptunk jegyet, egybetömörültünk a kupola alatt – de senki nem tette át székhelyét, annyira lenyűgöző volt a koncert(film). Igen, elég gyakran, bizony, koncerten éreztem magam, nem moziteremben üldögélőnek – lenyűgöző élmény volt a koncert, a koncertfelvétel… Lásd Antal Nimród Metallica-filmjéről írtamat…
Mondanom sem kell, a 2012. májusi londoni HMV Hammersmith Apollo-béli koncerten résztvevőkkel vagy tízezerrel gyarapodott a nézőszámunk (lehet, hogy májusban már sokan megtekintették itthon a Corvinban…?), s a nagy vásznon összehasonlíthatatlanul élvezhetőbb az a monumentalitás, amit a JP képvisel, mint dvd-n vagy Blue-rayen, netán YouTube-on.
A klasszikus heavy metal legnagyobb képviselője (ahogy Halford többször utal rá) látványos koncertprogrammal ünnepelte magát és rajongóit szerte a világban. A szettjük igazi best of, folytonosan kitartott csúcspont – 23 számon át. Minden lemezükről szemezgettek a két és fél órás program során. Kitűnik, rengeteg bivalyerős nótájuk van, megannyi klasszikus. Nem is sorolom, a linkelések odavezetnek a listájukhoz. Negyven évet fog át a repertoár, tizennégy albumról válogatva.
Lézershow, láncok a színpadon, HD motor a megfelelő időben, kivetítő, füstgomolyag, és hát acélhúrokon pendül együtt a két gitáros. Tipton kissé már topog, ahogy Halford is nehezen jön le a lépcsőn, de előbbi csodásan játszik a gitáron, utóbbinak a torka ér most is aranyat. Ez a Richie Faulkner pedig a jövő ásza, bármikor meghallgatnám a szólólemezét, ha lesz majd! A kedvencem persze Scott Travis, a dobos, aki akrobataügyességgel pörgeti a dobverőket, míg dromedárként nyomja a lábgépet…! A Painkiller (a definitív heavy metal dal) előtti dobszólója nagyon ott van…!
Szóval ujjongtam, ujjongtam, minden számnál, még a Prophecy és a Judas Rising alatt is.
Írhatnék persze a vágásokról, Rob ruhatárának stylingjáról, Glenn piros bőrnadrágjáról, Ian Hill mosolyáról, miközben húsbárdként lengeti basszusgitárját – de mindez a dvd kapcsán elemezhető, nekem meg most kizárólag a moziélmény (volt) fontos. Ami alapján kibővült, megsokszorozódott, újraéledt a JP-koncertélményem. Nagyon jó érzés volt megnézni, látni, érzékelni, hallani, a két és fél órának nem voltak unalmas pillanatai. Jó lenne, ha az Uránia (vagy más mozik) időről időre megörvendeztetnének bennünket ilyen remekművekkel, de talán nem kellene ennyire titokban tartaniuk az eseményt.
Judas Priest: Epitaph – Live in London 2012
Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház, Díszterem, „Koncertfilmsorozat”
2013. október 18.
Belépőjegy ára: 2500 Ft
Afterparty
Mindössze húsz percembe telt átérni a mozitól a Rocktogonig. Még volt időm megvásárolni a Centinex vinyl kislemezét, s tájékozódni az előzményekről. Death/grind-fanatikus jóbarátom, Borsó világosított föl a korábbi fellépőket illetően. A müncheni Hailstone-t az At The Gates-holtsávba helyezte, a svéd Spasmodicnál pedig a digitalizált dobost emelte ki negatív felhanggal. Egyik sem váltotta meg a világot, informált, még ha nem is elégedetlenül.
Pontosan tíz órakor aztán elstartolt a DEMONICAL koncertje. A svédek szinte hazajárnak ide, a Rocktogonba. Előző lemezükkel (Death Infernal, 2011) kétszer is felléptek már itt. S mind a 2011-es, mind a tavalyi kellemes zajongás volt. Ahogy a mostani is, mely a szeptemberben megjelent negyedik, Darkness Unbound című albumukat van hívatott promotálni európai turnéjuk második, kelet-európai részének második állomásaként.
Gerjedés, zúgás, kásás massza – de veszett (élő!) dobolás (új a fiú a csapatban, ahogy az egyik gityós is!), már magát ezt hallgatni élmény volt. Érdekes, hogy míg lemezen szigorú Entombed-Dismember-utód death metalt hallok, koncerten jobbára inkább death ’n’ roll, sőt! punk ’n’ roll köszön vissza. Mindenesetre a moziban kordában tartott energiákat jólesett levezetni erre a kis negyven plusz húsz dzsuvára, elő a léggitárral és bangeljünk…!
A frontember Widda már megtanulta, jobb, ha kissé oldalra áll a színpadon, máskülönben fejével üti át az alacsony mennyezetet – öten alig fértek el a zsebkendőnyi emelvényen. Mindez nem befolyásolta a kegyetlen zúzást. Talán többen is jöttek le rájuk, mint voltunk a JP koncertfilmen. Mindenki elégedettnek látszott.
DARKNESS UNBOUND TOUR 2013
Demonical (S), (Spasmodic (S), Hailstone (D))
Budapest, Rocktogon, 2013. október 18.
Belépőjegy ára: 2000/2500 Ft
