Miután meghallgattam az általam korábban nem ismert THE SLAYERKING tavalyi lemezét, a Sanatana Dharmát, úgy döntöttem, nem veszem sietősre a koncertre érkezést. Mert hát kinek hiányzik, hogy a főzenekar előtt a saját dugájába dőljön egy ennyire letargikus zenétől? Így esett, hogy csak a görög trió szettjének utolsó negyed órájára értem a Dürer-kert nagytermébe. S rögtön négy dolog is megragadta a figyelmemet. Elsőként maga a helyszín, meglepett, hogy ide került a koncert, de ezt a nézőszám végülis indokolta: kb. 350-en lehettünk, a keverőnél már lazán álltunk. Másodjára, hogy a dobos egy plexi-/üvegparaván mögött játszik elrekesztve. Láttam már ilyet, de nem tudom, ennek hangtechnikai okai vannak vagy a színpadra álló zenészek nem akarnak megsüketülni. Vagy is-is. Harmadjára, hogy mennyire jól szól a basszusgitár. Végül: elgondolkodtatott, hogy egy estéről estére színpadon szereplő előadó, miért őrzi ennyire az inkognitóját. Mivelhogy a feketébe öltözött basszer-énekes olyan sűrűn rojtozott kalpagot viselt, ami alá nem engedett belátást. Persze, lehet, hogy ez a haláli pap-madárijesztő rettenet a show része, amivel megtámogatja az apokaliptikus-infernális hatást, amit a zenéjükkel keltettek. Mindenesetre a közönség jól vette a műsort, ami, be kell valljam, tényleg pöpecül szólt, és így, kisebb dózisban, tetszetős is volt. Nagy tapsot zsebelhettek be a produkció végén.
Az átszerelés idején – „az akvárium” maradt – stílusosan Black Sabbath és Dio szólt –, majd szolid fények és füstköd közepedte színpadra lépett a svéd AVATARIUM legénysége-leánysága. A svéd Leif Edling agyából kipattant dark-skandináv doom-blues formáció a kezdetektől a szívem csücske. De hát a basszer-dalszerző eddig sem keltett csalódás, sem a Candlemass, sem a Krux, sem az Abstrakt Algebra, sem a The Doomsday Kingdom esetében. Igaz, itt csak dalszerzőként van jelen (a legutolsó, 3. album 8 dalából is 6-ot írt), de ez mit sem von le értékeiből. A szeptemberi Európa-turné utolsó állomása pedig önmagában is sok jóval kecsegtetett – bár a standard műsor végül nem egészült ki semmi plusszal, ahogy kiderült a végére.
Értelemszerűen a Hurricanes and Halos lemez számai adták a program gerincét, 6 szám is elhangzott róla, köztük a ráadásban az énekesnő Jennie-Ann Smith és a párja, a gitáros Marcus Jidell által írt When Breath Turn to Air. Az hogy Jennie-Ann-nek kiváló hangja van, nem kérdés. Hogy mennyire sikerült a fekete-vörös köntöst viselő hölgynek a kezdeti csöppnyi tartózkodó félelem(?)-izgalom-enerváltságból(?) frontemberré válnia? Még alakulóban van, látszik, hogy tanulja – és nagyon jól megy neki! Amint a közönség elképesztően lelkes módon már az első pillanattól a zenekar mellé állt, megtört a jég, hihetetlenül jól esett neki és az egész zenekarnak, nem győzött hálálkodni, és mosolyogni, ami igen jól áll neki!
Jidellről pedig megállapíthattam, hogy kisujjában van a ’70-es évek gitárzenéje, és nem fél használni, olyan ihletett szólókkal kápráztatott el bennünket, hogy lúdbőröztem rendesen. A bobdylanes páros kiállásuk Jennie-Ann-nel, mikor csak egy 12 húros gitárral kísérte az éneket, felemelő volt. De maga az énekesnő is nem egyszer akusztikus gitárt ragadott, és azzal tette még telítettebbé a megszólalást.
Az Avatarium zenéje tényleg jótékony találkozása a súlyos északi doomnak és a gitárdús, ’70-es évekbeli hard rocknak, és talán nagyobb kihívás dallamos, valóban érzelmeket keltő, fülbemászó dalokat írni, mint csak technikailag precízen zúzni. S hogy ez esetenként akár poposan/blues-osan lágyabb, megjegyezhető nótákat jelent, bársonyos hanggal? Hát, éppen ez a lényeg! Ettől szerethető az egész.
Nemcsak a közönség, láthatóan a zenekar is nagyon élvezte a koncertet, a feléjük áradó odaadást (Lars Sköld dobos, Mats Rydström basszer és Rickard Nilsson billentyűs is rendesen odatette magát). Én is csak akadékoskodóan két dolgot hiányoltam. Az egyik: a Boneflower című dal a repertoárból. A másik, hogy esetenként még merészebben jammeljenek a színpadon, teljesen elengedve magukat, mert nemcsak spiritusz van bennük, de ennek a képessége is adott, ahogy a banda kohézióját volt szerencsém megtapasztalni.
Into the Fire / Into the Storm; Pearls and Coffins; A Kiss (From the End of the World); The Starless Sleep; Run Killer Run; In My Time of Dying (Led Zeppelin); Medusa Child; Girl With the Raven Mask; Deep Well; The Sky at the Bottom of the Sea; Moonhorse. Ráadás: When Breath Turns to Air; Avatarium
HURRICANES AND HALOS TOUR 2017
Avatarium (S)
(The Slayerking (GR))
Budapest, Dürer-kert, 2017. szeptember 30.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900 Ft
