A Night Viper-koncertélmény orvosság – ha tehetném, bevezettetném, hogy recept nélkül is hozzá lehessen jutni. Annak ellenére, hogy komoly kockázata van az extatikus állapotnak és mellékhatásként heveny vigyorgás jelentkezik. Elég csak ránézni a dobos Jonnára, aki láthatóan függő: végig fülig ért a szája.
(Kép forrása: zenekari Facebook-oldal)
Hogy mi, hogy bárki számára elérhető?... Akkor jó!
A lelkesedésem elképesztően hatalmas, szándékom szerint lyukat éget a monitorba, mikor próbálom megfogalmazni, mekkora élmény is volt a tegnap esti koncert. A svéd ötös valami frenetikus produkciót adott a Dürer-kisteremben, amire mind a 25-en jelenlévők elvesztettük az eszünket, és vadul ráztuk a fejünket. Nem kis bátorságra vall önállóan turnéra indulnia egy még jobbára ismeretlen bandának, dacára a tavalyi Dead Lorddal közös körnek, de csak még inkább magasztalni tudom őket, hogy ezt meglépték. Mert beleadtak apait-anyait és lebombáztak minket. Mire annyira belelkesültünk, hogy ettől meg láthatóan-érezhetően a banda kapott további erőre – így ment az energiapingpong köztünk, pont, ahogy egy jó koncerten lennie kell.
Bár mindkét lemezüket szeretem, örömmel hallgatom, már tavaly is azt éreztem, hogy az igazi erejük az élő fellépésben van, mert vannak annyira szimpatikusak, megszólalnak olyan nyersen és elsöprően, hogy magukkal rántsanak. S lőn! Bivaly módon dörrentek meg az 1 órás program alatt, Sophie-Lee Johansson énekesnő pedig hangilag is top formában volt. De amúgy is bombázó volt az ezüst színű magas sarkújában, a bőrszerkóban, a töltényövvel, a kitűzőkkel, a hatalmas karikákkal a fülében, az alkalmi szemhéjfestéssel – egy igazán nőies jelenség a fém világában. A srácok a szokott magasságban tornyosultak körülötte. Ruben basszer a bajszával Rudolf Schenkert is térdre kényszerítené, az új gitáros Johan Frick pedig a Flying V-jével és alkatával mintha a bratyója lenne Rudinak, Michael Schenkerre hajazott. A sokaknak talán a Church of Miseryből, vagy a Firebirdből ismerős nyakigláb Tom Sutton gitáros már nem viselt bajuszt, annál többet mosolyt – ő is nagyon ráérzett a közönség energiájára.
Mondanom sem kell, teljesen belepistultam a dobos lányba, Jonnába. Sophie-Lee némileg visszafogottságával szemben, ő a virgoncság megtestesülése, miközben a Muppet Show Animaljének oldalági leszármazottja, aki úgy csépeli a cájgot, mintha az életéről lenne szó (irigylésre méltóan arról), ám eközben annyira huncut arcot vág, nevet, hogy mindenkinek mosolyt csal az arcára, aki csak látja. És Hoglan mestert megszégyenítő módon emeli magasra a dobverőit, keresztet formázva – ügyel a látványra is!
Valószínűleg sem ők (a zenekar), sem mi (a közönség) nem remélt túl sokat az esttől a résztvevők számát tekintve – aztán létrejött ott valami a két lemez dalainak játszása közben, ami ünnepivé tette az egészet, persze kemény léggitározás és fejrázás közepette – újabb mellékhatások!
Tom, Jonna, Sophie-Lee, Ruben és Johan (december 5-én, még Bécsben; a kép forrása: zenekari Facebook-oldal)
Jó volt látni a boldogságot a tagok arcán, amiért ennyire elkapott minket a gépszíj őket hallgatva – így aztán újra felkapaszkodtak a színpadra és egy ráadásszámmal ajándékoztak meg.
Majd a merchpultnál fogadták a kivétel nélkül odanyomuló közönséget, aki plakát-, kitűző-, kazetta-, vinyl-, pólóvásárlásra éhesen tolongta körül a két hölgyet. Nekem sem volt kétségem már, hogy vegyek-e a kislemezekből – a gordiuszi csomót, hogy melyiket, azzal vágtam át, hogy mindegyiket – Miklós-napi ajándék. A legnagyobb persze a gyógyerejű koncert volt!
EXTERMINATOR TOUR
Night Viper (S)
Budapest, Dürer-kert, kisterem, 2017. december 6.
Belépőjegy ára:1500/2000 Ft
