A tíz percig tartó, felállva ünneplő közönség lábdobogással kísért vastapsát, szeretetteljes bekiabálásait méltán nevezhetjük sikernek – azaz Óznak! Dorothy és Toto, a barátaik, a zenekar révén hazatért: a Pásztor Anna rendezte összművészeti produkció, mely a költészet és a zene, a színjátszás és a film, a performansz és a rockkoncert sajátos, komplex – s néha bizony nagyon tömény – elegye, méltán nyerte el a Művészetek Palotája telt házas Fesztivál Színháza publikumának tetszését. A tapasztalhatóan rendkívül vegyes, sokféle korosztályt, szubkultúrát, öltözködési trendet, szokást követő nagyérdemű a múlt papírrepülői bedobálásától, a méregzsák kipukkasztásán át, az együtténeklésig, a spontán megnyilvánulásokig aktív közreműködőként kísérte végig a zenekar történetét bemutató, sajátos L. Frank Baum-regény-adaptációt – végig a sárgatéglás úton. Az egyes művészi komponensek, rétegzett jelentésű, egymással kooperáló kölcsönös hatóereje, harmóniája ezen a bemutató előadáson rendkívüli módon bizonyította mindenekelőtt a zenekar tagjai között munkáló termékeny kémiai, koncentráció-kiegyenlítődési folyamatot.
Ha röviden szeretném összefoglalni a tegnap esti előadás hatását, akkor a fentiek szerint tenném, de lentebb jóval részletesebben is megteszem.
Kezdem mindjárt azzal, mit is kerestem a Müpában, az Anna and the Barbies Óz, a csodák csodája koncertjén ezen az árvízostromolta péntek estén, az intézmény Hey June! című hónapos keretrendezvény-sorozatának nyitó programján. Mivel hogy magának a zenekar által játszott zenének nem vagyok feltétlen híve – soha nem bírtam a Kispál és a Borz és a Quimby meghatározta zenei keresztmetszetből táplálkozó együttesek zenei világát, ahogy magukat az említett bandákat sem, sőt! Zenei világot írtam, mert az általuk képviselt intellektuálisabb, igényesebb hozzáállást viszont nagy szimpátiával követem – távoli megfigyelőként.
Ahogy a múlt nyári ZP-s koncertre is azért mentem el, mert nagyon kíváncsi voltam már az A&tB színpadi produkciójára, amiről sok szépet olvastam korábban.
Egy kis történelem
A zenekar látványos áttörését jómagam a 2010-es Gyáva forradalmár albumhoz, és az azt követő koncertcumanihoz kötöm, aminek gyümölcseit a tavaly novemberben kiadott Ánem! című lemez még tovább fokoz. Mivel volt alkalmam a Pásztor testvérekkel ez ügyben is szót váltani, megkérdeztem őket, miként vélekednek a zenekar eddigi történetének meghatározó állomásairól. Pásztor Sámuel gitáros úgy véli, az első fontos mérföldkő a Medallion album Álmatlan című számához forgatott klipünkhöz köthető, amivel sikerült komolyabb internetes és zenetévés nézettséget elérni. Nagy lendületet kaptak aztán az ezt követő kissé kilátástalan időszakot – visszakanyarodás zenei gyökereinkhez, kiadói ügyek, új lemez körüli hezitálás – lezáró, MR2 Petőfi rádiós Akusztik műsorban való szerepléstől, ami nagyon jól sült el. Ezután jelent meg a Gyáva forradalmár… Pásztor Anna szerint az ezt a lemezt bemutató telt házas A38-as lemezbemutatónak aztán híre ment. Innentől komolyabban vették őket a szervezők is, a közönség pedig megszerette a – koncerteket eddig is, de most már lemezeket szintén jellemző – rockosabb hangvételt.
Az Ánem! barba negrás bemutatójára nem mentem el, de a müpás koncertet, exkluzivitása miatt, ki nem hagytam volna. Ezért jó korán meg is vásároltam a belépőjegyet rá – s milyen jól tettem, hamar elkelt az összes jegy, ami 500 résztvevőt jelez!
A péntek esti fellépés előtt volt időm megtapasztalni, hogy az érkező közönség sem igazán tudta, mire számíthat: az intézmény jellege és a rockkoncert összekapcsolása sokak ruházatán hagyta rajta a bizonytalanság bélyegét. Többen színházbajárós öltözetben, többen koncertrejárós hacukában, a legtöbben, megmosolyogtató módon, a kettő ötvözetében jelentek meg. Korosztályilag is igen nagy volt a szórás: a gyerekektől az idősebbekig sokan kedvelik az együttest.
A másfélórás non-stop előadás igen tömény volt, a zenei, képi, előadói „mutatványok” egyszerre zúdultak a jelenlévőkre, igencsak kellett a koncentráció, a fókuszálás, mert a 3 kivetítő, a színpadkép, a szövegek, a zene mind-mind fontos összetevői voltak a kultúrsokknak.
