Szösszenetek fémzenéről

Címkék

2013 lista (1) 2014 lista (1) 2015 lista (1) 2016 lista (1) 2017 lista (1) 2018 lista (1) Abnormality (1) Abysmal Grief (2) Acid King (1) Adimiron (1) Aeternam (1) Agalloch (1) Agathocles (1) Age of Agony (3) Age of Nemesis (2) Agnostic Front (1) Ahriman (1) Airbourne (1) Alestorm (1) Alex Skolnick Trio (1) Alice Cooper (2) Amon Amarth (1) Amorphis (4) Angertea (1) Animals As Leaders (1) Anna and the Barbies (1) Anneke van Giersbergen (2) Annihilator (3) Antal Nimród (1) Antediluvian (1) Anthrax (6) Apey and the Pea (2) Archaic (3) Archer (1) Arch Enemy (2) Arkona (1) Armada (1) Armored Saint (1) Asphalt Horsemen (2) At The Gates (1) Autopilot. (1) Avatarium (1) bakelit (1) Barb Wire Dolls (1) Baron Mantis (1) Battle Beast (1) Beastö Blancö (1) Begotten Silence (1) Behold... the Arctopus (1) Beneath (1) Bermuda RockbanD (1) Beyond Fear (1) Bikini (1) Bilocate (1) Black Cobra (1) black metal (1) Black Stone Cherry (1) Black Tusk (1) Blind Myself (2) Bloody Juice (1) Blues Pills (2) Body Count (1) Borknagar (2) Borlai Gergő (1) Bornholm (1) Borrowed Time (1) Brume (1) Bullet (1) Burning Full Throttle (1) Byla (1) Cadaver Mutilator (1) Cannibal Corpse (1) Carpathian Forest (1) Castle (2) Cattle Decapitation (1) Cavalera (1) Chapel (1) Child Abuse (1) Child Bite (1) Christian Epidemic (1) Chronosphere (1) Chrysta Bell (1) Clitgore (1) Colin Marston (1) ConansFirstDate (1) Corrodal (1) Crazy Lixx (1) Crew From Hell (1) Crossholder (1) Crowbar (2) Crown (1) Crucified Barbara (1) Csihar Attila (1) Dagoba (2) Dead Congregation (1) Dead Lord (2) Dead Quiet (1) Death Angel (2) death metal (2) Decrepit Birth (1) Deep Purple (1) Dehumanized (1) Dehydrated (1) Demonical (1) Der Weg Einer Freiheit (1) Desecrator (1) Destruction (1) Devin Townsend (1) Dew-Scented (1) Diabolical (1) Diabolus in Musica (1) Din Brad (1) Dogma Inc. (1) Dog Eat Dog (1) Dorothy (1) Down (1) Dr. Gore (1) Dread Sovereign (1) Drow (2) Drünken Bastards (1) DTA Death (1) Dunkelheit (1) Dust Bolt (1) Dying Breed (1) Dying Wish (1) Dysrhythmia (2) E-Force (1) Echobrain (1) Ecuador (1) Effrontery (2) Embatheria (1) Embryo (1) Emptiness (1) Eradication (2) Ereb Altor (1) European Mantra (2) Evil Invaders (2) Exhumed (1) Exodus (1) Extreme Attack (1) Fall (1) Fanatic Attack (1) Fest (1) Finntroll (1) Fit For An Autopsy (1) Flotsam & Jetsam (1) Fostartály (1) Fuck The Facts (1) Gingerpig (1) Goatwhore (1) Gore Thrower (1) Gorguts (2) GrandExit (1) Gravecrusher (2) Grave Miasma (1) Grave Pleasures (1) Greenleaf (1) Grimegod (1) Grizzly (1) Gutted (5) Gyász (1) Gyilkos (1) Hajnali Sándor (1) Hamferd (1) Hammerfall (1) Harlott (1) Hate (1) Havária (1) HAW (1) Headbengs (1) Head For A Sun (1) Head for the Sun (1) Helheim (1) Helsótt (1) Hétköznapi Csalódások (1) Hexvessel (1) High on Fire (1) Hot Beaver (1) Human Error (1) Hypnos (1) Hypocrites Breed (1) I. (1) Ian Gillan (1) Ice-T (1) Iced Earth (1) Implore (1) Indricothre (1) Inferno (1) Intervals (1) In Vain (1) Iron Maiden (2) Iron Steel (1) I am Morbid (1) Jack (2) Jarboe (1) jesus Chrüsler Supercar (1) Jex Thoth (1) Jinjer (3) Johnny in the Jungle (1) John Diva and the Rockets of Love (1) John Garcia (1) Jónás Tamás (1) Jucifer (1) Judas Preist (1) Judas Priest (1) Jungle Rot (1) K3 (1) Kállai János (1) Kamchatka (2) Kampfar (1) Karma To Burn (3) Karst (1) Ketzer (2) Kevin Hufnagel (1) Kill (1) Kill with hate (1) Kill with Hate (1) Kissin Dynamite (1) Kobra and the Lotus (1) Krallice (1) Krampüs (1) Kreator (2) Kvelertak (2) Kylfingar (1) Kyuss (1) Lamb of God (1) Lepra (2) Limb For A Limb (1) Lividity (1) Lizzies (1) Lord Dying (2) Lower Than Zero (1) Lucifer (1) Lukács Peta (2) Macabre (1) Madder Mortem (1) Maggot Heart (1) Magma Rise (5) Makó Dávid (1) Maledeiction (1) Malediction (1) Malignancy (1) Man.Machine.Industry (1) Manegarm (1) Manilla Road (1) Manowar (1) Marissa Nadler (1) Maryland Deathfest (1) Mayhem (2) Megadeth (1) Melt Banana (1) Merrimack (1) Metal (1) Metallica (3) MetalWar (1) Mgla (1) Midnight (1) Misery Index (2) Mood (1) Moonsorrow (1) Moonspell (2) Mörbid Carnage (3) Morhord (1) Mortillery (1) mosh (1) Mpire of Evil (1) Művészetek Palotája (1) Mystery Gang (1) Nadir (3) Nailed to Obscurity (1) Naked Truckers (1) Necromomicon (1) Necrophagia (1) Necrosodomy (1) Necros Christos (1) Needless (1) Negura Bunget (2) Nervosa (2) Newsted (1) New Keepers of the Water Towers (1) Niflheim fesztivál (1) Night Viper (2) Nile (1) Nita Strauss (1) Noctis (1) Northern Plague (1) Nova Prospect (1) NWOBHM (1) Nyos (1) Oaken (1) Obituary (3) Obscura (2) Ordog (1) Orphaned Land (2) Overkill (3) Ozone Mama (1) Óz a csodák csodája (1) P. Emerson Williams (1) Paediatrician (1) Papa Le Gál (1) Paradise Lost (2) Perihelion (3) Periphery (1) Philip H. Anselmo (1) Philm (1) Pillorian (1) Planet of Zeus (2) Plini (1) Poem (1) Possessed (1) Powertrip (1) Power Theory (1) Primordial (2) Prong (1) Psycho Mutants (1) Psycroptic (1) Purulent Rites (1) Raven (1) Reds Cool (1) Red Fang (2) Red Hot Chili Peppers (1) Reino Ermitano (1) River of Lust (2) rockabilly (1) Rockmaraton (2) rock and roll (2) Ross The Boss (1) Rotten Sound (1) Rotting Christ (1) Rrelics of Humanity (1) S. D. I. (1) Sadictic Intent (1) Saille (1) Saint Vitus (1) Sanctuary (1) Satarial (2) Saturnine (1) Sauron (1) Saxon (1) Screamer (1) Sear Bliss (1) Sepultura (5) Serpent (1) Serpent Lord (1) Sete Star Sept (1) Shade Empire (1) Shining (3) Shredhead (1) Siberian Meat Grinder (2) Sin of God (1) Skeletonwitch (2) Skruta (1) Skull Fist (2) Skyforger (2) Slayer (4) Slogan (4) sludge (1) Sniffyction (2) Sodom (1) Soilwork (1) Solidity (1) Sólstafir (1) Sons of Morpheus (1) Soulfly (3) Soundfear (1) Special Providence (1) Speedwolf (1) speed metal (1) Spiders (1) Spiral Skies (1) Spirit Caravan (1) Staegt (1) Steak Number Eight (1) Stepfather Fred (1) Stereochrist (1) Steve Vai (1) Stoned Jesus (1) stoner (1) Strenght of Will (1) String Theory (2) Stygian Shadows Productions (1) Subscribe (1) Suffocation (1) Suicidal Tendencies (2) Sunset (1) Superjoint Ritual (1) Survive (1) Svartidaudi (2) Svoid (4) Swallow the Sun (1) Symphony of Symbols (1) szubkultúra (1) Terrordome (1) Terry Bozzio (1) Testament (3) Texttures (1) The Adolescens (1) The Atomic Bitchwax (1) The Dead Daisies (2) The Devils Trade (1) The Generals (1) The Golden Grass (1) The Iron Maidens (1) The Joystix (2) The Mis-Made (1) The Moon and the Nightspirit (2) The New Roses (1) The Raven Age (1) The Secret (1) The Shrine (1) The Skull (2) The Slayerking (1) The Socks (1) The Trousers (1) The Vintage Caravan (1) The Wounded Kings (1) thrash (3) thrash metal (2) Threshold (1) Through the Never (1) Thundermother (1) Tiebreaker (1) Tim Ripper Owens (1) Tófalvy Tamás (1) Tormentor (2) Transhunter (1) Tribulation (1) Trillion (1) Trouble (1) Truckfighters (1) Turbo (1) Tyr (1) Tyrant Goatgaldrakona (1) Uganga (1) underground (1) Undertaking (1) Vader (1) Vampire (1) Varg (1) Vendetta Inc. (1) Victims (1) vinyl (1) Violator (1) VoiVod (3) Vulgar Display of Cover (1) Vulture Industries (1) Vuur (1) Wackor (2) Wall of Sleep (2) Warbeast (1) Watch My Dying (2) With (1) Wolfheart (1) Wreckmeister Harmonies (1) Yawning Man (1) Year of the Goat (1) Címkefelhő

