Égbekiáltó gátlástalanság. A hallgatóság pofára ejtése. Egészen pontosan a földön csattantak az állak (így az orcák is) az este föllépő három északi banda mindent elsöprő lendületes, gát- és görcsmentes, felkavaró, derűs, a közönséget egyszerre felpezsdítő és letaglózó, felszabadító erőt közvetítő, nagyon profi előadásain. Bár attól tartottam, hogy a minapi Kamchatka-koncerten szerzett élményhez túl közeli lesz ez a légyott, fölösleges volt aggódnom, csak fokozták a színpadról áradó zsenialitás megtapasztalásának élményét a The Beautilful turné résztvevői. Amit ezek a szemtelenül fiatal zenészek műveltek, az azt hiszem, taníthatatlan a magyar kollégák több nemzedékének. Ehhez szerencsésebb országba kell születni, más mentalitás és életszemlélet szükségeltetik – kisujjból kirázzák a rengeteg gyakorlás következtében megszerzett tudást, plusz tehetség, és belülről fakadó öröm, na meg a profizmus. Oktalan is az összevetés, nem egy kategória, nem egy liga az izzadságszagú hétvégi próbák eredményét erőltetni a színpadokon, tele kétkedéssel, depresszióval…
Ami a legnagyobb tapasztalat volt az est folyamán, hogy mennyire „meghekkelik” a saját lemezeiket a srácok. Akármelyik északi csapatról is legyen szó, akármennyire is tetszettek az albumaik, hiszen ezért voltam ott, mert felkeltették a kíváncsiságom, azt az erőtől-energiától duzzadó lendületet, és hangzást, ami az élő fellépésükön kirobbant, és kirobbanó sikert hozott számukra, egyiküknek sem sikerült lemezbe préselnie. Valami fergeteges módon megelevenedtek a dalaik a Dürer-kert középtermében, és szerencsés módon, mikor másnap, azaz ma reggel felzengettem a lejátszóban a számaikat, a fülem már automatikusan hozzáadagolta az élő hangzás pluszait, az eddig is kiválóak még remekebb hangképzetet, zenei élményt nyújtanak.
Meg sem próbálom megbecsülni, hányan követhették figyelemmel a magyar Hot Beaver korai kezdésű produkcióját, de a rákövetkező norvégok 19.05-ös startjakor is elég ritkásan mozogtunk még a színpad előtt – azért a becsületes 30 fős tábor már megvolt! Ám a TIEBREAKER kvintettjének ez láthatóan nem szegte kedvét, ők is, mint turnétársaik, a legelső pillanattól, hogy deszkát ért a lábuk, magasra emelték a mércét, és a rendelkezésükre álló időben ezt egyre csak fokozták. Mert képesek voltak rá!
Elég szedett-vedett kinézetű-ruházatú, de végtelenül szimpatikus, és fiatal banda a Tiebreaker, mindössze egy EP-vel (2012) és albummal (We come from the Mountains, 2014/2015) a tarsolyban, azok sem frissek. Ittlétük oka a lemez újrakiadása, immár európai terjesztéssel a lokális után, ennek népszerűsítése volt a céljuk. Korábban nem hallottam felőlük, a koncert napján két videoklipjüket sasoltam meg, műfajilag épp a turnépartnereik világához passzoltak. A zenéjük hallgatása közben nem egyszer egy melós ausztrál vagy amerikai roadhouse hétvégi feelingjét véltem képzeletben megidézni, de lehet, Nyugat-Norvégiában is hasonlóképp zajlik a feltöltődés a rockkocsmákban. Vehemenciáért nekik sem kell a szomszédba menniük, minden zenész odatette magát, hangszerileg, mozgásilag, lelkesültségben. A skandinávszőke, némileg pocakos (ajánlott egy előadónak, frontembernek ezen változtatnia 5-7 kiló ledobásával) énekes Thomas Espeland Karlsen remek torokkal bír, érzelemgazdagon dalolt, előadói készségei is kiválóak (robotikus, transzszerű mozgás), bár nem tudom, miről szólnak a 30 percben prezentált dalaik, a kifejezőereje alapján komolynak gondolom azokat, és el is hittem a vizionált „üzenetet”. Megvettek a kedvességgel, a zenéjükkel, a közönséggel megütött barátságos hangvétellel (persze ők is elsajátították az „egészségedre” kifejezést) – Karlsen az uccsó számban még le is jött közénk, ameddig a zsinór engedte.
