Mottó:
Az én látószögemből
az ember
az én külső burkom
amelytől
megszabadulok
az illemhelyen
Csaknem szóról szóra
ezt mondja egyébként
a vizelet is
(E. Fried: A szar emberképe)
Dehogynem!
Vécésnénik és műtősfiúk mellékhelyiségben fogant szerelemgyermekei vécékefével és duguláselhárító pumpát lóbálva pogóztak, színpadmásztak, miközben vécépapír-szerpentinek hasították a nézőtér feletti léget… Okkal tartottam attól, hogy az est főbandája, ez a cseh szkratofil társaság nem szarral fog gurigázni, azaz éppen hogy azzal, így némileg távolságtartóan helyezkedtem el a Showbarlang hűvös falai között. (Nehogy úgy járjak, mint nyáron az Exhumed koncertjén, amikor majd’ lefostam a bokámat ijedelmemben, amikor a hátam mögül előrerohant egy őrült, stílfűrésszel hadonászva…)
Az bizonyos, hogy telt házat vonzott a fingmesterek és hazai föllépőtársaik produkciója, ezen el is ámultam, nem tudtam, hogy a Gutalax (két „t”-vel hashajtó van forgalomban e néven, de az múlt idő – világosított föl Borsó barátom) ilyen népszerű nálunk, vagy ennyire nagy a rokonsága a Paediatrician és a Vile Disgust tagságának. De, gondolom, már jócskán kiéhezett volt erre a porno-kaki-pisi-véreshányás-grindra a mélyen tisztelt, régen fordította erre az ülepét/orcáját e műfajban utazó, minőségi társulat.
De kezdjük az elején: ahogy halkan beleléptünk… beléptünk a régi vágóhíd mellékhelyiségébe, -épületébe, rögtön gazdag zeneitermék-kínálat fogadott, így rögtön keblemre is ölelhettem a még december 31-én kiadott, legújabb Paediatrician-albumot, a Surgical Excoriationt, ami azóta beszerezhetetlen volt, s amit az írás jelenjében épp hallgatok. Persze kellett egy kis „shit fun” is, így szuvenírnek a csehek tavalyi split 7”-e is becsusszant a tatyómba, borítóján egy humánokat ürítő szarkupac. Na jó, de ha az egyetlen nagylemezük címe is Shit Beast, attól mit is várhatunk?!
A tervek szerint egy másik cseh társaság is csatlakozott volna a hepajhoz, majd mikor az Ingrowing kikerült a képből, a lengyel Porky Vagina keltett hangulatot, ám végül ők sem utaztak el idáig. Ha jól okoskodtam, számoltam, az így föllépő három zenekar összes dalának időtartama nem haladhatja meg a bő órát – igazán intenzív (osztály) hangulatra számíthattunk.
Huszonöt perces programjával a VILE DISGUST – akiknek ezeddig egyetlen kiadványát a 2009-es Submissive Teen Slutsot odafele kedvfokozóként hallgattam a kocsiban (mert megérdemlem, mert jókedvre derít mindig) – „lakodalmas goregrind”-jával igen csak fölkorbácsolta a kedélyeket, miközben a színpad előtt föltűntek a védőruhába csomagolt, pumpával, kefével felszerelkezett rajongók. A VD a disznóröfögős, malacvisítós ágát műveli a poéngrindnak, szemben a Gutalax békaszekciójával, akik a kvak-kvak nagyon gyors ismételgetésével produkálják a vokális artisztikumot. „Ez egy új szám” – na, ettől hullok én az alázattól térdre és a nézőtér porába, amikor Borsó barátom több évtizednyi türelmes és kitartó grindhallgatás eredményeképpen különbséget tesz az őrlemények között. S valóban, így legyen ötösöm a lottón, a skacok beharangozták az új, készülő, hamarosan megjelenő lemezt! Vidám nótázással, sertéspörcszagával terhelt légtérben folyt a szifilislevest is megéneklő zenekari est. Nekem széles mosoly ragadt az arcomra – nem más!
Aztán jöttek a GYERMEKGYÓGYÁSZOK! Föltűnően megfogyatkozva. „Több basszust” – szólt be egy ízes hang a közönségből, de nemcsak a hangzásra utalva. Varjú Dávid basszernak ugyanis csak hűlt helye volt aznap este, küldték is neki szívbéli cimborái az Akasztás című dalt, hogy „lássa maga előtt a fényes jövőt” (Lédeczi Zsolt énekes). Zsoltnak sem volt könnyű dolga, skizó mivoltát két mikrofon felváltott használatával volt hivatott prezentálni, egyikbe kurrogott, a másikba üvöltött, de az egyik kidőlt hamarosan vagy a hasadt énjének egyike-másika távozott? De ettől a program nem szenvedett csorbát, még egy feldolgozás is belefért (hogy az a Mortician vagy a Rompeprop volt az első albumról, zaj fedte előlem). Mivel „meglincselnék őket, ha nem játszanák”, adta meg magát Zsolt – „amúgy is”, csatlakozott be valaki lentről –, nem maradt más hátra, mint eljátszani az Üsd a kurvát, baszd a hullát! című opuszt, aminek címe híven követi a dal szövegét, s népszerűségéhez valószínűleg a cím és dalszöveg könnyű megjegyezhetősége is hozzájárul.
A rektális izgalomra vágyók igazán megkapták, amiért ma idejöttek – nem mellesleg jó sokan voltak, voltunk, telt ház, a Dürer-kert kistermének is becsületére vált volna! A csehek performansza kacagtató volt: védőruhákba, gázálarcba, vécéülőkével, nagyítós szemüvegbe álltak színpadra, hogy bélsármjukat (© Télapó Akciócsoport) szanaszét szórják boldogsághormon-termelés céljából. A GUTALAXnak sem volt ki aznap mind az öt kereke, a basszer itt is távollétével tüntetett – vagy éppen szorulása volt? –, a másodgitáros vette kézbe hangszerét, de az összképen, -hangzaton ez mit sem változtatott, tömény kakafónia fröccsent az arcunkba – Maty a közel s távoli mocsarak összes varangyát odavonzó brekegése-kvartyogása közepette. Olyan letörölhetetlen slágercunamit kaptunk akár a Robocock vagy a Lord of the Brown Rings dalokat említve, hogy ténylegesen polkázni támadt sokaknak kedve az umca-umca alapképletű darára. Megjegyzem: ha karaoke bárban hallgatjuk e szerzeményeket, ősapjukként az S. O. D. afféle kukacként csavarodik ki a katyvaszkupacból, értve itt és lefedve (az ülőkét) a színpadi előadást is. Tényleg örömünnep volt ez: kakaeufória, anális fixáció apoteózisa. Egy diadalittas szkarabuesz fesztivál a Nagy Fekadémon tiszteletére (l. Dogma).
NOCTURNAL DIARRHEA!
Gutalax (Cz), Paediatrician, Vile Disgust
Budapest, ShowBarlang, 2014. április 9.
Belépőjegy ára: 1500 Ft