Ó, mennyei pokolbéli koszos zaj! (Red Fang a Dürer-kertben)

2019.06.21. 07:15 HORNER

Hogy hogyan lehet koszos zajjal népszerűségre szert tenni? Nos, a lepukkant csöves, a kocsmai verekedő, a lecsúszott bölcsész és az idült alkoholista – sztereotip kinézettel csúnya módon, önkényesen, ámde szeretettel azonosított zenekari tagok: David, John, Aaron és Maurice – gárdája ismét megmutatta a mikéntjét. Garázs-sludge-dzsal – nem is akárhogy! A koncertjükre harmadjára is csordultig megtelt nagyterem és a szűnni nem akaró éltetés ékes bizonyítéka a vidám portlandi négyes népszerűségének.

europe-june-2019.jpg

A bizonyításnak ez a módja hasonlóképp zajlott 2012-ben és 2014-ben is ugyanitt. (A 2016-os orfűi fesztiválon is nyilván, bár én azon, a kontextustól idegenkedve, nem vettem részt.) Öt év után ideje volt már a fővárosi koncertnek, és azt hiszem, a budapesti közönség hatalmas lendületet adott a velünk kezdetét vett európai turnénak. Dacára annak, hogy a RED FANGnek a 3 évvel ezelőtti Only Ghosts című 3. albuma óta nem jelent meg nagylemeze, csak alkalmanként egy-egy dal. (Most már ígérték, hogy hamarosan lesz, és egy számot – Antidote – el is nyomtak róla.)

Kíváncsi voltam az amcsiknak nyitó budapesti GRIZZLYre is, mivel az új, májusban megjelent 2. albumuk, az Ursus Arctos nem győzött meg, de abban bíztam, hogy majd koncerten lesz az igazi élmény. Hát nem. A seattle-i grunge és a New Orleans-i lápos vegyítése nem túl élvezetes módon (értsd: középszerűen, unalmasan) csupán egy gondolatot ültetett el a fejemben 3 szám után: ki a levegőre! És a színpadon egy helyre letapadt muzsikusok – csupán Knapp Oszi énekes járkált fel-alá, de még ő is magába fordulva – látványa sem segítette elő a vonzalom kialakulását.

redfang.jpg

Ezzel szemben, amikor háromnegyed tíz előtt pár perccel Aaron, Maurice, David és John színpadra lépett, majd mindenki kezet fogott mindenkivel (mármint a zenekar tagjai egymással) és belehasítottak az alkalmanként fűszagáramlatokkal szabdalt, pára- és hónaljszagdús teremlevegőbe, felizzottak a kedélyek.

Ezek a srácok sem szántották föl a színpadot, mégsem tűnt statikusnak az előadásmódjuk, bangeltek vadul. A basszusgitár és a dob annyira előtérbe volt, hogy az énekeket és a gitárokat is elnyomta, de mivel ismert dalokról van szó, ez nem vált zavaróvá, inkább még klubszerűvé tette a fellépést és ünnepi pillanattá avatta a köznapit.

red-fang-promo-5.jpg

Akkora sikerük volt, hogy még! A közönség (mi) igazi sztárokként ünnepelte őket az egyórás, majd némi ráadással bővített műsorért és cserébe az őszinte jelzővel jellemezhető muzsikáért. Nem kétlem, a következő lemez körútján, ha jönnek (Aaron viccelődése szerint 5 év múlva…), ismét itt leszünk valamennyien, akik most is itt voltunk. (Ez alól csak a halál és a szülés adhat felmentést…)

Red Fang (US), Grizzly
Budapest, Dürer-kert, 2019. június 20.
Belépőjegy ára: 4500/5000 Ft

Címkék: Grizzly Red Fang

Magyar búcsú (Slayer az Arénában)

2019.06.12. 07:00 HORNER

Fél éve már elbúcsúztam ugyan a Slayertől Bécsben, de az újbóli viszontlátás sem volt kínos most Budapesten. Sőt! Egyedül az a kínos, hogy akkor mi a fenét írjak, elkerülendő az előző koncertbeszámoló bemásolását.

slayer_front2_48877_1522784483_1.jpg

Kezdjük ott, hogy nagyon úriasra vettem a figurát – hála Maci barátomnak, ezúttal a VIP szekcióban foglalhattam helyet (bár meggyőződésem, hogy az a színpad előtti küzdőtér, azért ezt is ki lehet próbálni egyszer). Fene jó dolgunkban azonban még korábban, a találkozás örömére és az alkalom tiszteletére bepusziltunk egy-egy 666 Slayer Red Alét, azaz a zenekar hivatalos (svéd) sörét. Alapozás…

Ha azt mondom, szkepszissel álltam az ANTHRAX koncertjéhez, még finom vagyok – hát most már tényleg házizenekarnak kellene kineveznem, annyit láttam az elmúlt pár évben. Mégis tudtak újat mutatni. Teszem azt: Charlie Benantét – aki ezúttal Jon Dette helyett ugrott be, vagy hogy is van?... Lényeg, hogy egészen máshogy kalimpált a karjaival, mint az egykori Slayer-beugró!

Scott Ian kerge kakas módjára rótta a színpadi köröket, bár a taraját az állán viselte; Bello széles karmozdulatokkal ölelte egyre magához a közönséget, Jonathan szólózgatott, Joey pedig dalospacsirtaként hozta a formáját. Nem mondhatni, hogy bevállalós volt a programjuk, noha a 40-45 perc helyett most 55-öt játszhattak. [Igazat kell adnom azoknak a hangoknak, akik azt állítják, hogy ugyanannyiért nézhettük meg Bécsben és máshol a 4 zenekaros csomagot (+Lamb of God +Obituary), mint stadion-fővárosunkban a kombót – az örök elégedetlenkedők…] Az új érából egyedül az In the end szólt, ám ami nagy meglepetés és öröm volt, az a Now it’s Dark felbukkanása. Bemelegítőnek megtette, úgy láttam a sportcsarnokban jelenlévő szemre 7-8000 ember érdeklődve nézte őket, ám az energiáit megfontoltan a SLAYERre tartogatta.

Ímhol a program: felvezető: Iron Maiden: The Number of the Beast – Pantera: Cowboys from Hell-részlet – Caught in a Mosh, Got the Time, Madhouse, I am the law, Now It's Dark, In the end, A. I. R., Antisocial, Indians – outro: Cowboys from Hell-részlet

Fél óra átszerelés és felhangzott a Delusions of Saviour. Keresztek, majd Slayer-csillagok a függönyön, aztán lehulló lepel, tűz- és fénycsóvák, éjszakai fedett grillparti-lángok, semmi megbánás – zúz a Repentless. Araya még a bécsi formájánál is vékonyabb – de legalább annyira bőbeszédű. A thank you legalább 5 alkalommal hagyja el a száját összesen – amúgy szünet nélküli öldöklés.

Evil Has No Boundaries, World Painted Blood, Postmortem, Hate Worldwide, War Ensemble, Gemini, Disciple, Mandatory Suicide, Chemical Warfare, Payback, Temptation, Born of Fire, Seasons in the Abyss, Hell Awaits, South of Heaven, Raining Blood, Black Magic, Dead Skin Mask, Angel of Death.

Szép átvezetések a Mandatory–Chemical és a Raining Blood–Black Magic esetében, de semmi lacafaca. A Gemininek piszkosul örültem, a Temptation meglepett. (Kibővült a mech pólóminta-készlete is, ha már a rácsodálkozásoknál tartunk…)

A hangzás arénás, nem panaszkodom, tüzek-fények rendben. Azt nem tudom, hogy „letisztult-e” a díszlet, de a háttérfestmény-fény kombinációk jóval szegényesebbek voltak, mint a fél évvel ezelőtti koncerten, ÉS! Hanneman-megemlékezés sem volt, se szóban, se molinón!

Aztán Tom Araya kiállt a színpad rendezői jobb oldalára és pásztázni kezdte a közönséget… Integettem neki, visszaintett!...

