„Év koncertje”-gyanús fellépés volt a tegnap esti.
Öt zenész-művész egy komplett és komplex műsort prezentált a Zöld Pardonban – olyat, amit nem is vártam tőlük!
Amit hallottunk örömzene volt, nekik, nekünk.
Miután évtizedekig erre sem néztek, az utóbbi négy évben rendszeres nyári vendégeink. A west balkános (2010. július 6.) első hazai koncert nekem kissé még hakniszagú volt, a szigetes bulit (2011. augusztus 10.) a hangosítás tette tönkre, a tavalyi ZP-s (2012. július 11.) produkciót az ugyanakkor fellépő Cephalic Carnage miatt passzoltam, ezért idén nem volt kérdéses, hogy a színpadjuk előtt a helyem, főleg, hogy márciusban egy nagyon-nagyon kitűnő lemezt jelentettek meg végre.
Nemigen láttam még ennyi embert a ZP-ben. Ha nem is érte el a küszöbértéket, látványra telt ház volt.
Fél kilenckor kezdődött a másfél órás igen komoly móka, természetesen a You Can’t Bring Me Downnal. Valami elképesztő módon nyomták el a War Inside My Headet, az I Saw Your Mommy…-t mintha háromszorosára hizlalták volna föl, tele ki- és leállásokkal, újra és újra beindulással, közönséghergeléssel, közönségbevonással. Send Me Your Money, Possessed To Skate, Freedumb, Cyco Vision, How I Will Tomorrow – az új lemez tételei mellett – a beszámolók alapján – a tavalyi program képezte a produkció gerincét.
Annak idején saját készítésű I Saw Your Mommy… pólóm is volt…
Volt egy pont, kb. a koncert közepén, mikor az egyéni teljesítmények ellenére is – számomra – leült a buli, Mike szétdumálta a számokat és a számok közti részt, mintha a dalokat is azért húzták volna szét és el, hogy az időt töltsék. Aztán bumm, az utolsó 20 perc bődületes összeszedett és karizmatikus, bombasztikus volt – művészileg megtervezett, koppant az állam a földön, míg a szám elnyílt a csodálkozástól. A fináléra a színpadra hívott 30-40 rajongó bődületes diadalittas jelenléte – 10 bandanás, 10 baseball sapkás, 2-3 partilány, egy biciklisfutár stb. – tovább erősítette ezt.
Csihar Attila Haunting The Chapel-pólóban átfurakszik-suhan a tömegen…
Hogy a thrash-punk-hardcore közepette hogy lehet groove-funk-gospel elemekkel dúsítani, átértelmezni a régi slágereket, elképesztő módon mutatta be az Infectious Grooves-pólós frontember csapata. Mindezt úgy, hogy ezek a komponensek korábban is jelen voltak a számokban, a zenében, csak most színezőelemből előtérbe vonták őket. A közönség azon része, aki ismerte is a zenekart és munkásságát, le is dermedt néhányszor, de aztán sikerült áttörni, bővíteni az elvárási horizontokon, és önfeledten bekapcsolódtunk az újraértelmezett daláramlásba – helyére kerültek Muir narrációi is.
Az intenzív turnézás szemmel láthatóan jót tett Cyco Mikónak, a west balkános fellépéshez képest tuti leadott 20 kg-t.
Egyszerre volt gyilkos és szeretetteljes a koncert, végig lenyűgöző hangszeres tudásról téve tanúbizonyságot. A hangzás kiváló volt (így is lehet, emlékezzetek csak a Testament-bulira!), ízlésem szerint a gityókra és az énekre egy pöttyet pakoltam volna még, de így is tökéletes, arányos volt, és kellemesen hangos.
Eszement, egyéni, zeneileg, színpadilag jól felépített, dinamikailag komponált produkció volt. Jó magasra téve önmaguknak, más zenekaroknak, nekünk a lécet!
Jövő nyáron ugyanitt!
Suicidal Tendencies (US)
Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.
Belépőjegy ára: 800 Ft
