Elsősorban nem a zene vonzott. Az izgatta a fantáziámat, vajon hogyan valósul meg a folkos, indusztriális elemekkel is tarkított black metal spiritualitásra törekvő igyekezete a misztikus erotikus show-komponensekkel. Ahogy a korábbi zenekari videofelvételeken látható, a sátáni(?) koncertrituálé közepette több fellépő hölgy is hiányos öltözetű, miközben mindenféle boszorkányságot mívelnek. No, persze, engedtessék meg, ha a faszik lengetnék a lompost, minimális érdeklődést sem mutatnék.
Szóval már a black metalt is csöcsökkel lehet eladni! (Min csodálkozom? Utalhatunk a groovie modern metálos Butcher Babies pornó-designolt Heidiéjre és Carlajára is…)
Tehát, még egyszer: a black (metal) erotika színpadi előadáskompozíciójának esztétikai megítélése vitt le a csepeli klubba – máskülönben nyilván sztriptíz bárba térek be, igaz, ott nem fekete fémre vonaglanak a rúdtáncosok.
Már régebb óta terveztem amúgy a moszkvai SATARIAL megtekintését, de amikor tavalyelőtt októberben a Rocktogonban léptek föl, lecsúsztam róluk. Most, hogy szeptember elején kijött az új album, a Blessed Brigit – ami nem is lett rossz, sőt! –, és újra útra keltek, a budapesti dátum rögtön bekerült a naptáramba.
Szeretem, amikor jól pofán csapják az előítéleteimet, mindig valami pozitív származik belőle. A Satarial esetében is más volt a leányzó fekvése, mint felgerjedt képzeletem elibém vetítette.
Kezdjük ott, hogy ha csak a zenei részért felelős trió: a kinézetében, hangi adottságaiban és gitárosi feladatait nézve venomi/destructioni vonalról ismerős (hatalmas csigataposó/holdjáró csizmák, töltényhüvelyes öv, szögekkel kivert csuklóvédők, károgó/kántáló/üvöltő/acsarkodó hang) Lord Seth, a hidrogénszőke, neccbe és bőrbe csomagolt dobos, programozó, billentyűs, énekes Angelika és a fura elektromos csellót kezelő, rezignáltnak tűnő és ülő Jak Braun ad koncertet, már akkor is többé-kevésbé elégedett vagyok. A legújabb koncepció szerint ugyanis házasították az orosz és kelta folk elemeket, oroszul, latinul, walesiül, angolul vegyesen szólnak a dalok, a zenei rituáléjuk során, akár egy nagy üstbe, a legkülönfélébb műfaji elemeket olvasztották egybe, jó sok vokálos, kórusos résszel – ezek érdekes módon Angelika előadásában szólaltak meg, illetve keze nyomán, mert ilyenkor abbahagyta a dobolást, és a samplerhez fordulva, félplaybackelt. Szóval a zenei produkció esetében is volt mire elégedetten bólogatni.
De nézzük a lényeget! Lolita, a szerepe szerint boszorkány/természet papnője már a belépőjével – gyertyakoszorúval a fején érkezett, lenge öltözetben – annyira lekötötte a figyelmet, és a várakozás, hogy mikor is szabadul meg fellépőruhája maradékától, nem hagyott igazán lehetőséget a zene és a táncos-színházi produkció összekapcsolódásának kiegyensúlyozottságára. Teszem hozzá: lehet, hogy megvolt objektíve, de a befogadó érzékeiben, szubjektíve mégsem. Mert Lolita mindent vitt, de annyi bizonyos, inkább az ő mozdulataira, testére fogunk emlékezni, a zene meg fontos, ugyanakkor másodszereplővé vált.
De miért is? Mert az új lemez dalainak – főleg ezek hangzottak el – koncepciója szerint az univerzum csodáit idézték meg misztikus módon. Lolitának ehhez klasszikus boszorkánykonyhát kellett vinnie, a színpadon kotyvasztott, ha kellett saját vérét vette (nem igazából), rituális mozdulatokkal, táncelemekkel követte a zenét, többnyire a színpad elején – a mintegy 30 fős közönség gyűrűjében. Ha kellett, norvég szarvkürtöt fújt, kobzot rázott, de főleg a gusztusos testét; hol egy piros minikoporsóból vett elő vudu(?) babát és szurkálta, gyilkolászta, hol koponyaálarcban a Halált adta elő, hol lángot fújt (a klubtulaj oldalról porral oltóval biztosította a performanszt), hol a karjára felhelyezett fémet munkálta meg, szikraeső közepette.
Azt nem hinném, hogyha a MU Színház vagy a Trafó Kortárs Művészetek Házának színpadán adná mindezt elő, már táncművészet lenne, korántsem! A koreográfiája nem volt kifinomult, inkább ösztönös, és talán ezért is izgató(bb).
Vitte a show-t! És hát, kétségtelenül szép keblei vannak – igen, közben megszabadult a felsőruházatától, de már előtte megcsodálhattuk a szeméremtestére rajzolt pentagramot is. A csúcspont, ami 75 perces előadásuk (nagyon nehezen sikerült letalálniuk a színpadról, a vége kicsit már kínosra sikeredett, mert a közönséggel való kommunikációjuk meglehetősen korlátos, akadozó volt) kb. 40. percénél jött el, a következő volt: Lolita gyertyaállásban spárgába tette szét lábait, a dobok mögül előrejövő Angelika pedig egy hatalmas petárdát nyomott a nunijába, ami eztán fröcskölte a szikrákat szerteszét. „Napi rutin” – jegyezte meg valaki a sötétben, de azért leesett állal, és nem kevés csodálattal (vággyal?) a hangjában. Na ja, ezt már azért nem lehetett überelni: feloldódtunk az univerzum szellemiségében ez őspenetrációval azonosulva.
Hogy aztán ez az egész „erotika” mennyire komolyan veendő (színpadon kívül), az az egyik ráadásféle számhoz eljátszott seprűn lovaglás mutatta meg. Lolita itt is a lába közé kapott valamit, kétségtelen, de hatalmas felszabadult derű ült az arcán (egy másik arcát mutatva meg), miközben körbeseprűlovagolt a színpadon és a színpad előtt is.
Kibújt belőle az igazi boszi, jegyezném meg!
BLESSED BRIGIT TOUR 2016
Satarial (RUS)
Budapest, Route 66, 2016. szeptember 23.
Belépőjegy ára: 1500 Ft
