A vancouveri trió produkcióját a csakis az újdonságot keresők valószínűleg mélyen el- és megvetik, az underground azon része pedig, aki a reprodukciót tartja a hagyománytisztelettel ekvivalensnek, magasztalni fogja. A megítélés két véglete között persze számos befogadási lehetőség akad, akár egy hallgatóra vetítve is. Mert hát ki szeretne Dream Theater-dalokra pogózni, vagy biliárdozni?
A 2008-ban alakult British Columbia-i metálzenekar tavaly nyáron jelentette meg remek artworkkel megspékelt debütalbumát a Dublin-központú Into The Void Records kebelén belüli Invictus Prods.-nál (ez utóbbinál adja ki lemezeit a figyelemreméltó új-zélandi death metal fogat, a Diocletian). A konvencionálisan jellegzetes álnevek mögé bújó zenészek (Devastator – bass, vokál; Incinerator – dobok; Desolator – gitárok, vokál) a ’80-as évek legelejének metálzenéjére, ideológiájára, szellemiségére esküsznek: irányadó elődökként a Motörhead, a Venom, a Celtic Frost, az Exciter, a Sodom említhető. A kortársak közül pedig a denveri Speedwolfot és a clevelandi Midnightot, az ausztrál Gospel of the Hornst és a Deströyer 666-et szokás kiemelni, de én teljes nyugalommal idesorolnám a mainstreemnek számító, AC/DC-t hasznosító Airbourne-t, a dimmuborgiros Shagrath Chrome Divisionjét, vagy az immortalos Abbath I nevű szólóprodukcióját, nem kevésbé Demonaz 2011-es kiadványát, de akár a Darkthrone nem egy újkori albumát is…
Szólókiállásokkal megtűzdelt heavy metalt hallunk motörheades–venomos rock and roll alapokon, a metálzene klisévé degradált kelléktárának teljes felhasználásával. Az, hogy ez valakinél a paródián innen vagy odaát van, megítélés kérdése. A produkció maga életkedvvel teli és komoly – ha valakinek ezt nehezére esik örömködés nélkül hallgatni, annak esetleg hiányzik a humora, vagy alapból nem kedveli a fémzenét. A Chapel tagjai mindkettővel rendelkeznek, elég csak a számcímek között tallózni: Alcoholocaust, Hellrazors, Hell breaks Loose, Blood will be spilled. De a szövegeik is palimpszesztként használják egyéb hatásaikat:
"Midnight, the black mass begins
You’ve come for the power and might
We’ve come together to summon the beast
Rock ’n’ Roll, black magick rites
Priests of the stage, bestial rage
Black smoke fills the sky
No remorse, power and force
Tonight the posers will die"
(Satan’s Rock ’n’ Roll)
Mindenesetre – vélem én – a történeti tudattal rendelkező (vén fasz) fémszívűek számára ugyanolyan élvezet hallgatni ezeket a több ezerszer eljátszott konstrukciókat, mint a most érkezőknek – a bólogatás egyben igenlés is! Választott örömzene ez, tribute vagy cover banda helyett saját számokat írnak a srácok az említettek felfogásában: felgyorsított r’n’r-t, azaz thrash előtti speed metalt, jó kis riffekkel, karcos (ma black metalhoz társított) lemmys, cronosos orgánummal kísérve.
A felmelegített káposztához vagy a retróhoz semmi köze, ennek a zenének egyszerűen nem járt le a szavatossági ideje. Bárcsak erre vetődnének a közeljövőben!
Chapel: Satan’s Rock ’n’ Roll
Invictus Productions, 2012. augusztus 1.)
10 szám / ~ 33 perc
https://www.facebook.com/chapelofsatan
http://chapelofsatan.bandcamp.com/
http://www.myspace.com/chapelofsatan