Másfél óráig skandáltuk hangosan ennek a feltehetően kedves lánynak a becézett nevét tegnap a Budapest Parkban, színpadon, színpad előtt egyaránt. S nagyon vágytunk rá, hogy ő is, mi is jól érzésekkel telítődjünk, akár meztelen, akár nem (később jövőknek lásd KFT-dal)! Nem hiába: az ST fergeteges örömünnepszerű koncertet adott, amit az időközben aláhulló záporeső sem akasztott meg.
A SUICIDAL TENDENCIES visszatért a pesti oldalra. Első fővárosi koncertjét is itt adta (WestBalkán, 2010. június 6.), aztán a Duna-közi Szigeten hangoskodott (2011. augusztus 10.), később két alkalommal is a budai hídlábnál aratott sikert (ZP, 2012. július 11. és 2013. július 9.), hogy most, átellenben, a Rákóczi híd Közvágóhíd melletti szabadtéri színpadon bizonyítson. A király nem volt meztelen!
A Venice Beach-i punk/skate/metal csapat elbűvölő volt, s bár én még mindig abban az illúzióban ringatom magam, hogy egy nyári hétköznap is összeverődik rájuk több ezer ember, azért az a 800-900 fős közönség, mely a keverőig laza sorokban állva kíváncsi volt rájuk és megengedhette magának az ottlétet (emlékszünk, 2 éve 800 Ft volt a beugró), sem kevés – ráadásul kényelmesen élvezhettük az előadást.
Ennyi bandanás fejet ritkán lát az ember egy helyen.
A kiváló zenészek alkotta brigád minden tagja brillírozott a hangszerén, és aktívan részt vett a közönség közösséggé formálásában: a folytonos ST-zés ezt a célt szolgálta, s nem vált visszatetszővé, önéltető szólammá. A produkció pedig a koncertet új szintre emelte, kezdve az új basszer, Michael Morgan – aki először járt Magyarországon (a régi basszer, Tim Williams, ugye, tavaly sajnos elhunyt) – dobemelvényről való hátraszaltójától egészen a Possessed to Skate–I Saw Your Mommy… kettőse alatti színpadra invitáláson át (a közönség 1/30-a ott mozgolódott) a wall of death és circle pitek kialakítási igényén túl a végső, Institutionalized alatti ismételt színpadi akcióig (amikor a közönségből már legalább 50-en szorongtak, pogóztak, bangeltek a zenészek között). Mindezt úgy, hogy nem vált a koncert kárára! Mert lehet ugyan, hogy enélkül 2-3 számmal többet játszottak volna, esetleg az újabb lemezekről is (a Freedumb volt a legújabb), s bár megmosolyogtam magunkat, mikor a záporozó esőben, a színpad előtt a színpadon ügyködőket-bulizókat néztük... de mindez olyan látványos és élvezetes volt, hogy nem volt hiányérzetem, sőt! Majd kiugrottam a gatyámból táncikálás közben, a nyakam ma is fáj még a sok bólogatástól…
Mike Muir sajátos mozgáskultúrája, Dean Pleasants zseniális gitárszólói, a lefogyott Eric Moore cölöpverő, technikás dobolása, és hát a nagyszerű dalok: You Can’t Bring Me Down, Send Me Your Money, War Inside My Head, Cyco Vision, Subliminal stb. még a hangzásbeli hiányosságokat (halk volt a miki és a szólógitár) is feledtették (az Action szólt meglepő módon a legtisztábban, legarányosabban aznap este). Vagy azt, hogy hanyagolják a The Art of Rebelliontól felfelé az életművet, pedig…! Feledhetetlen élmény volt.
Eszti, Eszti, ST, BudapeST… zúg a kórus a fejemben.
Suicidal Tendencies (US)
(Action, Bandanas)
Budapest, Budapest Park, 2015. június 24.
Belépőjegy ára: 3999/4999/5999/8999 Ft