Már előre tudni lehetett, hogy ezen az estén tömegnyomor lesz a Dürer kertben, hiszen mindhárom terem jelentős eseménynek adott otthont: a nagyteremben a VHK tartott farsangi mulatságot, a középsőben a nemsokára feloszló Blind Myself játszott, a kicsiben pedig a lengyel Mgła adta első magyarországi koncertjét. Többször volt alkalmam megtapasztalni, hogy a facebook-os érdeklődés és a tényleges látogatószám csak ritkán fedi egymást, underground koncerteken pedig pláne nehéz megtippelni egy esemény sikerességét (már ha ezen a nézők számát értjük). A Mgła-koncertre azonban, köszönhetően a zenekar kultikus hírének, illetve a koncerthelyszín korlátozott befogadóképességének, már hetekkel előre elfogytak a jegyek.
Általában nem örülök, ha a külföldi főzenekar elé bezsúfolnak egy csomó magyar bandát, ezúttal azonban hangzóanyagaik alapján kíváncsi voltam az összes előzenekarra. Az estét nyitó miskolci SVOID egyfajta pszichedelikus témákkal gazdagított, rockos elemekkel is operáló black metalt játszik. Számaik változatosak és összetettek voltak, hangszeres játék tekintetében a húzósan és igen látványosan ütő dobost emelném ki. Besegített a dallamos énektémákba is, amik jó kontrasztot jelentettek a durvább, gyorsabb részekkel. Szimpatikus volt a zenéből sütő eklektika, azonban a koncert végére a változatosság kezdett az összhatás rovására menni, az egyébként jól eljátszott Watain-feldolgozás (The Devil’s Blood) is kilógott a sorból.
A szegedi DUNKELHEITnél biztos voltam benne, hogy a változatosság, illetve a dallamos ének írmagja sem fog szerepet kapni a programban. Nem is tévedtem, jobbára gyors, támadó jellegű black metal volt a menü, meglepően jó hangzással támogatva. Az előzenekarok közül az ő anyagaik nyerték el leginkább a tetszésemet, legyen szó akár a két nagylemezről, akár a svájci Wachttal közös splitről. A zene a Burzumon kívül (nomen est omen) a finn Shatraug zenekaraira (Horna, Sargeist, Mortualia) emlékeztetett, mind tempóban, mind monotonitásban, melyet itt a műfaj jellemzőjeként pozitívumként kell értékelni. Érdekes módon az otthon tökéletes hangulati aláfestésként funkcionáló muzsika élőben nem mindig képes fenntartani az érdeklődést, itt azonban a zenészek tökéletesen vissza tudták adni a témák sodró intenzitását, így nem vált unalmassá a produkció.
A Dunkelheit társzenekaraként aposztrofálható szintén szegedi LEPRA az okkult, brutális black metal egy másik szegmensét mutatta be, több tagot is kölcsönözve az előttük játszóktól (a Dunkelheit vezetője, Nebel itt szólógitáron játszik, illetve ha jól láttam a dobosuk is ugyanaz volt ezen a koncerten). Nüansznyi különbségekről beszélhetünk csupán, de ők a black metal manapság „divatos” (ez a képzavar is megér egy misét…) orthodox, kaotikusabb hangzásvilágú ágát művelik, a nagylemezükön (Tongue of Devil Prayers) fel-felbukkanó rockosabb témák itt egyáltalán nem domináltak a fekete zúzás közepette. A Dunkelheit dallamosabb, kimértebb témái közelebb állnak a szívemhez, de ez is egy korrekt koncert volt, az általam 2014-ban látott Trafikban tartotthoz képest sokkal élvezhetőbb hangzással. Ráadásként a Svoid énekesével elnyomták a Mayhem De Mysteriis…-ének címadóját, ügyelve Csihar énektémáinak hű interpretálására.
Lehetett olyan pletykákat olvasni, hogy a szervezők több jegyet adtak el a kisterem befogadóképességéhez képest, ezeket sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mindenesetre a lengyel főzenekar kezdésére agyig megtelt a nézőtér. Taposás, lökdösődés szerencsére nem alakult ki, és én pozitívumként értékeltem a várakozásteljes, forró hangulatot, amibe szinte berobbant a MGŁA fekete csuklyákba, egyen-bőrdzsekibe öltözött legénysége. Kezdetektől követem a zenekar pályafutását, és az utolsó két nagylemezükkel sikerült az underground black metal legfelső ligájába bejutniuk, teljesen megérdemelten. Sokat számít a precíz játék, a hozzáállás és a hangulati plusz (különösen a koncerteken), viszont az igazán jó riffeket ezekkel nem lehet helyettesíteni. Az pedig már az első percektől nyilvánvaló volt, hogy ezen a téren a Mgła egy felsőbb szinten tartózkodik pl. az előzenekarokhoz, de az egész színtér többségéhez képest. Mdłości kislemezüktől kezdve (melynek mindkét számát eljátszották) az összes anyagukat bemutatták, értelemszerűen az új Exercises in Futilityre koncentrálva. A sodró témák és Darkside egészen fantasztikus dobolása és cinjátéka eksztatikus őrjöngést eredményezett a közönség első soraiban, ez különösen a With Hearts Towards None utolsó számánál volt tetten érhető. A hangerő (különösen a gitárnál) lehetett volna egy kicsit nagyobb, de én alapvetően elégedett voltam ezzel a hangzással, mert így legalább minden témát fel lehetett ismerni, a lemezen nem nagy szerepet játszó basszusjátékról nem is beszélve.
A telt házzal kapcsolatos kezdeti aggodalmaimmal ellentétben remekül sikerült az este, a végén még sikerült elcsípni a VHK ráadásszámát is, aminek farsangi, emelkedett hangulatára bár kevéssé tudtam ráhangolódni, mégis jó zárása volt az eseménynek.
SILENCER
Mgła számlista: Mdłości I., Further Down the Nest I., Exercises in Futility I., Mdłości II., With Hearts Towards None I., Exercises in Futility II., Groza III., With Hearts Towards None VII., Exercises in Futility VI.
Mgła (PL), Lepra, Dunkelheit, Svoid
Budapest, Dürer-kert, 2016. február 6.
Belépőjegy ára: 3000 Ft