THE FINAL WORLD TOUR 2019
Slayer (US), Anthrax (US)
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2019. június 11.
Belépőjegy ára: 13.900–23.900 Ft

Magyarországi Slayer-koncertek:

1994. december 1., European Intourvention, Budapest, Olimpiai Csarnok (w/Machine Head)
1998. október 27., Diablous on Tour, Budapest, PeCsa (w/System Of A Down)
2002. június 9., God HatesThe World Tour, Budapest, PeCsa Summer Rocks Fesztivál (w/Szeg, Cadaveres De Tortugas, Blind Myself)
2003. augusztus 4., European Summer Festival Tour, Budapest, Hajógyári-sziget, Sziget Fesztivál
2005. június 23., European Summer Festival Tour, Budapest, PeCsa (w/Neck Sprain)
2011. április 8., European Carnage Tour, Budapest Papp László Budapest Sportaréna (w/Megadeth)
2011. július 15., World Painted Blood, Tokaj–Rakamaz, Hegyalja Fesztivál
2013. június 26., World Domination, Tokaj–Rakamaz, Hegyalja Fesztivál
2016. július 2., Repentless World Tour, Sopron, VOLT Fesztivál
2019. június 11., The Final World Tour, Budapest, Papp László Sportaréna (w/Anthrax)

Címkék: Slayer Anthrax

Archaic minden mennyiségben

2019.06.08. 08:00 HORNER

Hogy elfogult lennék az Archaic esetében? Há… persze hogy! A jelenlegi magyar bandák egyik legjobbja, thrashben meg a legkirályabb. Nem véletlen, hogy a Wacken Metal Battle Hungary 2019-es döntőjére eleve miattuk mentünk ki családilag és barátilag, tőlük rendeltük a belépőt, belépve pedig pólót, baseballsapkát vettünk – és még logós poharat is kaptunk! A többi bandát végigvártuknéztük/-hallgattuk sörözve, rájuk meg eszementen headbangelve mulattunk! És nem is volt kétséges, hogy a vasárnapi döntő után a pénteki „after party”-ra is elmegyünk, ne csak 25 perces legyen az élvezet, ráadásul erre már ingyen, a Wacken-döntős jeggyel!

arch0.jpg

A magyar döntőn egyébként a 10 helyett végül 9 banda lépett fel (a Perfect Pill valamiért már nem), ám mi csak az Archaicra koncentráltunk jószerivel, az utánuk következőket passzoltuk – élményekkel gazdagon és enyhe napszúrással, valamint rengeteg sörrel a gyomorban távoztunk.

Summázva annyit elmondhatunk: elég szerény a kínálat a kortárs magyar metal színtéren. Eleve nincs heavy metal banda (pedig egy metálfesztiválra szól a meghívás!), ha már kategorizálni kell, főleg epigon, jó 10-20-30 éves stílusok középszerű előadását hallhattuk, elsősorban fővárosi zenekaroktól; hölgyek mindössze ketten képviseltették magukat a színpadon (Radó Éden a Tiansen, Kovács Barbara a Marla nevű tumor frontján). Dalokat meg csak elvétve hallottunk, megjegyezhetőt pláne nem, inkább amolyan garázs-stílusgyakorlatok – „jé, mi ezt már el tudjuk játszani” éllel –, szólaltak meg.

A szeghalmi Mudfield magyar nyelvű stoner/grunge még többé-kevésbé szimpatikus volt, habár az újdonság erejével nem hatott; a Tiansen popmetalja felejtős, habár Éden hangja nagyon rendben van; a Dungaree Soundgarden-Tool mixe nagy kérdőjel, hogy ez meg minek; a Red Swamp Downon hizlalt odab@szós soundja figyelemfelkeltő, ahogy az előadásmód is, bár az ősember gitáros a bal szélen több tekintetet vonz talán, mint a baseballsapis-szakállas frontember-énekes tevékenysége (a karácsonyfaboák és a kitömött állatok a színpad elején az oda nem illőségük miatt viszont legalább megjegyezhető dekorelemek); a The Tumor Called Marla zeneileg-előadásilag ugyan megnyerte magának a 10 éves fiamat, engem csak a vegyes páros frontemberek akciói tudtak lekötni, a zenéjük lemezen sem működött.

arch2_1.jpg

És akkor jött, zúzott, szétmázolt, ledöngölt és -hengerelt az Archaic!... Ezúton is gratulálunk a megérdemelt győzelmükhöz!

Az Eviternitynek nincs szerencséje velünk, vasárnap már nem vártuk meg őket, pénteken még nem értünk oda rájuk – felvirrad majd egyszer a találkozásunk napja… A dánszentmiklósi NEEDLESS viszont már a színpad előtt talált bennünket, és nyerőnek bizonyult ez a tényleg figyelemreméltó death metal ötösfogat. Hol thrashbe, hol rollba hajlottak; az énekes Ádám szerintem jó sok Halász Gyuri-videót nézett a mozdulatai alapján (vagy ez a fajta zene ezt hozza ki gesztikulációban az emberből?), de mind zeneileg, kiállásilag és szimpátia alapján a követőjükké tettek. Már várni fogom a hamarosan érkező nagylemezüket.

Még a pultnál kiszolgáló hölgyek is Archaic-löbikében nyomultak – ez ám a siker/szervezés/gesztus! A hazai Wacken-nyertes koncertjére várakozva még a helyszínen uralkodó, tornacsarnokok fiúöltözői jellegzetes szagának kósza áramlatai sem tántoríthattak el. Aztán az ARCHAIC – a szokott módon – az intró után szó szerint berobbant az ötüknek a molinók mellett éppen csak helyet biztosító színpadon. A nagyrészt a zenekar pólóját viselő 50 fős közönség pedig élvezettel hajtott előttük fejet, aztán fölemelte ismét, megint le, megint föl… – szóval ment a headbang ezerrel.

archaic_howmuchbloodwouldyoushedtostayalive_cd_front_01_2400x2400-600x600.jpg

Hálás köszönetünk ezért a koncert-köszönetért – viszonttámogatjuk egymást a zenekarral: most egy órában mutatták meg, mitől tud ma is élővé válni általuk a Slayer–Testament alapú thrash metal. Talán mert igazi – és jó – dalokat írnak? Ahol a szögelés mellett ott vannak a dallamok is, hol a gitárokon, hol az énekben? Ráadásul mindezt némi sajátos, archaicos fifikával teszik, amitől jellegzetes lesz a zenéjük? Igen-igen! Ahogy mondom!

Most sem volt másként, habár a hangzás ezúttal nem volt annyira erőteljes, kicsit dobozszerűen kongó hatása volt, ami talán a kis klub akusztikájának a számlájára is írható, a Trackben arányosabb, hangosabb, erőteljesebb volt vasárnap.

Jósa Tamás most sem hazudtolta meg magát, amellett, hogy hangilag fenomenális, frontemberként sem győzöm dicsérni, erre született: kommunikatív, nem elveszett ember, vicces, figyelmet követelő…

Hamar elillant az az egy óra, ám a Slayer War Ensembléje éppen belefért még az első és a második lemezről arányosan válogató szettbe – a srácok a keddi arénás mészárlást követően egyébként after partyt tartanak az eseményhez közeli S8 Underground Clubban. Szóval, akinek csak szerda reggel indul a vonata, ne habozzon átkelni a Hungária körút zebráján, s már ott is van egy újabb minőségi thrashmámorban. (Merthogy a fenti címben jelzett mennyiség mellett a magas nívó is jellemzője az Archaicnak.)

arch4.jpg

Archaic, Needless (Eviternity)
Budapest, Backstage Pub, 2019. június 7.
Belépőjegy ára: 1500 Ft

WACKEN METAL BATTLE HUNGARY 2019
Budapest, Barba Negra Track, 2019. június 2.
Mudfield, Tiansen, Dungaree, Red Swamp, The Tumor Called Marla, Archaic (Phrenia, Stabbed, Eviternity)
Belépőjegy ára: 1500/2000 Ft

Címkék: Needless Archaic

Eddie kaliforniai barátnői (The Iron Maidens a Dürer-kertben)

2019.05.05. 07:00 HORNER

Meglepetések sorát hozta a szombat esti koncert. Először is, alig találtam parkolóhelyet a Dürer-kert környékén (mi a szösz?...), másodszor, na nézd csak, a nagyteremben lép föl a The Iron Maidens (én a középtermet saccoltam, otthonos underground bulira), harmadjára kiderült hogy előzenekar is lesz (egy tribute bandának?!...)

ims2.jpg

Ez a dallamos soft rock, amit a szentpétervári RED’SCOOL művel, nagyon nem az én asztalom. Mondjuk úgy, mindig is inger- és ízlésküszöb, valamit radar alatt maradt számomra. Így a Szergej Fedotov gitáros vezette társulat esetében sem érzem magam kompetensnek megítélni a mjúzikot. Igazából azt sem tudnám megmondani, hogy a műfaj világslágereit játszották-e el vagy az ezekkel kompatibilis saját dalaikat. Ami biztos, hogy kellemes voltak (nekem kb. 10 percig, más helyzetben már elcsavartam volna a rádióadó gombját…), a ’70-es évekből leszanált zenészek mellett egy jó generációval fiatalabb, frissen igazolt énekes-frontember Kir Soro viszont nagy tehetségnek ígérkezik, a hangja és a fizimiskája remek, már csak a frontemberkedést kell nagyobb átéléssel véghezvinnie – és már viszik is el egy nemzetközi nagy csapatba! Én szóltam.

