Igazán ünnepi lett volna a vasárnap este, ha a kanadai Kobra and the Lotus után megtekinthettem volna az amerikai Oceans of Slumbert, majd a The Atomic Bitchwaxot. Na persze – bilibe lóg a kezem – ehhez egy helyszínre kellett volna szervezni a három különböző koncerteseményt! Valamiféle kombinált bérlettel –most nem vállaltam be a több helyszín közti autókázást, a több jegyet.) Így nem maradt más választásom, mint választani. Én meg a Kobra Paige vezette formációra voksoltam, mert most jóféle heavy metal muzsikára vágytam leginkább, így az Enslaved előtt fellépő, szintén énekesnő frontolta OoS-t és a Desszert fesztiválos sztónereket, remélhetőleg, máskor sasolhatom meg. És persze ugyanebben bízom a Kobra and the Lotus esetében is, a rendelkezésükre álló 30 percben nagyon jó formájukat hozták, és az igen szép számú közönség is annyira jól reagált rájuk, hiszem, nem sokat fogják fontolgatni, visszatérjenek-e hozzánk dupla ennyi játékidővel.
Nagyon kíváncsi voltam a kanadaiakra, s nem csak azért, mert Kobra Paige több mint dekoratív hölgy. A 4. albumuk már itt van a kanyarban, és az eddigiek, beleértve a kanadai zenekarok egy-egy dalát feldolgozó EP-jüket is, sem voltak gyengék, sőt. Ezért aztán szembemenve az eddigi gyakorlatommal, miszerint nemigen váltok jegyet engem nem érdeklő bandák koncertjére, mégha a vendégbanda igencsak kívánatos is számomra, a viszonylag barátságos elővételi jegyár megvásárlása mellett döntöttem, noha a másik 3 banda egyáltalán nem vonzott.
(A Delain számomra poptermék, az Evergrey inkább érdektelen melankolikus dark, a Wisdom, nos, a Wisdom sem az én zeném… Emlékszik még valaki az évezredforduló tájéki nagy felbuzdulása, amikor a Hammerfall sikerei révén itthon is sorra alakultak a magukat a magyar heavy metal új hullámának tekintő zenekarok, Obstruction, Demonlord, Stainless Steel, Cross Borns? Ma már mind a levesben, ami egyáltalán nem baj, talán csak a zászlóshajó szerepet is betöltő Twilight fanzine-ért ejtenék könnycseppet, ha nem lenne ismét a műfajban igen erős Burning Sun… A Wisdom valójában ezeknek a bandáknak a nem egyenes ági leszármazottja. Csak sokkal profibb módon, nagyobb zenei tudással művelik a német kocka speed metalt, az epikus-himnikus körítéssel. A Rise of the Wise legutóbbi lemezük hordozza mindezt a profizmust, ám a félmosoly az arcomon nem ült el. De láthatóan nagyszámú fiatal érdeklődőt vonzanak, a pólóik számából elszűrve.)
Szóval a KOBRA AND THE LOTUS miatt ugrottam be a Barba Negrába. És az a fél óra pont arra volt elég, hogy meggyőzzön, jól tettem. Kobra, alias Brittany Paige nem hazudtolta meg önmagát – nála többet talán senki nem posztol magáról fotókat a közösségi oldalakon –, marha jól nézett ki, és ezt tudta is magáról. Derékig érő szőke sörény, ezüst felső, cickók jól kiemelve, ezüst tapadós naci, 30 centis csizmasarok, a szárak térdig érnek, egyik dalhoz egy ezüstös sapi is dukált. És hát a hangja, igazi klasszis. Sőt, érdeklődve figyeltem, hogy a lemezeken tapasztalt karcosabb, metálosabb orgánum itt a koncerten mennyire klasszikusabban, írd és mond, operásabban szárnyal! A zenészei – mert, tévedés ne essék, azért ez egy kvázi-szólócsapat – is kitettek magukért, megpróbálták a rövid idő alatt belelovalni magukat a show-ba, mind a bőgős, mind a gitárosok rázták rendesen a hajukat, és nyomták a kicsit halkra vett, de imponáló szólóikat. Különösen a szőke Jasio Kulakowski tett ki magáért. De mindőjük arcán látszott, meglepte őket első magyarországi koncertjükön a meleg fogadtatás, de örömmel vették, naná.
A merchpultnál aztán sorban állt a nagyérdemű, hogy az akkor már feketébe öltözött és 30 centivel földközelebbi énekesnővel fotózkodjon (Én csak azt sajnáltam, hogy már nem volt kapható a tavaly év végén kiadott, Zombie című 7”-esből.
Visszavárós.
Kobra And The Lotus (CAN)
[KEEP WISEMAN ALIVE X. – Wisdom, Delain (NL), Evergrey (S)]
Budapest, BNMC, 2016. október 23.
Belépőjegy ára: 2999/3999/4999/5999 Ft
