Micsoda konstelláció! Míg Buda egyik centrumában, a Millenárison épp Norvégia díszvendégségével zajlik a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál naponta több tízezernyi könyvbarát részvételével, addig Óbuda egy kevésbé frekventált helyén, egy alagsori helyiségben három nagyszerű norvég zenekar tesz meg mindent azért, hogy 60-70 főnyi közönségük maradéktalanul érezhesse: mégha borús-esős is az idő, valami egészen különleges este a szombati.
Így történt, hogy miután délután körbebóklásztunk a könyvhalmok között, s konstatáltuk, hogy a fő-fő díszvendég, Karl Ove Knausgård mennyire szorgalmasan ír alá az előtte hosszan kígyózó sorban állóknak (ez az ő harca…), hazafuvarozva a családot, nemsokára fordulhattam is vissza, hiszen családbarát módon nagyon korai kezdést írtak ki az eseményoldalon.
A norvég turnécsomag tényleg manna volt számomra, mert mikor a tavalyi Madder Mortem-albumot, a Marrow-t meghallgattam a megjelenésekor, egyből elvarázsolt, és minél előbb élőben akartam megtapasztalni a zenéjük borzongató csodáját. S lám, éppen most, 18 év kihagyás után ismét fellépett nálunk az elbűvölő hangú Agnete és csapata. Hasonló, sőt szorosabb érzelmi szálak fűznek a Keselyűkhöz – igaz, ők már kétszer jártak nálunk, mindig a Yukban, legutóbb 2016 őszén –, ám őket még nem sikerült – maradjunk a madaraknál – megsasolnom. A Helheimre pedig, hiába most jelent meg a 10. lemezük (Rignir), egyszerűen csak kíváncsi voltam, ha már soha korábban nem hallottam róluk – ők ráadásul most először léptek fel Magyarországon.
Fogyasztói énem csalódás érte mindjárt a beléptetés után, mert a gazdagon megrakott merchpulton nem figyelt ott a VI Deeper című, 7 inches, zöld színű korongja, ami frissen ehhez a turnéhoz jelent meg. De nem pityereghettem sokáig a hiányérzet miatt, mert a MADDER MORTEM zenészei bevonultak a színpadra, a közönség pedig külön-külön tapssal köszöntötte őket, de a legnagyobb tetszésnyilvánítás, ováció nyilván Agnete belépésekor volt.
Ó, az a hang – amit kiad az énekesnő, több mint gyönyörkeltő. A Marrow lemez dalait előtérbe állító szett előadása során nemcsak az derült ki, mennyire jó humora van Agnetének, hanem az is, milyen magas kvalitású előadóművész a hangi adottságain túl. Káprázatos volt, lenyűgöző! Vannak érthetetlen dolgok a zene világában is. Az például hogy miért csak Anneke neve forog közszájon jobbára, s miért nincs mellette ott Agnetéjé, rejtély. Beleadott apait-anyait, s ha már a családnál tartunk: mivel szakadt róla a víz, gyakran törölte meg az arcát egy törölközővel, ám egy alkalommal a mellette gitározó, vokálozó tesója elcsaklizta azt a maga orcájának megtörlése végett, így vált családi törölközővé a textília, humorizált az énekesnő. Aki amúgy nagyon kedvesen és sokat kommunikált a hallgatósággal, sőt egy ponton a színpadról is lelépett közénk – én hátulról azt is el tudtam képzelni, leszédült az átéléstől, de nem erről volt szó.
Elég méltánytalan volt azonban, hogy mielőtt az utolsónak szánt dalukat el szerették volna játszani, leoltották őket, merthogy kifutottak az időből, így az Underdogsot végül otthoni meghallgatásra ajánlotta Agnete. Igaz, a kiírtakhoz képest 5 perccel később kezdtek, s ezért volt a kifutás, de banyek, így is csak háromnegyed órájuk volt, ami 18 évben egyszer nem túl sok, mit számított volna, hogy nem félbeszakad, hanem véget ér a koncertjük, a közönség elbírt volna még jóval többet, naná! (Ráadásul külön érdekesség, hogy a dobosuk lebetegedése miatt az egykori The Kovenant-dobos, Kent Frydenlund tartott velük…) Az egész banda ezek után a klub előtt sörözgetett, beszélgetett a rajongókkal, Agnete pedig még akkor is kint cigizett, társalgott, amikor jó két óra múlva az utánuk következő két koncert is lement – mindent a rajongókért!
Mint említettem, a HELHEIM vakfolt volt számomra, de a koncertjük kellemes meglepetést okozott, mégha nem is avatott rajongójukká. Az alapvetően black metalos zenéjük himnikus és dallamos karaktert sem nélkülöz (sőt ez teszi őket érdekessé!), vokálokban (kórus) gazdag, amit H’Grimnir (Tom Korsvold) gitáros prezentál egymaga. A kiállásra Schmierre és az ahrimanos Lambertre emlékeztető basszer-énekes V’Gandr (Ørjan Nordvik) nem egy szószátyár típus, nehezen jöttek elő belőle a közönséget megszólító szavak, de viszont volt háttérvetítés – kövek, lángok, farkasok futása –, és a dalaik beszéltek helyettük, a Rignirről több is elhangzott. A hangzás jó volt, érdeklődve hallgattam a műsorukat, nem untam, szerintem jó kis bemutatkozás volt ez részükről.
Még csak fél kilenc múlt s máris a főzenekar került terítékre. A VULTURE INDUSTRIESnek nincs friss megjelenésű, aktuális nagylemeze (mind az!), nem ez adta a turné apropóját. A cirkusz csupán egy újabb városba ért. És mutatványban nem volt hiány! A hihetetlenül kék szemű Bjørnar Nilsen énekes már önmagában kész csoda, akár énekel, akár tangóharmonikázik, akár egy dobverővel üti a tamburint. Jellegzetes piros színű hózentrógerében, leizzadt bársonyingében ő a porondmester és bohóc egy személyben, de ő az is, akit „kilőnek az ágyúból”… Jó, hagyjuk a cirkusz-hasonlatot, mert ez opera is volt, színház, kabaré – és persze egy jó kis zúzós progos-technikás thrash koncert. Az experimentális társulat repertoárja szimpatikusan széles zeneileg, és olyan kompozíciókat képesek alkotni, amelyeket az utcazenész-vurstli kinézet ellenére bármelyik csúcsprogresszív művészbanda megirigyelhet… (Csak összevetésként: az egykori, kanadai Unexpect és a svéd Diablo Swing Orchestra húzott hasonló cipőt.)
A törölköző ismét szerepet kapott – ezúttal hangzásbeli azonossága miatt került felmutatásra: igen, előadták a The Towert – hátborzongató volt! Ahogy az is, ami az egy órás programot követő ráadásban történt. A közönség bevonására már történt konkrét lépés korábban is. Bjørnar felsegített pár arcot a színpadra, az egyiknek még a bicepszét is megcsókolta(?!), itt azonban eszeveszett táncmulatság kerekedett – vonatozás!!!, a teremben körbe-körbe, sőt, egy kör után már négykézláb!!! is –, elképesztő derültség közepedte. De hát az énekes végig mókázott – vagy éppen egy közönségbeli lány arcához egészen közel hajolva énekelt, üvöltött, suttogott-susogott!...
Keselyűeledellé váltunk, nem kétséges.
STRANGE RAIN TOUR 2019
Vulture Industries (N), Helheim (N), Madder Mortem (N)
Budapest, Vörös Yuk, 2019. április 27.
Belépőjegy ára: 3999/4999 Ft