Örömünkben vessünk pár kecskebukát! Mert hogy létezik itthon két ilyen zenekar, mint a The Joystix és az Asphalt Horsemen. Akik bár jelentősen különböznek egymástól – de hogy egymásra találtak! –, ráadásnak minőségi alternatívát kínálnak a hazai palettán fémtartalmú rock ’n’ rollból.
Azt hiszem, a frontember, gitáros, énekes, dalszerző Szöszö a sablonos kérdéseket kellő iróniával és nagyvonalúsággal kezelő interjúi hívták fel a csapatra a figyelmemet anno, no, meg a sokat emlegetett francia kapcsolat – aztán beütött a zene is. Az amerikai sleaze/glam metal, a svéd garázs rock, a magyar punk (és az angol Motörhead) keverékét nyersen, pőrén egyesítő trió lemezeit, EP-it hallgatva nem tudok nem lelkesedni. Eddig viszont a koncerten való találkozást mindig meggátolta, hogy a fővárosi alkalmak napján éppen valami külföldi érdekesség nyomta más helyütt, és bízva abban, hogy a magyarokat nagyobb esélyem van még máskor is látni/hallani, nem a javukra választottam. Aztán így telt el másfél év. Most viszont eljött a pillanat, amikor senki nem állt a színpad előtti találkozásunk közé.
Bár csak egy bő félórát játszott a THE JOYSTIX a Városligeti fasor villamélyi terében, alaposan felkorbácsolták a hangulatot, jóérzést keltettek a jelentős számú lelkes jelenlévőben. (Itt kell megjegyeznem: a nemek aránya jólesően kiegyenlített volt.) Az elején kissé visszhangosan szóltak, de aztán tisztult a hangzás, minden hang pengén hallatszott. Pörgős, feszes programot játszottak a srácok, engem mindig a dalaik – talán a trió felállásnak köszönhető – lecsupaszítottsága fog meg leginkább, ahogy emellett mennyire ízesek mégis. Most sem volt másképp. A fellépés végét a közös éneklés és alkalmi fotózkodás alakította. Feldobott hangulatban másztam meg a lépcsőket a kinti hűs 25 fokért, hogy aztán 20 perc múlva ismét visszaereszkedjek az
ASPHALT HORSEMEN kedvéért. A jókedély itt sem szenvedett csorbát, a szeptemberben második lemezét megjelentető kvartett kedvcsinálóként nemcsak 4 dalt játszott a jövőbeli albumról, de az igen jó hangú énekes-gitáros Lőrincz Károly házigazdaként gondoskodott a közönségről. És hát nem mondanám sikertelennek azt a zenekart, amelyik fellépésén az első sorokat csaknem kizárólag hölgyek foglalják el, akik ide-oda himbálják a tomporukat, csavargatják derekukat… Miközben igazán profi southern hard rock muzsika gördül elő a hangfalakból. Nekem a pezsgőbb The Joystix-dalok jobban bejönnek, de kisebb kortyokban az AH-t is mohón fogyasztom, koncerten meg kifejezetten ütősek.
Sok barát állhatott a közönség soraiban, ment is a szópingpong, beszólongatás („Ez jó volt.” „Nem volt rossz.” „Jobb is lehetett volna.” – „Maradjatok együtt!”) köztük és „Károly, a húsevő növény” között. Volt, aki Szegedről vonatozott föl a koncert kedvéért. Mégsem vált bennfenteskedővé a riposztozás, inkább házibulissá, ismerkedőssé avanzsált. Kiderült például, hogy a Stereochrist-basszer Megyesi Balázs az egyetlen 30-as még a zenekarban, de már nem sokáig „rontja” az átlagéletkort; Matyasovszky Géza gitárost, a másik élő legendát pedig lerohanják a cseh rajongók, ha Kari bekonferálja omegás szereplését. Az új lemezen Szöszö is jelentős szerepet vállalt szövegíróként. A slide-os örömködésre okot adott még, hogy a múlt héten sugározni kezdő Rock Rádióban a Wasting Time daluk is rotációba került, ahogy azt a frontember elárulta.
Nos, azt hiszem, augusztus 6-án duplázok, mivel az A38 tetőteraszán lép föl a zenekari páros, és kizárt, hogy jóhangulatgenerátor-önmaguk ne működe akkor is.
The Joystix, Asphalt Horsemen
Budapest, Backstage Pub, 2016. május 28.
Belépőjegy ára: 1000 Ft