New Orleanst sivatag köti egybe Seattle-vel – a budapesti POWERTRIP zenekar muzsikájában legalábbis. A tavaly februárban először színpadra lépő formáció nyár elején megjelentetett Goddam Soul című EP-je négy dirty rockos, grunge-os, stoneres, délies, sludge-közeli riffekkel teli, életerős dalt foglalt egybe. Jó érzéssel hallgattam is őket, de ügyükben perdöntőnek a koncerten való ismerkedést tartottam, ezért már hosszan vártam az alkalomra, hogy részt vehessek egy föllépésükön. Időközben, ősszel a „koedukált” csapatban lecserélődött a „hímtagság”, Máté Évi gitároshoz (ismerős volt az Angelusból, Buttercupból, Cherry Bombból, Eejit Midgetből) és Jutasi Szandra basszerhez Kovács Tamás énekes és Harsányi Péter dobos csatlakozott.
A műegyetem Vásárhelyi Pál kollégiumának klubhelyiségében jól megdörrent a cucc, s negyvenedmagammal egy családias házibulifélében hallgathattam a mocskos, ám érzelmes rockmetált. A ritmusszekció nagyon rendben volt, Évi riffjei eltaláltak, gitározása is nagyon ízes, a frontember kiállása (izom, tetkók) is rendben van: összességében egy nagyon szimpatikus brigád benyomását keltették, ahogy elővezették az EP számait, illetve már új dalt is játszottak. Amin viszont érdemes javítani az a dalok minősége, még erőteljesebb, még megjegyezhetőbb, ha tetszik, érdekesebb nótákat kell írni, mert hiába, hogy adott műfajok keveredése határozza meg a dalszerzést, ez még nem elég a figyelem szélesebb körű fölkeltéséhez. Évinek is ennél karakteresebb szólókkal kell majd megspékelnie a dalokat.
Kiemelendő, hogy a koncerten föllépett a korábbi énekes, Makács Zoltán, többször magához ragadva a mikrofont, még ha kicsit enerváltan is. „Elmarasztalni” viszont csupán Kovács Tamást lehet, aki azon túl, hogy kedves, aranyos embernek tűnt, és a hangi adottságai is nagyon okésak, megtanulhatná a szövegeket, hogy ne kelljen a földön lapozgatnia a papírjai között, mert ez ciki. Előadásmódja amúgy is némileg familiáris volt (bennem inkább ellenérzéseket szülnek a kiszólások a közönségnek, zenésztársnak, nem pajtáskodó jópofaságot), ami a bennfenteskedés miatt eleve kizárja a közönség egy részét, ráadásul amatőrnek tűnteti föl a zenekart, miközben a zenészek nagyon is komolyan adták elő magukat. Tessék profinak lenni, vagy eljátszani a profizmust – aztán majd összesimul! Mindazonáltal negyvenötperces színpadi létük pozitív megítélés alá esett.
Nem kell a szomszédba mennie színpadi profizmusért és karizmáért a CREW FROM HELL nevű és rákövetkező Pantera-tribute zenekar énekesének, a máskülönben Invader-dalnok Jósa Tamásnak. Habitusa, kiállása nagyformátumú frontemberré teszi, akinek a torka miatt sem kell aggódnia. Ha nem is hozza Anselmo fénykorának erősségeit, igazán nem kell szégyenkeznie. Különben sem cél a „teljes hasonulás” – ezt nagy-nagy örömmel vettem, mivel eléggé fenntartásokkal kezelem a tribute-csapatokat, habár létjogosultságukat nem vonhatom kétségbe. Náluk azonban nem kellett tartanom attól, hogy imidzsben vagy akár zenében is „Ctrl C Ctrl V” módon fog előhívódni a texasi négyes.
A basszus-dob összhang itt is atombiztos volt, hiszen a Powertrip ritmusfelelőseivel nagy volt az átfedés, csupán Szandra cserélte öthúros fekete gitárját négyhúros vörösre. A gitárosi poszton pedig az ex-wisdomos Galambos Zsolt vijjogtatta citromsárga hangszerét. Nem rosszul, bár az effektsora nem hű mása Dime-énak, s a szólókra váltáskor mintha némi döccenő is érzékelhető lett volna. Ezek azonban csak nüanszok, marha jó koncertet adtak, ahonnan nem hiányoztak a nagy slágerek (5 minutes Alone, I’m broken, New Level, Cemetary Gates stb.). Yosha pedig eladta a produkciót ujjatlan kockásingében, jellegzetes tetoválásával, szemöldök-összehúzásaival, grimaszaival.
Igazi söröspalack-, söröspohárlengető klub-/kocsmakoncert hangulat uralkodott a Kruspér utcai kolesz földszintjén. Jól kezdődött a hetem.
Crew From Hell, Powertrip
Budapest, WhiteFÜL Live Music Pub, 2015. március 16.
Ingyenes belépés