Kezdhetem patetikusan is: ó, ezt a napot is megértem, újra koncertre mehetek! Több mint egy év kihagyás után. (Az utolsón tavaly szeptember 4-én vettem részt a Mad Robots lemezbemutatóján, a TRIP hajón, beszámolót lásd: Fémkereső Facebook-oldal, szeptember 5.) Persze, aki akart és mert, az nem tartott ekkora szünetet, és a magyar előadók fellépése mellett már külföldi bandák koncertjén is ott lebzselhetett a színpad előtt (lásd például Kreator és tsai barba negra trackes vagy a Fekete Zaj fesztivál augusztus akkordjait). Én kivártam. Jó néhány megsárgult kinyomtatott jegy várt a tarsolyomban a felhasználásra. Ezek egyike az 1987-ben alapított amerikai Little Caesar budapesti (akkor még dürer kertes) koncertjére szólt.
A hollywoodi bandát már a megalapításakor tisztelet övezte, ami az első EP-k és az első két LP után csak fokozódott – az eltelt 34 esztendő során meg csak tovább hízott.
Arról nem is beszélve – s itt a patetizmus mellé egy kis bulvár –, hogy az énekes Ron Young James Cameron filmrendezővel való barátsága mekkora hype-ot váltott ki, miután az 1991-es Terminator 2. – Az ítélet napja című klasszikus darabban Arnold Schwarzenegger T-101-esként úgy kivágja a motoros bár ablakán a hősünket, a szénné tetovált karú, motoros rockert, aki a biliárdasztal mellől támad neki, mint a macskát szarni. (Ron később mesélte, hogy ez az aktus nem is csak egyszer történt meg vele, hiszen a próbákon kívül, a többszöri felvételek során is repülhetett…)
A kategorizáló egykori kritikusok szerint az AC/DC és a Lynyrd Skynyrd, vagy a Zodiac Mindwarp és a Molly Hatchet szerelemgyerekeként megközelíthető zenéjű banda blues alapú muzsikát játszik, s hiába a motoros „kiszerelés”, ők soha nem válhattak az új Guns and Rosesszé, vagy Black Crowesszá, tömegsikert aratva, bármennyire is erre a vonalra próbálta predesztinálni őket a kiadó. Maradtak a jó öreg rhythm and bluesnál, ami viszont nem feküdt a ’90-es évek elejét még uraló multikiadónak, így a második lemezt követően földbe is állította a bandát. (Az 1998-as, kiadatlan felvételeket, így ritkaságokat tartalmazó lemezt – This Time it’s Different – a második albumot felgitározó Earl Slick a saját kiadójánál jelentette meg.)
A kultikus státus így viszont megmaradt. Amin a visszatérésük – időközben Young egy pazar Manic Eden-albumot is felénekelt a Whitesnake muzsikusaival elsősorban a japán piacra 1994-ben – és az újabb 3 lemezük csak erősített, mert mindegyik bika egy darab: a 2009-es Redemptiontól kezdve a 2012-es American Dreamen át a legutóbbi, 2018-as Eight című lemezig. S most végre ismét Európában koncerteznek, a tavalyi turnét idénre tolva, s a magyar rajongókat az utolsó percekig izgalomban tartva, hogy tényleg, igazán, tuti fellépnek-e Budapesten (az eredetileg meghirdetett dátumra napra pontosan egy évvel később) – mert ki tudja, mikor csap le a járvány, betegszik meg valaki a stábból, vagy hoznak újabb szigorító intézkedéseket, aminek következményeként a vén kontinensen – a 15 állomásos, szeptember közepétől október elejéig tartó turnén – zenélő banda fogja magát és visszautazik a tengeren túlra? Nos, szerencsénk volt. De még milyen! Az alapító ősök: Ron Young (ének), Loren Molinare (gitár), valamint a frissebb keltezésű, de nem kevésbé klasszis bandatagok: Mark Tremalgia (gitár) és Pharoah Barrett (basszusgitár) keltette hangok feledhetetlen élményt jelentettek szerda este. Sajnos a szintén veterán Tom Morris dobosnak haza kellett utaznia, mert az édesanyja megbetegedett, így őt az extravagáns öltözetű (siltes sapka, mellény, nyakkendő) Brian „nem-értettem-a-nevét” helyettesítette, akinek nagyon gyosrsan be kellett tanulnia a számokat, respect, nem is keveset, hiszen Budapesten is 18 dalt adtak elő,
A hazai koncertre nem is választhattak volna jobb előzenekart az Asphalt Horsemennél, akik bevallottan maguk sem mentesültek annak idején, a ’90-es évek elején az első két LC-lemez hatása alól. Legalábbis Lőrincz Karcsi énekes-gitáros dallamvilágában biztos fellelhetőek a rájuk jellemző sajátságok. Meg az a bizonyos délies íz. Én ugyan a magyar nyelvű 3. lemezükkel (Halld, amit mondok!, 2019) nem nagyon békülök ki (kinek a papné…), de Károlyon, „a húsevő virágon” kívül a tagságot alkotó Matyasovszky Géza („Omega”) gitáros, Megyesi Balázs basszer és Bencsik István dobos kanyarban lévő új lemezét bizonyára beszerzem majd – és hát koncerten még nem csalódtam bennük.
