Már az All is One júniusi megjelenésekor tudtam, ha ismét erre vetődnek, s miért ne tennék, nem hagyom ki a koncertjüket, mint anno a Maboolnál. Mert hiába tetszett az a lemez nagyon, a Primordial előtti vendégszereplésükre (2005, Club 202) épp úgy nem mentem el (vajon miért?), mint később az Amorphis előttire (2010, Diesel Klub) sem, vagy a 2011-es, immár főbandaként visszatérős, „oriental metálos” estre – ami szintén a Fehérvári úti szórakozóhelyen volt. Az ORwarriOR-lemez nem volt rám nagy hatással, de az idei jó passzban talált, minden klappolt rajta, a kimunkáltsága, slágeressége lenyűgözött.
Az is izgatta a fantáziámat, hogy a koncepciózusan vallási türelmet és békét hirdető, három világvallás gyökerét (jelesül Ábrahámot) dalszövegeiben értelmező izraeli banda a Khalas nevű palesztin csapatot kérte föl kísérőjéül a turnéjára. Ám a rajongói által petícióban Nobel-békedíjra érdemes találtatott zenekar előtt mégsem ők, hanem a jordániai Bilocate és két francia banda, a csupán egy bemutatkozó EP-vel bíró The Mars Chronicles és a Klone lépett föl.
Sajnos súlyos munkahelyi ártalmak miatt a két francia zenekar előadására nem értem oda, viszont a hattagú Bilocate műsorára már igen. A ’90-es évek brit alapbandák, az Anathema, a My Dying Bridge és a Paradise Lost hatása kézzelfogható volt (utóbbitól a Gothic lemezes Dead Emotion coverje el is hangzott), de ötvözve az északi, skandináv, elsősorban norvég, főleg a Dimmu Borgir muzikalitásával. Az érdekes elegyet az koronázta meg, ha közel-keleti vagy egyéb plusz dallamvilággal öntötték nyakon – pontosabban, ha szervesen kiegészült más, speciális hangzással. Nem voltak kiugróan jók a színpadon, a dalok sem kötötték le annyira a figyelmem, ez a doom/death/progresszív ötvözet további finomításra szorul még, főleg a gitárszólók voltak feltűnően zsengék, mégis szimpatikus volt az ammani csapat, amit a jócskán pár száz fős klubbéli közönség élénk tetszésnyilvánítással is honorált. A 40 perc körüli műsoruk mindenesetre nem volt hiábavaló.
De hát mindenki az izraeli csapatot várta. Az All is One számaira koncentráló műsor-összeállításban (All is One, The Simple Man, Brother, Fail, Shama’im többek közt) még a második lemezükről, az El Norra Aliláról is előkerült egy tétel.
Szíria gyermekeinek ajánljuk a következő dalt – konferálta föl Kobi Farhi, a zenekar frontembere, igen szimpatikusan és empatikusan (utalva a jelenlegi szír helyzetre), a legújabb lemezükről fölcsendülő Brothert, miután kérdésére, ki honnan érkezett a péntek esti, budapesti koncertre, a (természetesen) magyar, osztrák és olasz rajongók mellett szírek is jelentkeztek.
„Heavy metal is our religion” – szögezte le Kobi összetartozásukat az ammani zenekar tagjaival, akikkel egy turnébuszban zötykölődik végig a kontinenst. Énekesük, Ramzzi Essayed az említett dal közben csatlakozott a színpadon kollégájához, s palesztin kendővel ajándékozta meg, ami aztán végig ott maradt, a hatalmas előadóművészi készséggel megáldott, szuggesztív zsidó frontembernél, hol a nyakába akasztva, hol a mikrofonállványára terítve.
Hasonló képet készítettek tegnap este is
(A képek forrása a zenekar Fb-oldala)
A háttér vetítővásznon futó videoklipjeik látványvilágával és a nagyzenekari, női operaénekesi részek bejátszásával megtámogatott nagyszabású, de végig a zeneiségre koncentráló majd’ másfél órás műsor teljesen elkápráztatta a közönséget. Köztük engem is, lalaláztam is a zsidó tradicionális dalt, lengettem a kezem, miközben odafönn a színpadon a szakállas, hosszú hajú kvintett egymás után tolta a néhol Nightwish-slágerek továbbgondolására emlékeztető, keleti mintázatú dalait. Melyek énektechnikája sokban emlékeztet a SOAD-ban daloló Serj Tankian által előadott örmény dallamvezetés-tradíciókra. Rokonok…
Jó érzés volt ott lenni, része lenni a produkciónak.
Az a díj, ha Obama megkaphatta, nekik is jár…!
ALL IS ONE WORLDWIDE TOUR 2013
Orphaned Land (ISR), Bilocate (HKJ), Klone (F), The Mars Chronicles (F)
Budapest, Club 202, 2013. október 4.
Belépőjegy ára: 3500 Ft