Bizonyára egyaránt vonzó volt sokak számára tegnap esti programként az Anathema és a Skyforger koncertje. S bár a Darren White-tal és Duncan Pattersonnal megerősített, a zenekar 25. évét ünneplő nosztalgia előadást is nagy örömmel hallgattam volna meg, a death-doom-melankólia helyett ezúttal mégis inkább harci metálra vágytam, ezért a lettek klubfellépésére mentem el. (Egyik aktív koncertlátogató ismerősöm jegyezte meg, hogy noha ő is kifejezetten szereti a britek muzsikáját, a koncertjük jegyárából 3-4 underground akcióra is futja. Igen ám, de a koncertélmények egyediek, nem összehasonlíthatóak, replikáztam, amit persze ő is belátott. Másrészt a 3 órás múltidéző szeánszért az árképzés – a magyar 27%-os áfával – nem annyira elrugaszkodott. Választani kellett, és kész!)
Szerencsére, a várakozásommal ellentétben, sokan előnyben részesítették a magyar–lett felállást, így a Dürer-kert kisterme kellemesen megtelt. S már a kezdetektől, a fél kilences starttól, nagyon jó hangulat uralkodott. A BORNHOLMot még Sreghgel a mikrofonnál volt szerencsém látni színpadon, a legutóbbi Inexorable Defiance album megjelenését (2013) követően. A kapcsolat viszont nem bizonyult hosszú távúnak, így azóta Sahsnot, azaz a gitáros-főnök Sallai Péter frontemberkedik, nagyon is jól. A magamban csak a grafikusok black metaljának (Sallai mellett Havancsák Gyula basszerkedik) nevezett négyes nagyon ütős – mindhárom nagylemezükről beválogatott dalokkal vértezett – koncertet adott. A zenészek is bőrvértjeikbe bújtak színpadi énjükhöz, hátuk mögött hatalmas logós molinó feszült, s nem kímélték a hallójáratainkat: epizáló black metaljuk szélvészként söpört végig rajtunk. Talán a hangerőből sok volt picit, gerjedt is a cucc, de egy black esten az irányított káosz nem hátrány. Még egy új számot is bemutattak, ami a már elkészült, de még bizonytalan kiadási időpontú albumon fog helyet kapni.
Bár jól bírta az iramot, volt egy pont, mikor Sallai vizet kért, enyhíteni a szomját és torka kiszáradását, ám az 50 perces műsoruk végére így is kitikkadt, elfáradt, ahogy bevallotta. De nem volt kecmec, a közönség követelte a ráadást, amit aztán meg is kapott. A másik gitáros, Vozargh vokáljaival dúsított program igen hatásos volt, nekem bizonyosság, hogy a zenekar koncerten jobb, mint lemezen, sokkal erőteljesebb, elementaritásában is hangulatfestőbb – noha a dallamok, amik jellegzetesek a Bornholm esetében, az albumokon jobban kidomborodnak.
Rettentő régen nem voltam már SKYFORGER-koncerten, utoljára 2007-ben a Kék Yukban. A 2010-es Kurbads lemezük nem vont annyira magához, így annyira nem is kerestem a személyes találkozás lehetőségét. Egészen mostanáig. A baltiak tíz órakor indítottak, és a közönség az első pillanattól kezdve meleg fogadtatásban részesítette őket. S erről nem csak a „Jó estét!”-tel való köszöntés, vagy a „Köszönöm”, „Köszönöm, magyarok!”, az „Egészségedre” szavak elhangzása tehet. A népi hangszerek nélkül is kiválóan megszólaló, epikus-heroikus sajátos black metáljuk mellett a tagok szimpatikus mivolta is sokat nyom a latba. Mert a köldökig fonott szakállat viselő frontember Peter, azon kívül, hogy egyszerre tűnt lett népi hősnek, Barna Radagasztnak és Dwalinnak, a harcos törpnek, csak csatabárd helyett Jackson Flying-V-t szorongatott a kezében – némi alaki hasonlóság Kirk Windsteinnel és Kerry Kinggel is fönnáll –, vagy a nyakában szvasztikát lógató (ejnye!) basszer Zirgs, aki termetével-szakállával bármikor kompatibilis úgy az Amon Amartba, mint a Demonicalba, vagy netán egy középkori kovácsműhelybe, böllérméretével, szemforgatásával vonzza a tekinteteket. Mindemellett nagyon szerények, sűrűn megköszönik a lelkes támogatást, amit meg is érdemelnek, mert dalaik is jókedvet csiholnak. Így történt, hogy a ráadás ráadását is kikövetelte a nagyérdemű, 85 perc fölé hizlalva a gyorsan szárnyaló műsoridőt.
A frissen megjelent új album, a porosz történelmet – mint a 3. balti nép történetét – földolgozó Senprūsija számait megelőzően Peter felkonfjaiban mindig elmesélte angolul a történelmi hátteret, majd együtténeklésre sem kellett buzdítania a közönséget. De a korai lemezeikről is idéztek föl dalokat, mindenki legnagyobb örömére. Kissé mintha tompán szóltak volna, de ez akár koncepció is lehetett a hangulatteremtő hangzás kreálásában, hamar hozzá lehetett szokni. A frissen csatlakozott fiatal, szintén népi gúnyába öltözött, amúgy trendi frizurát viselő másodgitáros, Alvis pedig egyes dalok szólóinál mutathatta meg tudását.
A két föllépő koncertje gyakorlatilag üdítőbben hatott rám, mint a húsvéti háromnapos otthonlazulás lanyhája.
Skyforger (LV), Bornholm
Budapest, Dürer-kert, kisterem, 2015. április 8.
Belépőjegy ára: 1500/2000 Ft
