Minőségi pusztítás – azt, hiszem, így szokták megfogalmazni, ha egy zenekar koncertteljesítménye több mint kiváló. Tegnap este a Dürer-kert kistermében kézzelfogható volt a tapasztalat. Pedig volt bennem félelem, hiszen a 2007-es kultiplexes őrjöngés etalonnak számít nálam. Amikor megtudtam, hogy csak a kisteremre futja az érdeklődés miatt, el is kámpicsorodtam. Úgy látszik, csak a zenekar fejlődött, a hazai közönség nem, gondoltam. Örülök, hogy pozitívan kellett csalódnom…
Két honi bandát jutatott be a baráti közönség az előzenekari státuszokba. A dunaújvárosi MORHORDról most hallottam először, dacára annak, hogy, mint a koncerten megtudhattuk, már több demót is készítettek, legutóbbit épp tavasszal. Nem voltak rosszak, de magukkal ragadóak sem. A rendelkezésükre álló 35 percben olyan death metal alapokon fekvő dalok kerültek elő, amelyekbe egyéb metálzenei komponenseket ültettek. Nekem a svéd mesügékre jellemző ventillátoros zúzásokra emlékeztető részek előszeretettel való használata maradt meg leginkább a zenéjükből. Színpadi munkájuk inkább befelé forduló volt, ami viszont egy énekes-frontembernél öreg hiba. És anyám, de unom már a „Következő számunk címe… Ez egy régi dal… Ez egy újabb számunk…” sablonokra támaszkodó konferansziét, pláne, ha mindössze erre szorítkozik az egész kommunikáció, egy olyan bandánál, akit a kutya nem ismer. S nem az uccsó számnál kell a közönséget a színpad elé invitálni, hanem már az elsőnél…!
Ahogy tette ezt a jóval nagyobb rutinnal és humorral rendelkező Tanárki József, már a székesfehérvári ERADICATION föllépésének nyitányaként. Őket, ugye, nemrég láttam, hallottam, már ismerősként örültem a komplex amerikai típusú zúzdának, amire persze csak a Bloodbath-feldolgozás cáfol rá. Negyven percük alatt kétszereződött a közönség, már hatvanan figyelték őket, kurjongattak közbe Józsi humoros összekötői okán. Aprítottak, örömmel, oldottan játszottak, új számot is elővezettek, kilátásban van egy album is.
Jaj, úgy izgultam, hogy okés legyen, nagyon vágytam már egy igazán jó koncertre. Aztán a MISERY INDEX első hangjai hallatán helyrebillent a lelki egyensúlyom, tudtam, ez csak jó lehet. És lőn. Durva és tufa hangzás, mégis izmos, éles. És persze jobbnál jobb death/grind szerzemények sorjáztak, már majdnem a megjegyezhetőség határán. Gondosan fölépített egyórás program, ami aztán a szuper új lemez (The Killing Gods) The Harrowing című számában (és dalszövegének utolsó sorában: "The Killing God") csúcsosodott ki, a körtáncozó, pogózó közönség leesett állát eredményezve. Slayeri mészárlás (némi tautológia, tudom, de úh, csak leírtam!...) magasságában szólt a faustiáda dalcsokra – Mark gitáros és Jason basszer markáns orgánumától kísérve –, hogy ráadás gyanánt a két szintén slayeresen punk tétel totál kizsigereljen.
Rendkívül szimpatikus brigád, semmi sallang, csak hatalmas elánnal és hozzáértéssel előadott, koncepciózus gyilok. Szegény Borsó barátom, egy pár nappal korábbi műtét miatt le volt tiltva a headbangről és a léggitárról, így csak a szemével és fülével itta a hangorkánt, de a fizikálisan is ható zeneáradat így is megmozgathatta a belső részeit. Nekem is kocogtak rendesen a veséim, miközben hátborzongató élmény volt a beindult zenekar és tömeg (kb. 160-180 rajongó) örömködése, de főleg a hangok veszett kavalkádja!
Ja, és a vágyott Misery Index/Lock Up split is potom áron került a merchpultról a birtokomba. Soha rosszabb estét!
Misery Index (US), Eradication, Morhord
Budapest, Dürer-kert kisterem, 2014. augusztus 15.
Belépőjegy ára: 2999 Ft