Nos, khm – mi a fenét kerestem én egy IM tribute banda koncertjén? Hogy szeretem az Iron Maiden zenéjét? Hát miért nem hallgatom azt? Megvolt, lemezen, koncerten. Hogy kaliforniai lányok eljátsszák nekem? Na igen, nagy ügy. Még jó, hogy annyira nem öltöznek be a tagoknak, vagy nem veszik át a mozdulataikat, ez a control C control V már csak a nemükből adódóan sem szuperálna – a legnagyobb vonzerejüket veszítenék el, ha ezt tennék! A cover és tribute bandák közönségének igénye erre a fajta szórakozásra számomra teljesen érthető ugyan, de életvitelszerűen művelve feldolgozhatatlanul taszító. Szóval mindenről Maci barátom tehet, aki azt mondta: „jó lesz!” Én meg kultúrantropológusi, szakmai álcámat felvéve, azzal biztattam magam: hát mégis csak az egykori Phantom Blue dobosa, Linda McDonald ül Nicko helyén, hát mégis csak innen szemelte ki Nita Strausst Alice Cooper, miután vagy 4 évet lehúzott Dave Murray posztján.

theironmaidenscd.jpg

Nos, a majd két órás THE IRON MAIDENS koncert igazán szórakoztató volt, totál profi előadás, szuper zenészek, csini lányok/hölgyek, Eddie és az ördög is megjelent a színpadon – Up the Irons!, és milyen jó, hogy a közös kedvenc, a zeneszeretet összehozza egy nagy világcsaláddá a rajongókat. Meg persze egy csomó kérdés is felmerül bennem, aminek megválaszolása messze túlmutat e beszámoló vagy a blog keretein. Lássunk párat közülük!

theironmaidens-metalgathering.jpg

Vajon, ha a ’70-es évek végén alakult IM tagjai nők lettek volna, lenne ma tribute zenekaruk, egyáltalán világhírűek lennének?

Női bandáknak vannak férfi tribute zenekaraik?

Szexista megnyilvánulás a női mivoltukat szóba hozni egyáltalán – vagy a brandjük – a világ egyetlen női IM-tribute zenekara – ezt megengedi?

Ha csini csajok az előadók, szexizmus ezt szóvá tenni? Ha nem csinik a csajok, akkor mi van?

Mi értelme van egy létező, koncertező zenekar repertoárját, viszonylagos díszletkörítéssel reprodukálni?

Miért adnak ki lemezeket?

Miért van az, hogy mindezt csípi a közönség, és majdnem telt ház van?

Miért szórakozom magam is jól rajta?

Na jó, erre azért tudom a választ: szimpatikus hölgyek adnak elő remek, általam is nagyon szeretett dalokat, príma minőségben, látható, tapasztalható zenei tehetséggel, virtuózitással. Kirsten Rosenberg hangja olyan könnyedséggel szárnyal, mintha csak rá írták volna a dalokat. Courtney Cox gitáros (A. Sm.) vagánysága, humora szólózások közben is megmutatkozik, Nikki Stringfield (D. M.) Nita Strauss korábbi posztján sincs elveszve, vajon őt ki fedezi fel magának? Wanda Ortiz basszer pedig már csak testalkatánál fogva sem tudná hozni a főnök húzásait, de a mosolyaiból messze világlik kedvessége. A doboknál ülő hölgy pedig, bár a fronton teljesítők anyukája lehetne, olyan fitt és magabiztos, hogy irigylésre méltó.

Maci barátom szerint az év koncertje volt – lelkesedése határtalan; május elején én azért még nem ragadtatnám magam ilyen kijelentésre, szombat esti minőségi szórakoztatásnak (rossz idő és kedv ellen) azonban kiválónak bizonyult.

The Iron Maidens (US), Red’s Cool (RUS)
Budapest, Dürer-kert, 2019. május 4.
Belépőjegy ára: 3900/4900 Ft

Címkék: Iron Maiden Reds Cool The Iron Maidens

Bevittek a varázserdőbe (Necronomicon az S8-ban)

2019.05.03. 07:00 HORNER

Adódott némi nehézség. A gitáros Mike összetörte a gitárját és az erősítőjét, elküldte a pics@ba a közönséget, majd összeveszett a társaival.

Mentális összeomlás – kommentálta a gitáros-énekes Freddy a turné első állomásán, a fellépésüket követő incidenst, melynek következtében Mike persze repült a zenekarból.

necro_plakat.jpg

(Marco, kakukktojás-Mike, Freddy, Chris)

A NECRONOMICON megmaradt tagsága viszont úgy döntött, trióban is lenyomja a már meghirdetett turnét. Legföljebb kicsit punkosabbak leszünk, motörheadesebbek, mondta az alapító tag Freddy. És valóban! Ráadásul a Fb-oldalon azt írta ki a budapesti koncert után, hogy úgy érezte magát, mint egykor a GBH tagjai érezhették magukat a színpadon, amikor ő még fiatalon látta őket. És ez az elismerés, a punkos utaláson kívül, a mintegy 30 fős közönség lelkesedése, támogató attitűdje előtti kalapemelés is egyben.

Mielőtt azonban még színpadra kerültek, két ígéretes fellépő is bemutatkozott – az orosz Pokerface sajnos egészségügyi problémákra hivatkozva lemondta a koncertet –: a szlovákiai Vágsellyéről érkező Dogma Inc. és az ifjú görög titán Serpent Lord.

A többlemezes DOGMA INC. számára nem volt ismeretlen terep az S8, többször felléptek már itt, például másfél éve is, mikor az újkorszakos Necronomicon először adott Budapesten koncertet hosszú-hosszú idő után. (2017. szeptember 29-én tolták a koncertet, a chilei csalogány, Catherina Nix zenekarával – és másokkal – karöltve. – Marhára kíváncsi vagyok, hányan voltak azon a koncerten, illetve a múlt vasárnapi szombathelyi Végállomás-bulin…) A srácok szerintem alapvetően a régi, groove thrash orientált Machine Headre és a Soulfly-féle zúzásra támaszkodnak a zenéjükben. Vannak „élénkebb” és „bluesosabb” dalaik, nekem az előbbiek jöttek be inkább, abban nagyon minőségi volt a választék, a cizelláltabb dalok kicsit szétfolytak. Kellemes meglepetés volt a fellépésük számomra, prímán megadták az alaphangulatot az estéhez, ők hozták amúgy a legdurvább muzsikát – kár hogy csupán tizenegynéhányan láthattuk őket, és ebben a zenészek barátnői is beleszámítódtak.

dogma.jpg

A Thesszalonikiből érkező fiatal kvintett igencsak kitett magáért első Európa-turnéján. Az okkult – jelentsen ez bármit is –, epikus, középtempós heavy metalt játszó SERPENT LORD ősszel jelentette meg debütalbumát Towards The Damned címmel, most pedig nagy lelkesen a molinók mellett a színpadra cipeltek mécseseket, kígyó alakú gyertyatartót, állatkoponyát, bibliát stb., ami mit sem számított, hiszen igazából a zene dönt. Hát én nem szaladtam a merchpult felé ennek hallatán. Még hosszú út áll előttük, a potenciál kétség kívül bennük van, különösen a hangzásában is kiemelt basszer, Konstantinos Sotirelis volt meggyőző, de a szólógitáros George Terzitanos is ügyes kezű játékos. Ráadásul az énekes srácnak, a meztelen felsőtestre bőrdzsekit húzó, popfrizurás Marios Arikasnak is jó a hangja. A zenéjük viszont 13 egy tucat – jobb dalokat kell írni, kicsit elkapkodott volt a debüt. Szimpatikusak voltak, amit csináltak, korrekt volt, de semmi egetverő. Mindennek ellenére a korábbiakhoz képest megduplázódott lélekszámú közönség odavolt értük.

serpent.png

Különös egy társulat külcsínre az idén 35 éve alapított veterán német thrash brigád. Freddy a dizájnolt farmernadrágjával, a tincsenként befont hajával, a homlokra tolt napszemüvegével bármelyik dirty rock bandában megállná a helyét. Marco basszer kontúrjaiban a fénykorát élő Sexy T-t idézi. A dobos Chris pedig leginkább egy apukát, olyan Mézga Géza-félét, érdekes hogy az abszolút intenzív dobolás mennyire nem hagyott nyomot a habtestén, amit volt szíves megmutatni a koncerten. De szerethető pofák, és ez számít.