Érdemeiket nem feledem, de a svéd DEAD LORD berobbanása még tovább emelte a minőségi szintet. A Hakim Krim gitáros-énekes vezette négyes muzsikáját az első lemezt (Goodbye Repentance, 2013) hallgatva anno a Thin Lizzy-mérgezésben szenvedők terápiájának véltem, a második (Heads Held High, 2015) viszont ellépett ettől egy kicsit, igazából nem is tudtam még hova helyezni. Ám ez a találkozás messzemenőkig helyére tette az ikergitáros szólók (ebben az underground metálos kinézetű, nagy szakáll-bajuszú Olle Hedenström a partner) iránt elkötelezett, dallamorientált heavy rock fogatot. A Pentagram-pólós Hakim amúgy ízig-vérig színpadra termett, szuggesszív előadó, nagyon jó Lynott-orgánummal. Parádés szereplésükbe a gitárpárbaj is belefért, aminek végén még a hangfal tetejéből is füstfelhő lövellt elő! Az 50 perces koncert végig csúcsra járt, egyetlen gyengébb, leültetősebb pontja nem volt. Az a benyomásom erősödött, hogy ez a ’70-es évekből származtatható muzsika, ebben az előadásban, időtlen.
A Babylonnal dördült meg az izlandi THE VINTAGE CARAVAN koncertje, miközben alig múlt 9 óra. (A korai kezdésnek talán ahhoz lehetett köze, hogy a mai fellépésük Prágában van, s hosszú odáig az út?) A háromlemezes trió – a szintén pimaszul fiatal magyar Headbengs bír hasonló lelkesültséggel és elementaritással – mintha in medias res kezdett volna, egyből összetömörítette a félháznyi közönséget, annyira odacsapott! Az apáik-anyáik lemezgyűjteményét 12 évesen feltúró, hihetetlenül tehetséges kompánia révén valóban megelevenedtek a ’70-es évek – Óskar Logi Ágústsson gitáros-énekes inge és fizimiskája is bekapcsolta az időgépet. Ezek a srácok (a basszista, vokálokban és konferálásban is igen aktív Alexander Örn Númason, valamint a frissen csatlakozott dobos, Stefán Ari is) olyan szívből-lélekből, de virtuozitásában is kimagasló koncertet adott bő egy órában, hogy már-már eszméletvesztést okozott az élmény. (A bódulatból kifolyólag páran a söröspoharaikat nyomták föl a mennyezetre, ahonnan zuhatagként pergett le a habos folyadék, a zenészek elsőre azt hitték, beázás történt…) Mindeközben iszonyú brutális hangzással – ennek a második számnál bekövetkező, a gitárnál fellépő technikai nehézség sem tudott gátat vetni, maximális profizmussal kezelték és hidalták át a helyzetet a skacok!
Olyan zeneszeretet, derű, elkötelezettség és kraft van az izlandi tehetségekben, hogy le a kalappal. Ráadásul kiváló dalírói képességekkel is rendelkeznek. Minden dalukat teljesen hihető átéltséggel prezentálták, ezt különösen az amúgy is prímet vivő Óskar és az ő mimikája mutatta. A zenei finomságok és a húzós tombolások egyre-másra követték egymást, voltak különösen elszállós részek (Innerverse), de veteránokat megszégyenítő, messze túlszárnyaló módon. Nagyon élt ez a buli a klubteremben, de szerintem egy fesztiválos nagyszínpadon is hasonló, kiemelkedő módon teljesítenének. Az oly sok jó szám alatt az idő is gyorsan elröpült, tíz óra, és máris vége. Tömör gyönyör.
Nagyon bizakodom abban, ahogy a Kamchatka egy évvel későbbi újrázása duplázta a közönséget, úgy amikor a The Vintage Caravan is visszatér, kicsinek fog bizonyulni számukra ez a terem. Legyen ez mihamarabb!
THE BEAUTIFUL TOUR 2016
The Vintage Caravan (IS), Dead Lord (S), Tiebraker (N), (Hot Beaver)
Budapest, Dürer-kert, Room 041, 2016. március 3.
Belépőjegy ára: 3499/3999 Ft
