Azt álmodtam, hogy Miki kilépett a bandából és a Wackornak annyi.
Aztán fölébredtem és öt év után, szinte karácsonyi ajándékként, hozzáférhetővé vált a Fehérvár közeli banda új, harmadik lemeze, a Dramatically Different.
Az álmomban Mikinek ZZ Top-szakálla volt. Ki érti ezt?
Jól indul az év koncertügyben. A WackoR mindig jólesik. Pláne, ha években mérhető, hogy nem hallottam élőben.
Fél tíz magasságában a számomra teljesen ismeretlen HEAD FOR THE SUN dübörög a deszkákon. Az AIC–Kyuss– Floodgate szentháromságban mozognak, úgy stonerek, ahogy még a stoner elnevezés elterjedése előtt voltak elszállósak a pszichedeliára hajlamos doomsterek, akik akkor még messze nem voltak doomsterek… A kvartett jól nyomja, bár kicsit befelé fordulva, van már saját számuk is, a fenti sugáron belüli inspirációtól áthatva, hamarosan felvesznek egy zenei anyagot, tudtuk meg. Félórájuk hangulatos, az a 30 ember, aki közelebbről hallgatja őket a klub sötétjében, kellemesen érzi magát, s a magyar hobbi bandákon belül is garázs-hobbi zenekar ennél tovább nem is merészkedik. A dobos hatalmasra dagasztott izomtestét látva, eszembe jut, ideje lenne már szálkásítani. Amúgy feltűnően sok ez alkalommal a konditeremből szabadult, izompólós figura, az utóbbi években szintén hulkosodott SlayerCsabi baráti köre lenne? Minden bizonnyal. Jóval később, mikor már a WackoR megaslágere zárja az estét, Csabi nevén is nevezi az alkalmilag a dobcucca mögé beülő HFTS-dobost: aki nem más, mint a szépemlékű Convoy zenekar egykori ütőse, Zsiga Dániel. Vagy legalábbis valaki, aki megette vacsira Danit…
Fél tizenegy után kezd a félelmetes WACKOR trió. Star Wars-os intro, Miki baseballsatyiban, Küki is izmosodott karokkal, SlayerCsabi meg a szokásos headsettel a fején. Apám, úgy üti cövek karjaival a minimál szerkót, hogy reng a klub, benne a századnyi fan! A WackoRban az a jó, az is jó, hogy képtelen vagy a regnáló zenei műfaji kategóriákba begyömöszölni a stílusukat. Ők maguk is csak próbálkoznak vele, de a „mocsok metál” és a „pinakergető metál” vagy ezek együtt: „pinakergető mocsok metál”, nem az igazi. Egyrészt nem a muzikalitás felől közelít, másrészt tárgyiasítja, degradálja a hölgyeket. Akik egyébként szép számban jelentek meg a koncerten. Meg is hörögtették őket a srácok, a maguk vicces módján. Küki már azzal is poénkodott, hogy zene nem is lesz több, maradnak a stand-up comedynél. Hát, igen, nekem jobban bejön a feszesebb tempójú koncertfolyam, amikor nincs állandó leállás két tétel között, és elnyújtott, többnyire szűk körben értelmezhető, bennfentes bohóckodás. Ha már ott a dobos nevében a Slayer, ezt is elleshetnék…
Álmomban Csabi Lombardóval pacsizott…
De most nem fájt nagyon, hiszen látható volt, mennyire örülnek a barátaiknak, a közönségnek, annak hogy felléphetnek, hadd dumáljanak! Koncentráltam a koncert zenei felére: a sláger hátán slágerre, amelyek dinamikája, groove-ja, vibrálása, lüktetése tényleg egyedivé teszi ezt a jókedvű triót, muszáj beszállni velük az ugrabugrába, a táncba.
Bloodcut, Armed Death-Resistant Youth, Face 2 Face, Time, Somebody’s nobody
Miközben azért mélázhattam, nem először, azon, mennyire sajátos is Miki gitárkezelése, ritmusai, dallamai, a hangjáról nem is beszélve (nem írom ide a térdig koptatott „élő vokóder”-t, azért sem!), hogy Küki basszdübörgése, Csabi afrikai törzsi dobosokat megszégyenítő csapásai, ütemezése mennyire jellegzetes és nemzetközi szinten is kiemelkedő. A WackoR kapcsán azt érzi az ember, hogy ő is részese, az övé is kicsit a zenekar, a zene – na, ennek az érzületnek a hordozóját nevezik rajongónak!
A WackoR is klasszicizálódott (már korábban) a saját táborában, jelzi ezt, ahogy Petőfi Nemzeti dala esetében, náluk is a szám refrénje lép a cím helyébe. Ahogy Sándorunknál a Talpra magyar, náluk a Jinxed Obscene Evolver (JOE) már csak Electric Fire címen fut. Ennek a szerzeménynek a felcsendülésére várt a terem apraja-nagyja, hogy belecsaphasson a zúzásba. A végére persze meg is kaptuk. „Ez a kedvenc számom!” – hallottam a mellettem ellépő srác szájából, aki éppen a színpad elé gyűlt tömeg centruma felé vette az irányt.
Össznépi vigalom. Repes a szív!
(Outro: Monty Python: Always look on the bright side of life)
Wackor (lemezbemutató), Head For The Sun
Budapest, Kék Yuk, 2014. január 11.
Belépőjegy ára: 1000 Ft