A múltkori budapesti fellépésük óta, ugye, új lemezzel jelentkeztek – Unleashed Bastrads – ennek bemutatója apropóján gyűltünk most össze. Az hogy a frissen igazolt gitáros eszeveszettsége miatt egy exkluzív NECRONOMICON-koncertet kapunk, bónusz. Nyilván fél lábon állt a produkció, hiszen egy gitárszólam, a szólók hiányoztak – hiányérzetem volt is, rosszallásom egyáltalán nem. A trió mindent megtett, amit csak megtehetett, a közönség meg nagyban támogatta – ha kellett, kórusokkal, lelkesedéssel, odaadással. Nem kamuból mutattak a zenészek meghatottságot.

Az új lemez dalai mellett hihetetlenül örültem az első, 1986-os lemezről eljátszott Magic Forestnek, az egyik legütősebb, old school tétel volt aznap este, nem különben a már az 1985-ös demón is szereplő, az új lemezre átdolgozott Total Rejection.

A csütörtök esti underground-élmény maximálisan megvolt.

TOTAL METAL OVER EUROPE UNLEASHED BASTARDS TOUR 2019
Necronomicon (D), Serpent Lord (GR), DOGMA Inc. (SK)
Budapest, S8 Underground Club, 2019. május 2.
Belépőjegy ára: 1800/2400 Ft

Címkék: Necromomicon Dogma Inc. Serpent Lord

Undertaking lemezbemutató a Dürer-kertben - magyar underground bakelit-körkép

2019.05.02. 07:00 HORNER

A V12BB4U demó megjelenésének 30. évfordulójára (2019. április 26.) a zenekar basszusgitárosa, az örökséget kezelő Jakab Viktor elkészítette a felvétel LP (vinyl, „bakelit”) változatát, és az együttes két tagja a Dürer 7-es próbatermében várta péntek délután a thrashereket egy személyes átadóra. Csupaszív fogadtatásban részesültünk: Viktor stílusosan "temetkezési cilinderekkel" készült a közös fotókhoz (a zenészek viselték olyankor), barátságos mosollyal kalauzolva az érkezőket az esemény forgatagában („Mindenki mutatkozzon be mindenkinek!”). A hangulatot jól visszaadja a lemez kísérőfüzetében látható nagy csoportkép a néhai tizenéves tábor kitartó képviselőiről 2017-ből, ezúttal a régi művház, a ’89/90-ben otthont adó Landler bejáratánál újra összeállva. Esztári Imre elhozta az eredeti dobverőit, sőt, az akkori koncertekről a kitűnő állapotban megőrzött zenekari logós háttérvásznat! (Nem eladók.) A falra függesztett vászon és egy helyi dobszerkó adott teret a nap képi dokumentálásának, kézről kézre jártak a mobilok. Aranyszínű filccel dedikálták is a borítókat. Oldalt TMC-s pólók voltak kitéve, már-már ajándékba (nagyon olcsón).

ut.jpg

A lebonyolításban Tóth Attila (máskor: Revolver Sound Stúdió) segédkezett, úgyhogy az A.M.D. friss tízcolosát (Demo ’88) is bepótolhattam tőle. A zenekarral együttműködésben hozták „szerzőileg” tető alá; és az egyik dobozból véletlenül előkerült néhány példány – Attila nyárra további meglepetéseket tárazott be, érdemes lesz figyelni.

A V12BB4U mostani kiadása d.i.y. etalon lett, sokszorosan felülmúlja az elvárásokat: kihajtható tokban színes képlemez (van fekete korongú változat is), nyomdai kivitelezésű belső lemeztasak (zenekari fotó stb.), mellékletként 32 oldalas, tokméretű kötet, egy poszter, kör alakú felvarró, bő arasznyi zenekarneves matrica, pengető. Hibátlan (tényleg tökéletes).

Killan György sajnos nem tudott „átugrani” Kanadából, de a kötetbemutatón két éve jelen volt (Undertaking: thrash metal Magyarországon a rendszerváltás idején – ennek angol nyelvű kivonatát tartalmazza a lemez kísérőfüzete, több fotóval frissítve). A Thrash-Mosh Club és a házigazda Undertaking vendégeként az Atomic, Mirror, Beyond, Bedlam stb. történetét bemutató 544(!) oldalas könyv, amely szintén Viktor szervezésében - Dudich Ákos társszerzőségével - jelent meg, történészek és kultúrantropológusok sűrűn hivatkozott forrása lesz a jövőben, emellett rengeteg megindító-lelkesítő emléket, máig ható ismeretségeket tár elénk az akkori koncertsorozatra az ország minden részéből felutazók archívumából: a színes LP-melléklet hasonlóan tanúskodik erről a független, baráti hálózatról – mintha az egész kiadvány egyetlen hosszú köszönetrovat lenne a részvevők felé.

ut2.jpg

A méltatást a tárgyi rokonság miatt négy ugyanilyen gyönyörű, nemrég kijött múltidéző album felsorolásával zárom:

Atomic: Slashing Victory (vörös korongon, Hunug Records);

Fantom: Lucifer jelenj meg! (zöld vagy fekete, a Metal Ör Die-tól licenszelte az olasz F.O.A.D.);

Sear Bliss: Phantoms (arany vagy fekete, holland Hammerheart);

Tizedes Meg A Többiek: 1985–2005 (kék, nagyon jól szól!, Fucktone).

És innentől nincs megállás (de csakis a kontextus kedvéért…), „hírek a nagyvilágból”:

A Tormentor két LP-je újra hozzáférhető a zenekarnál (de még a Recipe Ferrum is napvilágot látott dupla lemezen tavaly a Peaceville-nél), és már készül a visszatérő A38-as koncertjük vinylverziója.

torm.jpg

A Sear Bliss új albuma is kijött bakeliten (és még két régi).

Három friss underground metal kincs:
Age of Agony: For the Forgotten (zöld vagy csontszín, a Neverheard spéci vászon lemeztáska, felvarró, matrica, szöveglap és poszter kíséretében lepett meg minket „az első hazai kiadású death metal 12”-vel);

Lepra: Whom Aeons Tore Apart (a patinás francia Drakkarnál);

Tymah: Zuhanás (finn kiadótól, nálunk szintén a Neverheardnél elérhető).

Crust/punk vonalon a Rivers Run Dry tavaly harmadik split LP-jével jelentkezett (kilencféle színben, az enyém sötétkék).

A Diskobra tavalyelőtti splitje még beszerezhető a Permaculture kiadásában.

A permaculture-os Orbán népének rokona a trotteles Ki NER ma? karácsonyi „punk”-kompilációja (The Snobs stb.).

A Norms is kiadta első albumát bakeliten.

A Padkarosda első lemeze egy berlini kiadónál jött ki LP-n.

Az idény hardcore megjelenése a Contra bemutatkozó nagylemeze (zöld vagy arany korongon, 9Lies).

A Freedom Is A Lie tíz éves évfordulóját egy saját kiadású tízincsessel ünnepelte meg.

A Jack utóbbi nagylemezét amerikai kiadó hozta ki vinylen (és a kislemezeik is elérhetők náluk).

További aktuálisan begyűjthető punk/crust kislemezek: Rákosi, Önkiirtás, Berosszulás, Pigpride, Mass//Reaction (8 hüvelykes!), Gypsy SS, Nauru.

További új hardcore kislemezek: Touch, Gear, Tango Underground, Liberal Youth (a volt trotteles Asztalos Ildivel!).

A Crippled Fox szokásosan ontja a kislemezeket, három utóbbi hetesük a Drinkin Beer In Bandanas szárnyai alatt látott napvilágot, aki a SOTE és a Step On It új anyagát is kihozta közös kislemezen, valamint a nyitrai Abortion és a Din-Addict volt dobosának müncheni zenekara, a Per Capita osztott kislemezét – utóbbiak a Freedom Is A Lie-al is társultak egy LP-re korábban.

És persze a Trottel inváziójával illett volna kezdeni az egészet: az A.M.D., Leukémia (és részben a Dawncore) klasszikus kazettái immár begyűjthetők bakeliten!

amdhu.jpg

További „csináld magad” magyar bakelitek az elmúlt harminc évből:

7 – zenekaronként gyakran több is! –: Subject, Intense Agonizing, Hidegroncs, Trottel, Din-Addict, Human Error, Diskobra, Alea Iacta Est, Bombatölcsér, Do You Think I Care?, Youth Violence, Who Saw Violence Reaps Storm, Step On It, Black Sister, Topper Harley, Hold X True, Cold Reality, Dawncore, Newborn, Ghostchant, Wasted Struggle, Fallen Into Ashes, Zero Tolerance, Tyrell’s Owl, Rivers Run Dry, New Dead Project, PFA, Makeshift Promise, Cpg, Rákosi, Norms, Lecsa-Punk, Derkovbois, The Silver Shine, Poswakovski, PASO, Mood, Magma Rise, Ahriman, Frost, Gholgoth, Nefarious, Siculicidium, Tymah, Fagyhamu, Ater Tenebrae, Marblebog, Hexenwood, Gravecrusher, Necrosodomy, Cryptworm, Mörbid Carnage, Age of Agony, HalalNihil, Chappa’ai, Piresian Beach, Flash, Amber Smith.

10: Kriegsfall-U, Dawncore, Nadir, Witchcraft/Age of Agony, SxOxTxE, Magma Rise.

