Kezdetét vette az invázió! A tegnapi ZP-s Testament bulit követően szerdán a Slayer letámadja Tokajt, rákövetkező nap a Kreator Pécset, két hét múlva kedden ugyancsak a ZP-ben rohamoz a Suicidal Tendencies, július 28-án Balatonszemesen száll partra az Overkill, majd 30-án a Budapest Parkot az Anthrax gyűri maga alá. A kaliforniai thrash bálvány, a Testament – melynek karrierje erősen hullámzott, és soha nem jutott be az első ligába, de nagyon szerethető – az utóbbi tíz évben hatszor is ellátogatott hazánkba, míg a korábbi évtizedekre ez egyáltalán nem volt jellemző. Ha nem tévedek, először a Sziget fesztiválon szerepeltek itthon 2003-ban, a dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy a nagyszínpados Slayer kíméletlensége után egy sátorban kellett végighallgatnia a műsorukat annak, aki bírta – vagy még hallott egyáltalán valamit… 2004-ben már a Summer Rock fesztiválon léptek föl a PeCsa színpadán a Cradle of Filth előtt, majd 2007-ben az Almássy téri Szabadidőközpontban a Metalmanián. 2009-ben Hegyalján, tavaly pedig a FEZEN-en játszottak. Most – egy nappal Chuck Billy 51. szülinapját követően – a Lágymányosi híd budai tövében gyilkolták a nagyérdeműt…
…aki pedig este hatkor még rendesen parázott (a Facebook eseményoldala tanúsága szerint), hiszen zivatar áztatta a flasztert, és a hőmérséklet is gyorsan csökkent. Hét órára viszont már elvonultak az esőfelhők a XI. kerület fölül és semmi akadálya nem volt a koncertnek, habár 20 fokot esett a hőmérséklet, így a pulóver szükségessé vált. Mindez nem tartott vissza körülbelül 1500 hívet, hogy fél kilenctől éltesse az old school thrash apostolait. Koncert közben motoszkált is bennem a gondolat: hiába vagyunk magyarként ízlésileg lemaradva a műveltebb világtól, hiába vagyunk metálosként konzervatívak, hol vannak már a nu és grunge jelzővel illetett zenekarok, amikor ez az ős, Legacy néven már 30 éve alakult banda még mindig itt tolja nagy örömünkre a thrash-mondókákat!
Hatalmas Dark Roots-os háttérvászon, a ládákon is a borító rajzos világa, őrült hang- és fényerő. Mindjárt említem is a két esendőségét a koncertnek, legyünk túl rajta. 1. a kisebb probléma: előszeretettel vakítottak el bennünket a villámfényekkel, ez elég zavaró volt; 2. a nagyobb „porbléma”: a hangosítás, Eric Peterson túlvezérelt gitárhangereje majd mindent elnyomott, Alex Skolnick szólóit mindenképpen, talán csak az isteni Gene Hoglan dobjait nem sikerült. Maci barátom nemegyszer kapott a szívéhez/füléhez, hogy nem hallja a szólókat, csak a ritmus dzsuváját. Pont a színpaddal szemközt, középen álltunk, de bárhol is, egy koncerthelyszínen mindenhol szóljon már jól a zene, ne legyen kifogás, „ahol én álltam, ott jól szólt”…
Ezt leszámítva király koncertet adott a kvintett. A számlista gyakorlatilag megegyezett az előjelzettel – de ezt csak utólag konstatáltam, szeretem a meglepetést. Számomra a Native Blood volt a csúcspont (meg a True American Hate és a Dark Roots, valamint a végső hármas), ha dinamikai íve nem is volt az egész koncertnek… a balladákat otthon hagyták. (Nekem a The Gathering lemez jelenti az abszolút fokot, amihez a tavalyi lemez 4-5 száma csatlakozott; az első három lemez hype-ja nem érintett meg soha, ahogy a rajtuk található muzsika sem, de a későbbi lemezekből is inkább egy válogatást készítenék…) Chuck Billy a sötétben zölden foszforeszkáló mikrofonrúdjával legalább annyit szólózott, mint a gitárosok, igazi, rutinos, kedves frontemberként pont annyit kommunikált a közönséggel, amennyit kell, viccelődött is, közönségénekeltetett – majd ezerrel bömbölte a dalokat.
Lenyűgözött Hoglan dobolása, a srácok igen csak jól jártak vele, Skolnick akcióiból/szólóiból persze jó lett volna többet hallani, de ami így is átjött, az sem volt rossz – most már utána kellene hallgatnom a jazzbandájának…!
De ismét és megint Chuck, aki kétemberes felsőtestével, mosolygós kedvességével leveszi a lábáról az embert, akinek még a súlyos betegségén is sikerült túllennie – minden tiszteletem az övé.
Ha mindez a PeCsá-ban történik: félház, ötezer forint plusz két unalmas előbanda, akit túl kell élni. Itt közel telt ház, 800 forint és lényegretörés! A közönség tapinthatóan elégedetten távozott! Sok hasonlót kívánok még magunknak! Thrash ’em All!
Testament (US)
Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.
Belépőjegy ára: 800 Ft
