Erényemként tartom számon, hogy nem kizárólag olyan zenekarok koncertjeit látogatom, melyeket ismerek. Éppen az ismeretlenségük vonz, mindig szeretek valami újat megtapasztalni. Nyilván a teljes ismeretlenség kizárva (már csak filozófiailag is…), valamint a lehetőségeket az anyagi források előteremtése és az egyéb elfoglaltságok behatárolta időkeret is megszabja. És hát bevallom, a berlini Necros Christosról és a londoni Grave Miasmáról a szervező Subterra – Satans Lieblingsmagazin szeptember közepi eseményt meghirdető közleménye előtt nem hallottam. Ahogy a magyar Purulent Ritesról sem, teszem hozzá. 3:1 – jó (ár-érték) arány ahhoz, hogy az amúgy nem földhözvágó jegyárat kicsengessem, s megtapasztaljam a jelenben már hírnevet szerzett underground bandák zenéjét. Hatásos volt a promoanyag, nálam bejött! (No persze semmi nincs érdek nélkül: fontos volt még számomra, hogy ezen alkalommal vehettem át Hanyi Tibortól a frissen megjelent Gravecrusher 7”-es vinyl kislemezt, a korábban a Stygian Shadows Prod. által kazettán megjelentetett Mutilation Ritual demót most a svéd Blood Harvest préselte hallgatnivalóvá. Másrészt az augusztus 23-i szegedi V. Inner Awakening fesztiválon debütáló új metál underground fanzine-t, a Metal Catacombsot szerettem volna készítőiktől – a mörbid carnage-es Horváth János és Lédeczy Lambert – beszerezni.
A kiírásnak megfelelően igyekeztem pontos lenni. Az is voltam, de hiába értem oda időben, a biztonságiak tájékoztattak, nem hiába álldogál itt megannyi bőrdzsekibe öltözött fiatalember, kezükben sörösdobozzal a kerítés mellett, maga a főszervező nem jelent még meg, csúszik a program. Nosza, kapva az alkalmon, elszáguldottam elintézni egy kiemelten fontos ügyet, ám mire visszaértem, nagy sajnálatomra a Niedergang és Kolp/Veér tagok vegyes vállalkozásából született PURULENT RITES már letette a lantot. A kazettán a helyszínen is kapható négyszámos demóval rendelkező brigád muzsikájáról két olyan jelenlévőnél érdeklődtem, akik mondanivalójukhoz legitimitást évtizedes undergroundbeli jelentős tevékenységük által nyernek. A Sin of God/Gravecrusher (korábban Mörbid Carnage) énekes, Lévai Balázs death metalról számolt be, kiemelve a Limb For A Limbben is doboló Dulai Péter feszes technikáját. Káger Balázs, a Neverheard Distro. működtetője, megbocsátható elfogultsággal (a Veér kiadója) úgy írta le a PR zenéjét, mint olyan black metalosok death metal bandáját, akik nem tudnak kibújni a bőrükből. Biztos vagyok benne, összefutunk előbb-utóbb!
Jött aztán a szerintem egyre death-esedő thrasher MÖRBID CARNAGE, méghozzá jó nagy elánnal. Lambert elől frontemberkedett, a dobok mögé pedig egy fiatal srác ült be, aki nem tétovázott, diktálta keményen a tempót. Zúztak keményen a tagok, a hangzás is nagyon mellettük volt. Lambert a számok közt szinte egyáltalán nem kommunikált, bár egyszer reményét fejezte ki, hogy a közönség nem csak nézelődni fog itt a színpad előtt, mint valami múzeumban. Ő maga aztán a záró Night Assassins végén tanúbizonyságát is adta, nem a levegőbe beszél: hatalmas vadulásba fogott egy lánnyal és két másik harcossal a színpad előtt, demonstrálva a pogo szépségeit. Utólag hallottam, felmerült a gyanú, el is tört belé egyik ujja…
Műsoruk nagyon dinamikus és intenzív volt, elégedett voltam a produkcióval, így talán nem is itt kéne megosztanom abbéli általános kétségeimet a mai thrash bandákkal kapcsolatban, akik azzal szemben, míg ’80-as évekbeli elődeik a heavy metal zenekaroktól tanultak, ők már thrashebbek akarnak lenni a thrashereknél is, ezért sokszor a gyorsaság/töménység a hallgathatóság, megjegyezhetőség kárára megy. A deklaráltan régisulis, annak is kevésbé felkapott zenekarait idolizáló MC zenéjében szívesebben hallgatnék több megjegyezhető témát (lásd a német Hellish Crossfire talán tőlük nem oly távoli világát…), nem csak az egyébként kitűnő gitárosok sodró lendületű tekerését.
A londoni GRAVE MIASMA kvartett bemázolt arcú tagjai nem gatyáztak: olyan hangzást hoztak létre, mely remekül kiegészítette, kulisszával látta el hulla kinézetüket. A porosnak, nekrónak, nevezhető ultramély megszólalás az amúgy is alacsony belmagasságú Kék Yukban szabályosan klausztrofóbiát generált – igazi pókhálós-férges, sírból jövő hangulatot, dögszagot árasztottak a muzsikájuk által a zenészek. Azért a hangdobozokban rejtőzködő darázsrajok nem csupán a koncepció részei voltak, menet közben sikerült némileg javítani a hangzáson. S bár a négyes a hajrázáson kívül semmi különöst nem művelt a színpadon, a szerintem nagy műgonddal (dinamikailag is) felépített műsoruk során játszott zenéjük gyomorba markoló volt, komoly fizikai hatásnak voltunk kitéve a hangok letaglózó ereje által. Az ötven fő körüli közönséget rabul is ejtette, beszippantotta a sírbolt, örömmel éltette a csapatot.
Őszintén szólva ezek után nehéz volt áthangolódni bármi másra, a HALOTT KRISZTUS berlini inkarnációi által játszott muzsikára pedig különösen nem. Többen is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a fellépések sorrendjében hiba csúszott. Nos, azért a díszes kaftánszerűségbe, fejkendőbe bújó frontemberrel kiálló okkult death metalt nyomató négyesre is voltak érdeklődők. Nekem ugyan annyira már a lemezen sem jöttek be, a Grave Miasma koncertje után pedig csöppet unalmasnak hatottak, mégis kíváncsian vártam rájuk, de a marasztaló különlegesség csak nem akart megérkezni 3-4 számuk után sem. Doom ide, death oda, az óra már fél tizenkettő körül járt, csodát pedig sem tőlük, sem magamtól nem várhattam. Így hát két igazán érdekes, teljes koncertélménnyel a tarsolyomban magamban elköszöntem az eseménytől, s kalap, kabát.
Necros Christos (D), Grave Miasma (GB), Mörbid Carnage, Purulent Rites
Budapest, Kék Yuk, 2013. október 10.
Belépőjegy ára: 2800/3200 Ft