12: VHK, Kontroll Csoport, Kampec Dolores, Trottel, A.M.D., Human Error, Flagrum, Frost, Witchcraft, Veér, Nefarious, Siculicidium, Tyrant Goatgaldrakona, Gire, Thy Catafalque, Magma Rise, Stress, Rotor, Oaken, Hanoi, Motivation, Crippled Fox, Turbo, Amber Smith.

Kjell Mansson

Címkék: vinyl bakelit Undertaking

Norvég eső, nap (Vulture Industries, Helheim és Madder Mortem a Vörös Yukban)

2019.04.28. 08:00 HORNER

Micsoda konstelláció! Míg Buda egyik centrumában, a Millenárison épp Norvégia díszvendégségével zajlik a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál naponta több tízezernyi könyvbarát részvételével, addig Óbuda egy kevésbé frekventált helyén, egy alagsori helyiségben három nagyszerű norvég zenekar tesz meg mindent azért, hogy 60-70 főnyi közönségük maradéktalanul érezhesse: mégha borús-esős is az idő, valami egészen különleges este a szombati.

vi.jpg

Így történt, hogy miután délután körbebóklásztunk a könyvhalmok között, s konstatáltuk, hogy a fő-fő díszvendég, Karl Ove Knausgård mennyire szorgalmasan ír alá az előtte hosszan kígyózó sorban állóknak (ez az ő harca…), hazafuvarozva a családot, nemsokára fordulhattam is vissza, hiszen családbarát módon nagyon korai kezdést írtak ki az eseményoldalon.

A norvég turnécsomag tényleg manna volt számomra, mert mikor a tavalyi Madder Mortem-albumot, a Marrow-t meghallgattam a megjelenésekor, egyből elvarázsolt, és minél előbb élőben akartam megtapasztalni a zenéjük borzongató csodáját. S lám, éppen most, 18 év kihagyás után ismét fellépett nálunk az elbűvölő hangú Agnete és csapata. Hasonló, sőt szorosabb érzelmi szálak fűznek a Keselyűkhöz – igaz, ők már kétszer jártak nálunk, mindig a Yukban, legutóbb 2016 őszén –, ám őket még nem sikerült – maradjunk a madaraknál – megsasolnom. A Helheimre pedig, hiába most jelent meg a 10. lemezük (Rignir), egyszerűen csak kíváncsi voltam, ha már soha korábban nem hallottam róluk – ők ráadásul most először léptek fel Magyarországon.

51783126_10155766326336568_8460136651635556352_n.jpg

Fogyasztói énem csalódás érte mindjárt a beléptetés után, mert a gazdagon megrakott merchpulton nem figyelt ott a VI Deeper című, 7 inches, zöld színű korongja, ami frissen ehhez a turnéhoz jelent meg. De nem pityereghettem sokáig a hiányérzet miatt, mert a MADDER MORTEM zenészei bevonultak a színpadra, a közönség pedig külön-külön tapssal köszöntötte őket, de a legnagyobb tetszésnyilvánítás, ováció nyilván Agnete belépésekor volt.

Ó, az a hang – amit kiad az énekesnő, több mint gyönyörkeltő. A Marrow lemez dalait előtérbe állító szett előadása során nemcsak az derült ki, mennyire jó humora van Agnetének, hanem az is, milyen magas kvalitású előadóművész a hangi adottságain túl. Káprázatos volt, lenyűgöző! Vannak érthetetlen dolgok a zene világában is. Az például hogy miért csak Anneke neve forog közszájon jobbára, s miért nincs mellette ott Agnetéjé, rejtély. Beleadott apait-anyait, s ha már a családnál tartunk: mivel szakadt róla a víz, gyakran törölte meg az arcát egy törölközővel, ám egy alkalommal a mellette gitározó, vokálozó tesója elcsaklizta azt a maga orcájának megtörlése végett, így vált családi törölközővé a textília, humorizált az énekesnő. Aki amúgy nagyon kedvesen és sokat kommunikált a hallgatósággal, sőt egy ponton a színpadról is lelépett közénk – én hátulról azt is el tudtam képzelni, leszédült az átéléstől, de nem erről volt szó.

mm00024_grade.jpg

Elég méltánytalan volt azonban, hogy mielőtt az utolsónak szánt dalukat el szerették volna játszani, leoltották őket, merthogy kifutottak az időből, így az Underdogsot végül otthoni meghallgatásra ajánlotta Agnete. Igaz, a kiírtakhoz képest 5 perccel később kezdtek, s ezért volt a kifutás, de banyek, így is csak háromnegyed órájuk volt, ami 18 évben egyszer nem túl sok, mit számított volna, hogy nem félbeszakad, hanem véget ér a koncertjük, a közönség elbírt volna még jóval többet, naná! (Ráadásul külön érdekesség, hogy a dobosuk lebetegedése miatt az egykori The Kovenant-dobos, Kent Frydenlund tartott velük…) Az egész banda ezek után a klub előtt sörözgetett, beszélgetett a rajongókkal, Agnete pedig még akkor is kint cigizett, társalgott, amikor jó két óra múlva az utánuk következő két koncert is lement – mindent a rajongókért!

helheim2019pr1.png

Mint említettem, a HELHEIM vakfolt volt számomra, de a koncertjük kellemes meglepetést okozott, mégha nem is avatott rajongójukká. Az alapvetően black metalos zenéjük himnikus és dallamos karaktert sem nélkülöz (sőt ez teszi őket érdekessé!), vokálokban (kórus) gazdag, amit H’Grimnir (Tom Korsvold) gitáros prezentál egymaga. A kiállásra Schmierre és az ahrimanos Lambertre emlékeztető basszer-énekes V’Gandr (Ørjan Nordvik) nem egy szószátyár típus, nehezen jöttek elő belőle a közönséget megszólító szavak, de viszont volt háttérvetítés – kövek, lángok, farkasok futása –, és a dalaik beszéltek helyettük, a Rignirről több is elhangzott. A hangzás jó volt, érdeklődve hallgattam a műsorukat, nem untam, szerintem jó kis bemutatkozás volt ez részükről.

Még csak fél kilenc múlt s máris a főzenekar került terítékre. A VULTURE INDUSTRIESnek nincs friss megjelenésű, aktuális nagylemeze (mind az!), nem ez adta a turné apropóját. A cirkusz csupán egy újabb városba ért. És mutatványban nem volt hiány! A hihetetlenül kék szemű Bjørnar Nilsen énekes már önmagában kész csoda, akár énekel, akár tangóharmonikázik, akár egy dobverővel üti a tamburint. Jellegzetes piros színű hózentrógerében, leizzadt bársonyingében ő a porondmester és bohóc egy személyben, de ő az is, akit „kilőnek az ágyúból”… Jó, hagyjuk a cirkusz-hasonlatot, mert ez opera is volt, színház, kabaré – és persze egy jó kis zúzós progos-technikás thrash koncert. Az experimentális társulat repertoárja szimpatikusan széles zeneileg, és olyan kompozíciókat képesek alkotni, amelyeket az utcazenész-vurstli kinézet ellenére bármelyik csúcsprogresszív művészbanda megirigyelhet… (Csak összevetésként: az egykori, kanadai Unexpect és a svéd Diablo Swing Orchestra húzott hasonló cipőt.)

vulture_industries_106315_s.jpg

A törölköző ismét szerepet kapott – ezúttal hangzásbeli azonossága miatt került felmutatásra: igen, előadták a The Towert – hátborzongató volt! Ahogy az is, ami az egy órás programot követő ráadásban történt. A közönség bevonására már történt konkrét lépés korábban is. Bjørnar felsegített pár arcot a színpadra, az egyiknek még a bicepszét is megcsókolta(?!), itt azonban eszeveszett táncmulatság kerekedett – vonatozás!!!, a teremben körbe-körbe, sőt, egy kör után már négykézláb!!! is –, elképesztő derültség közepedte. De hát az énekes végig mókázott – vagy éppen egy közönségbeli lány arcához egészen közel hajolva énekelt, üvöltött, suttogott-susogott!...

Keselyűeledellé váltunk, nem kétséges.

STRANGE RAIN TOUR 2019
Vulture Industries (N), Helheim (N), Madder Mortem (N)
Budapest, Vörös Yuk, 2019. április 27.
Belépőjegy ára: 3999/4999 Ft

Címkék: Vulture Industries Madder Mortem Helheim

Éjfélt ütött az óra (Midnight és társai a Dürer-kertben)

2019.04.23. 07:00 HORNER

Öt zenekar – két magyar, egy dán, egy német és egy amerikai –, 185 perc zene, 17 zenész (férfiember); 4x20 perc átszerelés, laza (a Midnight alatt sűrű) telt ház a kisteremben – húsvét hétfőn tömény, mocskos underground szeánsz a Dürerben. (Ráadásul a Metal ör Die és a Turanian Honour Prod. is kivonult a kínálatával, szóval teljes UG-Kánaán…)

midnight.jpg

2 zenész (dobos + gitáros-énekes), 25 perc – Soha korábban nem hallottam erről a mezőtúri formációról, pedig igen jók voltak. A HAVÁRIA valóban káros az egészségre, már csak a tagok száma miatt is experimentális blackend zenéjük tektonikus mozgásokhoz hasonló hatást ér el, épp csak láva nem folyt, de szinte éreztem a kitörő vulkán erejét, rengett a felszín, morajlott a föld mélye. Ördög Gábor igencsak megküldte a dobokat, ő maga is teljesen átszellemült, attól féltem időnként elharapja nagy igyekezetében a nyelvét, de hála égnek, nem. Némethi Tamás is kitett magáért, egyedüli húrosként nem volt könnyű dolga, de tompára hangolt dörgedelmei tapadtak a fülbe. Jó kis bemutatkozás volt.