Kezdjük ott, hogy a jegyár nagyon barátságos volt, főleg a járvány kiváltotta árdrágulások korában. Az Instant koncertterme pedig szintén fidélis volt a mennyezetről lógó kürtös angyallal, felhőcskékkel, diszkógömbbe oltott vaddisznóval – kb. 150-200 fő befogadására alkalmas, s ennek a nézőszám maradéktalanul eleget is tett. Apropó közönség: kevés kivétellel nem lehetett 40 év alatti résztvevőt látni, így ez nem is „osztálytalálkozó”, hanem „nyugdíjasklub” volt, magamat is beleértve persze! (Ugyanakkor egy nagyon is élettel teli koros csoport!...)
A merchpult nagyon adta magát, mindkét zenekarnak minden lemeze kapható volt CD-n, míg a legutóbbiak bakeliten is, és több pólóminta is a kínálat része volt. Bár nekem a puszta logós frontok nem nyerték el a tetszésemet.
Az ASPHALT HORSEMEN „négy lovasa” egy rövid intrót követően 20 órakor lépett a színpadra – és megnyugvásomra csak angol nyelven szóltak a dalok. Iszonyú jó, hangos és arányos hangzással. Gézának ma volt a születésnapja (58.), a LC elég jó ajándék-meglepi volt számára, és szólt is neki a „Happy Birthday”, noha épp neki támadtak az egyik szám alatt kábelproblémái, amit egy cserével gyorsan kiiktatott és Károllyal cinkosan és jólesően összenevetve a szólóra már épp „visszaért”. Nagyon jól összeállított ívű, 9-10 dalból (köztük: Wicked Woman, Ride on, Mexico) álló műsort kaptunk 45 percben, és a filing is átjött, a jókedv és az álom teljesülése, hogy egyfelől végre ismét koncertszínpadon a banda, másfelől, hogy egy élő példaképpel együtt. Klassz volt.
Mielőtt 21-kor az amerikai LITTLE CAESAR színpadra lépett volna, Károly ismét magához ragadta a mikrofont egy konferansz erejéig, s immár LC pólóban. Elmesélte, mekkora hatással volt rá annak idején, mikor a Metal Hammerben elolvasta a zenekarral készített interjút (ez az 1992/6. szám volt, ezt követően csak a 2012/7. számban közöltek velük interjút, s sajnos azóta sem, de talán most megragadták az alkalmat…). S máris a színpadon volt a banda – és 75 percig meg sem állt.
A dallistából kihüvelyezhető, hogy melyik lemezük állt a műsor fókuszában, de jó arányérzékkel szemezgettek azért mindegyikről, sőt még az első kiadványukról, a Name Your Poison EP-ről is bekerült egy szám a programba – kell ennél több? Az meg hogy a ráadásblokk 2 száma után még egyszer visszajöttek (Károly a színpad széléről hevesen arra biztatott mindenkit, ne lankadjon a "we want more"-kórus), külön öröm volt, s Ron a pillanat megélésének jelentőségére és fontosságára hívta fel a figyelmet. Hogy aztán összekapaszkodva az AH zenészeivel ismételten közös képet készítsenek a közönséggel a háttérben.
Álom vált nem remélten valóra, egy végtelenül szimpatikus, csak a zenének élő banda hozta el a rock and roll, a blues és a hard rock hangjait a budapesti éjszakai bulinegyed szívébe, elképesztő precizitással, lendülettel és természetes hangulatot varázsolva. S a mi szívünk is hevesebben vert Ron mit sem kopó, gazdag érzelmi skálán játszó hangjának hallatán, ahogy a lábak is dobogták az ütemet a koncert közben. Talán csak tánc nem volt a parketten, pedig jólesett volna. No meg egy kis Rum and Coke – ám ezt a népszerű dalukat most nem játszották el, hiába kérte a közönség egy része. Talán legközelebb!
Drive It Home (LC), Rock-n-Roll State of Mind (LC), Wrong Side of the Tracks (LC), Hard Times (LC), Same Old Story (R), Ballad of Johnny (I), Chain of Fools (Aretha Franklin feldolg.) (LC), I Wish It Would Rain (The Temptations feldolg.) (LC), Tastes Good to Me (NYP), Down-n-Dirty (LC), In Your Arms (LC), Hard Rock Hell (AD), Straight Shooter (E), Real Rock Drive (R), Mama Tired (Merle Haggard feldolg.) (E). Ráadás: Vegas (E), Every Picture Tells a Story – Happy (Rod Stewart feldolg.) (R). Második ráadás: Time Enough for That (E)
TO HELL AND BACK – EUROPEAN TOUR 2021
Little Caesar (US), Asphalt Horsemen
Budapest, Instant–Fogas Komplexum, 2021. szeptember 29.
Belépőjegy ára: 3900/4900 Ft