Giger xenomorfját domesztikálni – esélyesebb, mint a Prong muzsikája kiváltotta gyomormélyi facsarást, mellkason belüli szorongató érzést megmagyarázni. Dalösszeállításaik akár egy kiadós túra egy idegszanatóriumban, ahol be-bekukkantunk a páciensek szobáiba, és mindenhonnan valami másféle elmebaj néz vissza ránk, de a zakkantság közös. Nos, ennyit röviden a tegnapi amúgy magabiztosan taroló amerikai trió koncertjének összefoglalásául.
Jöjjenek a részletek! A stockholmi MAN.MACHINE.INDUSTRY némi rock and roll érzéssel nyakon öntött, rifforinetált old school metalját, melyet még ipari háttérzajokkal dúsítottak, nem lehet nem szeretni. Nem vág a földhöz, nem mutat újat, de kellemesen lehet rá bólogatni. A banda a frontember énekes-gitáros, kiadót vezető J. Bergman projektje, a lemezeket is ő alkotja egymaga, a turné a negyedik albumot, a március derekán megjelent Box of Horrorst van hivatott bejáratni a köztudatba. 35 perc pont megfelelő volt erre, a színpadra álló négyes beleadott mindent, hogy hangulatot keltsen az estéhez, bár a nyolcas kezdés túl korainak bizonyult ehhez, a közönség még csak ritkásan elszórva nézelődött a teremben.
Ezt az elszórtságot próbálta meg tömbösíteni a következő belga zenekar. A STEAK NUMBER EIGHT neve pont olyan idióta, amilyen a banda tagsága. Brent Vanneste énekes-gitáros frontember nem átallott világoskék rövidgatyában (inkább alsónadrág volt az) kiállni, minden mozdulata egy túlmozgásos óvodásra emlékeztetett, tele volt lelkesedéssel és egyre közelebb hívogatta a közönséget magához. Nem egyszer le is pattant a színpadról az invitáció érdekében. Cis Deman gitáros egészen odáig ment a közönségtoborzásban, hogy gitárját letéve, egyenként kezdte az álldogálókat közelebb rángatni, taszigálni a színpad elé. Volt bennük kurázsi, előadásmódjukat is hasonló elán jellemezte, mégsem tudtak végig ott tartani, mert a HC-sludge-poszt-Neurosis egyvelegük annyira nem volt marasztaló hosszú távon. Most vannak feljövőben pedig, új lemez persze itt is, a lendület biztos viszi őket még jó darabon a nagyobb ismertség felé…
Mivel a PRONG Unconditionalra forgatott klipje benne van abban a harmincba, amit először láttam anno, még a Super channelen, így a zenei szocializációm szerves része, végig rajtuk tartottam a szemem-fülem – miken múlik, nem igaz? Fanatikusa nem lettem a bandának, túlságosan elmebajosnak találom őket, akik minden dalban valami őrült grimaszt vágnak felém, de a kíváncsiságom sohasem lankadt irányukba, és végre élőben is tesztelhettem őket.
Teljesen maguk mellé állítottak a koncert idejére, nagyon tömör, színvonalas produkciót tolt a trió, ebben Tommy Victornak kitűnő partnere volt mind Jason Christopher basszer, mind Art Cruz dobos – mind a hangzás! Az üveghangokkal operáló, karcolgató Victor minden hangját kitűnően lehetett hallani. A „sláger” orientált műsorfelépítés hatalmas sikert aratott a félháznyi (nagyterem) lelkes műértőnél, marha jó hangulat kerekedett. Az első 7 szám alatt Prongék mindent meg is tettek hogy alaposan felfűtsék a termet: a Turnoverig bezárólag ide-oda rohangáltak a gitárosok, bemozogták a színpadi teret, később már inkább a hangszeres előadásra koncentráltak. Victor persze alkalomadtán továbbra is hergelt föl-alá járkálva, szórta a pengetőket… Aztán már az első sorokból másztak föl a deszkákra a rajongók, hogy boldogságukat imigyen is kinyilvánítsák…
Cruz, Victor, JCh - Fotó: Tim Tronckoe
Nekem a Turnover–Sense of Ease–Cut and Dry hármas magasodott ki a menetben, de az Another Wordly Device vagy a Snap… is ütött rendesen. (Megjegyzés: szerintem fölösleges a Snap… után eljátszani a szokásos kört, hogy itt a vége, hiszen senki sem fut el, mindenek tudja, hogy 2 perc pihi után folyt. köv.) Tommy Victor hangja végig jól funkcionált, jellegzetes is a maga módján, ahogy a hangszeréből kifacsart hangok is, nem is tudom kihez hasonlítani, de ha megnézem a feldolgozáslemezük bandanévsorát, ez nem is csoda, az egy más világ. Kattant dalok ezek, sem a thrash, sem a HC sajátos ötvözeteként nem írhatók le, valami mások – idegenek, amik aztán jó gazdatestre lelnek a befogadóban.
Dalok úgy nagyjából: Ultimate Authority, Unconditional, Eternal Heat, Lost And Found, Beg To Differ, Turnover, Sense of Ease, Cut and Dry, Broken Peace, Another Worldly Device, Whose Fist Is This Anyway?, Snap Your Fingers, Snap Your Neck Ráadás: +3
NO ABSOLUTES TOUR 2016
Prong (US), Steak Number Eight (B), Man.Machine.Industry (S)
Budapest, Dürer-kert, 2016. április 2.
Belépőjegy ára: 5650/5900 Ft