3 zenész (dobos + basszusgitáros + gitáros-énekes), 25 perc – Nemkülönben a budapesti IRON STEELé! Nem-nem, ez nem egy germán kardforgatós power metal. Ellenben mocskos, nyers, Motörhead–Venom alapú underground rock ’n’ roll – van, aki feketén szereti! Még a Tales of the Morbid Butcher legutóbbi (2018. november) számában olvastam a 2016-os demójukról, és rögvest le is töltöttem. Mondanám, hogy a Midnight által járt úton bóklásznak, de ezzel igazságtalan lennék hozzájuk. Pedig nyilvánvaló a közös tőről fakadás, váladékozás… A töltényöv, meg a Lemmy-bajuszakáll. Nagyon jól nyomták, a flegmaság is jól állt nekik. Remélem, találkozunk még!

4 zenész (dobos + basszusgitáros + gitáros + gitáros-énekes), 40 perc – Mikor kiderült, hogy a korábban meghirdetett Midnight–Iron Steel kombóhoz még és még és még csatlakoznak zenekarok, picsogtam egy sort, hogy ne már, túl sok lesz ez így, meg túl vegyes, főleg hosszú, másnap melónap stb. stb. Meg hát ki a tököm ez a dán izé, pláne megint a német Ketzer? Aztán tök jól sült el. A 4 dán legény, közülük ketten félmeztelenül csak úgy felsuhantak a színpadra, a hangszerükre támadtak, majd a közönségre. A koppenhágai STÆGT tagsága nem cicózott, és a közönség figyelmét sem hagyta lankadni. Az biztos, hogy sok Tribulationt hallgathattak, és -koncertet láthattak. Pont úgy mozogtak a színpadon, mint a svédek, pont úgy szóltak, ahogy a svédek, mínusz death metal, inkább black és heavy és space rock vegyítékkel, igaz, kifestve sem voltak. Pluszba viszont füstölőt égettek a hangulat miatt. Nekem ez utóbbi nagyon nem hiányzott, de ez legyen a legkevesebb. Hatalmas elán jellemezte őket mindvégig, hányták-vetették magukat a színpadon, különösen a basszer és a gitáros srác, mint valami ’80-as évekbeli new wave banda tagjai vagy éppen a glamsztárok. Mondom, tiszta Tribulation.

5 zenész (dobos + basszusgitáros + két gitáros + énekes), 40 perc – a német KETZERhez korábban már volt szerencsém, nem is váltak a szívem csücskévé. Azóta utánaolvastam, épp kifogtam a tévútonjárásukat, a black után éppen posztblack progresszívkedtek akkoriban, de most az új lemezzel ismét visszataláltak a helyes útra, újra black. És hiteles!... Hát jó, második esély. És tényleg nem volt szar, mondjuk jó sem. Az izzadt felsőtestre húzott bőrmellényke maradt az énekesen, de amúgy tényleg blackeltek. Kár, hogy elég egysíkúan, nincs megjegyezhető momentum, sem zeneileg, dalilag, sem hangulatkialakítás szempontjából. Kicsit kaptafa-effektus. Mindenesetre a koncertjük első tíz percében akkora füstködöt kaptak, hogy nemhogy ők nem látszottak, de a közönség is elveszett benne, csupán a mellettem állók kontúrját láttam. A színpad hátterébe felhúzott logós molinó így teljesen hiábavaló gesztus volt… Egy cigiről visszatérve viszont azt tapasztaltam, mekkora pogó alakult ki középen, a közönség kajálja a németek amúgy tényleg ritmusos zenéjét. Ám legyen! Szégyenkezniük egyáltalán nincs miért, a bulijukon valóban beleadtak apait-anyait.

3 zenész (dobos + basszusgitáros-énekes + gitáros), 65 perc – De addigra már nagyon vártuk az est főszereplőjét, a clevelandi MIDNIGHTot. A méltán kultikus punk-speed-thrash, Motörhead–Venom alapú, underground borzalmat, mely oly kellemes a fülnek. 23 óra előtt 5 perccel fel is vágtatott három fekete csuklyába borított fejű és arcú zenész a színpadra és kezdetét vette az őrület – elszabadult a pokol! És azt hiszitek, viccelek. Nem: olyan HC-intenzitású, szuperhangos eszeveszett buli kezdődött, mind a színpadon, mind a színpad előtt, hogy még! A közönség teljesen elvesztette a kontrollt, hiszen pont erre vártak, és a két húrpengető hihetetlenül hergelte is őket. A hóhér kötelére váró kámzsás, arctalan fejek saját moshpitet varázsoltak a színpadra, míg a közönség odalent, néha szintén odafent, őrjöngött. A zenészek az oldalsó ládákra is felhágtak (egyszer egy rajongó lánnyal együtt), ugráltak, vadul pacsiztak, maguk is rámásztak a közönségre. Közben meg thrash-keménységgel üvöltött a Motörhead-rockandroll.

Penetráns előadás volt, közben sör-, bor- és emberszag lett nagyon a teremben, de bírni kellett, mert a zene is ütött. Ahogy az óra is! A ráadás számmal együtt 65 percet brutalizált a zenekar, és épp – ki hiszi el, hogy ez nem volt kiszámítva?! – éjfélkor tették le a hangszereiket és vonultak ki a közönség tömegén átfurakodva az öltözőjük felé (jóvan, nálam 0:01 volt, de akkor is!).

Hát ez jó nap volt.

MIDNIGHT PROWLING EUROPE
Midnight (US), Ketzer (D), Stægt (DK), Iron Steel, Havária
Budapest, Dürer-kert, 2019. április 22.
Belépőjegy ára: 2900/3900 Ft

Címkék: Midnight Ketzer Iron Steel Havária Staegt

Hasított a sváb acél, penge volt nagyon! (Kissin’ Dynamite a Dürer-kertben)

2019.04.19. 07:30 HORNER

Kecsegtető volt, nagyon is, a mai, pénteki skandináv csomag (Audrey Horne–Backyard Babies és társaik), ám én végül mégis a csütörtök, a németek mellett döntöttem ebben a koncertdömpingben. A választásban leginkább az játszott szerepet, hogy a sváb acél forgatóinak zenei megmozdulásain annyira érződik még az éhség (a sikerre kiéhezett lelkesedés), hiába, hogy már az 6. lemezük (a tavaly megjelent Ecstasy) a mostani turné apropója, ellenállhatatlanul vonzott be magához, szemben a már befutottabb, rutinosabb kollégákkal. Biztos voltam benne, itt most apait-anyait beleadnak, hogy elszórakoztassanak, hiszen egy glam-sleaze-stadionrock koncertre minek másért mennék. Láthatóan mások is így vélték, mert elvileg telt ház várta a bandát (ha nem is stadionnyi, de középtermi) – lehet, sokan bemelegítő bulinak is szánták a ma estéhez?...

57280435_10156707319519748_141692886650454016_n.jpg

Örömömre a budapesti punk-rock lánybanda, a SNIFFYCTION nyitotta az estet. Mióta nem találkoztam velük, megjelent első nagylemezük (igaz, fizikai formátumban nem), a basszeros Emma pedig „babaszabadságot” vett ki, posztját októberben Kitty vette át – a csütörtöki koncertnek azonban külön pikantériát adott, hogy az énekes Boxie kb. egy nappal a fellépés előtt jelentette be a nyilvánosságnak: kiszáll a bandából, elmegy inkább bicajozni a Föld körül (nem vicc!). Szóval ez afféle búcsúbulijuk is volt (szombaton Egerben még elcsíphetők ebben a felállásban, az Auróra előtt).

sniffyction_borito.jpg

Dögös volt a Sniffycation – mind küllemben, mind zenében. A rendelkezésükre álló 25 percben és a talpalatnyinak sem mondható színpadi csíkban (irtó sok minden figyelt odafenn) azonban odatették magukat a hölgyek. Talán csak Boxie (a magyar Joan Jett, bocs) volt visszafogottabb, de ettől még ugyanúgy nyomták a vetkőzős pókert vagy az autósüldözést megéneklő dalokat, ahogy a magyar nyelvű számukat is ledarálták punkosan. Lilla, a dobos több értelemben is a csapat motorja, vitte a hátán a bulit, szövegelt a közönséggel, szó szerint is adta az ütemet, és figyelt a játékidő betartására. Ha lett volna merchük, főleg CD, tutira bevásárolok. Ezek híján csak a szintén lelkes metáltesó kollégámnak szurkoltam, hogy sikerüljön neki közös képet készítenie a lányokkal. S örömmel jelenthetem, a gitáros Bori és a basszer Kitty közt mosolyoghatott a fotókon.