A színpadon bal és jobb felől lépcsőzetesen helyezkedtek el a tagok „állásai” – ezeket különféle, nagyon is találó szimbólumok jelezték. Baloldalt fenn a billentyűs, alatta a basszus (mellé később Horváth János gitáros ült be vendégként - kíséretében, tábortűz mellett a Gombócot énekelte Anna), egészen elől Sámuel gitáros posztja, lábai előtt a nem rövid effektvonat. Jobb oldalon fenn a dobcájg, alatta a perkás cucc, Mogyoró Kornél megszólaltatásában, elől Anna ventilátor, írógép, gramofon körítéssel. Fönn a 3 vetítővászon, a középső nagy, a szélsők kisebbek. Már az ülőhelyek elfoglalásakor kiegészítő csomagot kaptunk, egy perforált papírlapot, egy méregzsák feliratú (nem hányó)zacskót és egy kottát. Ezek funkcióiról az előadást nyitó, vetített Óz Travels-es légi kísérő hölgy tájékoztatott bennünket, mulattató módon – a kellékek mind a közönség aktív részvételét kívánták előmozdítani és hangsúlyozni az előadás során. A produkció adott pontján kellett papírrepülőt hajtogatni a MÚLT feliratú papírból és bedobni a színpadra, a méregzsákot felfújni és kipukkasztani, tele a feszkóinkkal, a kotta a búcsú együtténeklős részéhez adott segítséget. De az előadásba volt komponálva a lábdübörgős rész is, amivel tetszésünket nyilváníthattuk a végén! (Ekkor már a zenekar a fellegekben járt, szó szerint, ugyanis kötélhintán felhúzták őket a lufikkal (léghajó!) megpakolt felsőbb régióba…)
Igen jó volt a hangzás, kellően hangos, de nem fület bántóan (a Gyáva forradalmár című szám úgy megdörrent, hogy kapaszkodnom kellett a szék karfájába, de ezt jólesően tapasztaltam!). A vörös szálat, a fő narratívát a vetített filmmontázsok jelentették, amikor Dorothyt (Anna) és Totót (Sámuel) a tornádó elröpíti Kansasból, és Óz földjén találják magukat, ahol az északi boszorkány (Szalóki Ági) és a nyugati banya (Frenk) sertepertél, de Óz (Hobo) is folyamatosan jelen van különféle alakváltozataiban, s narrációjával útmutatóként szolgál a hol teherautóplatón, hol a Vidám Park-i hullámvasúton, tükörteremben, forgó hordón, barlangvasúton, körhintákon utazó zenekarnak. A Madárijesztőt Bubnó Márton, dobos, a Gyáva Oroszlánt a basszer Hernádi Dávid, a Bádogembert a billentyűs Vághy Tamás jelenítette meg. Szalóki Ági és Frenk többször is megmutatkoztak a maguk testi valójukban, jelmezükben a színpadon, Ági a Márti dalával emelkedett ki a színpadi emelő segítségével, Frenket tolókocsiban tolták föl a színpadi emelvényre egy dal eléneklése végett – segítője egy szárnyas majom-táncos hölgy volt! Hogy Hobo csak képen jelent meg, annak, gondolom, nem csak esetleges prózai okai voltak, hanem mindenképpen dramaturgiai is: ugyanis maga a zenekar vált Ózzá Smaragdvárosban!
A némafilmek pörögtek, köztük szöveges betétek vezettek végig bennünket a sárgatéglás úton, ezek a szövegeket még csiszolnám, néhol lózungszerűek voltak a bölcselkedésben, de mindenképp hatásosak, humorosak.
Azt hiszem, nagyon sokszor meg kellene néznem a produkciót, hogy a dalszövegek, az áthangszerelt zene, a filmrészletek, a színpadi mozgások kaleidoszkópszerű részleteiből újra és újra, befogadóként, megkomponálhassam a rendező Pásztor Anna által színre vitt összművészeti komplexumot, annak nyilvánvaló több rétegű jelentéseivel együtt – az allegorikus zenekari történet–Óz-mese párhuzamnál jóval nagyobb volumenű/jelentésű/jelentőségű az az alkotás, amit itt láttunk, hallottunk, éreztünk!
Számomra ezzel a produkcióval született meg az Anna and the Barbies önálló hangalakja (a vizuális már megvolt!), ezentúl a lemezeik hanganyagát is ezen a szűrőn keresztül fogom tudni hallgatni, hallani – kizárva, vagyis jobban megértve a korábban nekem zavaró más zenekarokkal való áthallásokat (itt egy kis Quimby, itt egy kis Tankcsapda, itt nagyon sok Kispál stb.).
Anna & the Barbies – Óz, a csodák csodája
Budapest, Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2013. június 7.
Belépőjegy ára: 2200/2700/3200 Ft
Holnap a Vasárnapi Hírek című lapban megjelenő, a Pásztor testvérekkel készített interjúból azt is megtudhatjátok, milyen terveik vannak az előadással a továbbiakban. Illetve egy nappal később már online is elérhetitek a cikket az újság honlapján.