A mosoly azonban a következő fellépő teljesítményét hallván lehervadt az ő arcáról is. A kaliforniai JOHN DIVA és bandája, nemhogy nem volt dögös, inkább döglött. Kezdve a hangzással… de az egész produkció egy lagymatag pöcshöz hasonlított. Szolid, sőt konszolidált, rádiós rock rosszul előadva, gyenge hangzással, levett hangerőn – így foglalhatnám össze. Pedig a Bret Michaelsre hasonlítani kívánó Diva, aki – ide a rozsdás bökőt, hogy – szőke parókát sem átallott a fejére tenni, sztárként adta elő magát. De nekem kiábrándító volt hallgatni ezt a 13 egy tucat bandát – hol a Mötley vagy a Skid Row tökössége, vadsága, veszélyessége, úgy zenei, mind hangulatébresztés tekintetében? De még a Poison is vadabbnak tűnt annak idején. A dalok nyilván kaptafán készültek, de az a legkisebb baj…

john-diva-and-the-rockets-of-love.jpg

Ellenben a közönség kajolta, mit kajolta, úgy éltette a kvintettet, mintha valami tényleg történt volna a színpadon, miközben pengeélen táncolt az egész a Steel Panther-féle kabaré és egy haknibrigád hétvégi délutáni fellépése között. Szerintem az ő produkciójuk második felében voltak az este legtöbben a teremben – ami több mint fura…

Ezek után – nem túlzás – Hannesék berobbantak a színpadra, nyilván az Ecstasy nyitódalával (I’ve got the Fire), és egészen elképesztő koncertet adott a KISSIN’ DYNAMITE. Zeneileg, előadásban, színpadképben, emberileg. Szögezzük le: a dalaik nagyszabású, ősi, kipróbált receptek alapján készült slágerek – a legjobb értelemben és a legfinomabban tálalva. Nincs nyál, csak a csipetnyi glamour Johannes Braun énekes részéről. És profizmus és szív és lélek beleadása. És ebben a magyar közönség is jeleskedett, szerintem rendesen odatettük magunkat, erre nem számíthattak a németek, meglepte, és hatalmas boldogsággal töltötte el őket, amitől még jobbak lettek, ha még lehetett ezt fokozni.

Most csak a különleges pontokat emelem ki az Ecstasy-album dalaira felépített műsor kapcsán. Az első mindjárt, hogy egyszer csak Hannes felkonferálta Anna Brunnert, aki a lemezen is vokálozik (de lásd még Exit Eden), atyaég, a dögösség fogalmának élő megtestesítője volt, az igazi Díva. S ha már ott volt, 2 számban is megmutatta magát és a hangjának erejét.

kissindynamite2_01.jpg

Hála égnek a koncerten nem így néztek ki, itt valahogy rájuk esett egy sminkes...

Extra pillanatokat okozott, mikor oldalról betoltak egy pianót és Hannes arra kérte a közönség öngyújtóval rendelkező tagjait, csináljanak hangulatot, míg ő klimpírozik a nagyon drága zeneszerszámon. A főműsoridőt záró I will be king előtt pedig palástban, jogarral vonult be, egy udvari bolond társaságában, az odakészített trónushoz, és a bolondnak kellett a király kívánságára a közönséget megüvöltetnie – na, nem kellett a sok bíztatás. Hatalmas palástlobogtatásban végződött a koncert. (Ahogy korábban meglengették a KD-szerelem zászlaját is.) Persze a ráadás blokk sem maradhatott el.

És bármennyire is Hansi áll a középpontban, ez a feladata, a zenekar hangszeresei sem biodíszletek, a gitárosok, Ande Braun és Jim Müller elképesztően ízes szólókkal kápráztattak, Steffen Haile bassszer igazi showman a hajlobogtatásával, és mit is várhatunk egy dobostól, akit Schnitzernek hívnak, Andi vágta a témákat rendesen. De az egész produkció élt, lélegzett, és zúzott, sebeket is ejtett, ha és amikor kellett. A stadionok országát akár körbe is turnézhatnák, abszolút nagyszínpadra valók.

Azt hiszem, a tegnap este kölcsönös megelégedéssel zárult, a közönség és a zenekar között. És nem hinném, hogy ne látnánk még egymást.

EUROPE IN ECSTASY TOUR 2019
Kissin’ Dynamite (D), John Diva and The Rockets Of Love (US), Sniffyction
Budapest, Dürer-kert, Room 041, 2019. április 18.
Belépőjegy ára: 3999/4999 Ft

Címkék: Sniffyction Kissin Dynamite John Diva and the Rockets of Love

Egy kifinomult díva (Chrysta Bell a Dürer-kertben)

2019.04.08. 09:00 HORNER

David Lynchnek többé-kevésbé leáldozott. Már ami a filmrendező zenei hatásait illeti legutóbbi múzsájára (a jelző lefordítva azt jelenti: az ő köpönyegéből bújt elő). Mind a pénteken megjelent vadiúj nagylemez (Feels like Love), mind a vasárnap esti koncert fényesen bizonyította: Chrysta Bell, ez a nem mindennapi szépségű, fotómodellnek is szemgyönyörködtető texasi énekesnő kilépett Lynch árnyékából, autoriter művész, saját zenei világgal. És ez már nem dream pop, vagy a Julee Cruise-t középpontba állító Twin Peaks-filmzene világa, sokkal inkább elektropop, abból is a majdnem rock, majdnem kísérletező fajta, amibe a ’80-as évek new wave és dark hatásai éppúgy szerepet kapnak, mint a hasonlóan slágeres ’90-es évekbeli svéd-amerikai dance floor hangzás. (Helyenként pedig Sophie Ellis-Bextor vagy a James Bond-filmzenefőcímet (The World is not enough) éneklő Garbage-énekesnő, Shirley Manson nagyívű dallamai jutottak eszembe…)

2011 őszén „készült el az album, amelyen Lynch és Chrysta Bell már 1998 óta dolgoztak; a címe This Train lett. »Évekbe telt, mire elkészítettük ezt a lemezt, már úgy tűnt, hogy soha nem lesz kész – mondta Bell. – Röhejesnek éreztem, hogy egyáltalán elhittem, hogy lesz belőle valami, de minden alkalommal, amikor együtt lehettem Daviddel, annyit tanultam tőle, hogy úgy éreztem, többet nem is kívánhatok.«”
David Lynch és Kristine McKenna, Aminek álmodom
(Ford. Berta Ádám, Budapest, Athenaeum, 2018. 534. o.)

Aki tehát azért látogatott el vasárnap este a városligeti szórakozóhelyre, hogy egy buja hangú, mély orgánumú énekesnő (aki színészként Tamara Preston FBI-ügynökként tűnt fel a Twin Peaks 3. évadában) sötéten érzéki, kicsit kéjes (majdhogynem perverz), ugyanakkor pszichedeliája mellett sem rémisztő zenéjét hallhassa, némileg meglepődhetett, hogy a háttérvászonra vetített szürreálliák előtt micsoda műfaji kavalkád ostromolja a hallójáratait. Ugyan a Lynchcsel közös másfél lemezről (This Train, 2011; Somewhere in the Nowhere, EP 2016) is felcsendült pár tétel, de az amúgy varázslatosan álomszerű dalokon kívül a jóval poposabbak-slágeresebbek domináltak, azaz szükségszerűen is a legutóbbi két lemez, a We Dissolve és a friss Feels like Love számai (Tonight we rise, Devil inside me, 52 Hz, Half Asleep stb.). Értelemszerűen eltérő hangzással a lemezétől, hiszen itt, ahogy egy élőzenei koncerten szokás, a pőre gitár, basszus és dob határozta meg a hangképet – amit azért effektekkel és samplerrel felhizlaltak kissé.

chryta_turneplakat.jpg

A ráadással másfél órára kikerekedő koncert nagyon is életerős, élvezetes zenét mutatott, egy kiváló hangformában lévő, a figyelmet abszolút mértékben magára vonni tudó dívával. (Aki érdekes módon, miközben énekli a dalait, teljességgel őszintének hat úgy mimikailag, mint az indiai tánc- és jógapózokat idéző, kifinomultan és távolságtartóan elegáns mozdulataival, ám a köztes, konferálós percekben a kedvessége bicskanyitogatóan maníros.)

Összességében szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen eddig minden egyes nagylemezét bemutató európai turnéján (korábban: 2012, A38; 2017, Dürer-kert) ellátogatott hozzánk, így tulajdonképpen élőben követhetjük zenei kalandozásait, kacskaringóit. Most ráadásul a műcsarnokbeli David Lynch Kis történetek című fotókiállítással konstellációban!

FEELS LIKE LOVE TOUR 2019
Chrysta Bell (US)
Budapest, Dürer-kert, Room 041, 2019. április 7.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900/6500 Ft

Címkék: Chrysta Bell