Több turnét sikerült közös mederbe terelnie a szervező Cudi Purci Bookingnak. Illetve milyen jó, hogy van a Brutal Assault, így nekünk is csurran-cseppen valami. A CPB pedig alaposan odatartotta most a csebret.
A Death By Stereo már korábban visszalépett, a januárban kiváló EP-vel jelentkező Liberal Youth is visszamondta, de hát így sem maradtunk fellépők és zene nélkül. A Dürer-kert kis- és középtermét 18 órától fél egyig lehetett váltva látogatni, valamelyikben biztos szólt a zene. Mit szólt, durván dörrent.
Én csak a deitroiti CHILD BITE fél nyolcas kezdésére érkeztem, és ez rögtön megalapozta az estémet: vadak voltak és marha hangosak. A SYK-kel együtt turnézó, Philip Anselmo kiadójánál igazolt csapat avantgarde hatású punk-HC-t nyomat, de a kegyetlen fajtát, a nagyon odab@szóst. Fél órás műsorukban, persze, nem is lehetett lacafacázni, gyorsan meg kellett mutatni, mit tudnak.
A szőrmók Sean Clancy basszer végzett pár nyújtógyakorlatot, aztán felmászott a 041 színpadára. Megérkeztek a többiek is, felpattantak ők is a deszkákra, és már kezdtek is. És már egyből gyakorló elmebeteggé változott Shawn Knight énekes – azzá a frontember típussá, a szimpatikus fajtából. Ketrecbe zárt vadállattá, amit részben indokolt a színpadi helyhiány: már ott volt a Possessed hatalmas dobfelszerelése, előtte az övék, a színpad egyik feléből a másikba csak a kontroll-ládán keresztül vezetett az út. És Shawn nem volt szívbajos, sőt később, naná, lejött a színpad elé is, hogy az arcunkba üvöltsön. Vadak voltak, és nagyon hangosak, vagy ezt már mondtam? No, és lényegretörőek. Megmartak rendesen.
Már most megígérem, legközelebb, ha erre járnak ismét (márpedig viszonylag sűrűn jönnek), feltétlenül ellátogatok a JUCIFER koncertjére. Nemcsak azért, mert nagyon tetszett, amit művelnek, hanem azért is mert ennek csak félig-meddig lehettem részese. A kisterem dugig telt, mire színpadra lépett a duó. Álomszerűen szóltak a hangszerek – és baromi hangosan. Csupán az arcát teljesen a haja alá rejtő szőkeség, a gitáros Gazelle Amber Valentine mikrofonja nem szuperált. Lefogadom, a közönség egy emberként várt arra kitartóan, hogy mindez mikor esik le az énekesnek, mert láthatóan sem neki, sem a keverőpultosnak nem jelentett problémát, hogy nem szól kifelé az ének. Vajon lesápadt vagy elpirult? Soha nem tudom meg, mert 20 perc után feladtam a testszínváltozásra lesést (lásd fenti ígéret), és annak ellenére kislisszoltam a teremből, hogy a zene amúgy elkapott.
A Suicidal Tendencies moszkvai helytartói, azaz a SIBERIAN MEAT GRINDER masszív rajongói haddal rendelkezik nálunk – megkockáztatom: rájuk többen voltak kíváncsiak, ha csak egy árnyalattal is, mint a főkolomposokra. Az októberben új albummal jelentkező (adtak belőle ízelítőt is egy dal erejéig) banda most sem okozott csalódást a thrashcore-fanatikusoknak és a pogóznivágyóknak. Az Iron Maiden: Powerslave-pólóban, a fején meg maszkban nyomuló énekes 3 lépés ide, három lépés oda színpadi beszorultsága mellett hozta a Mike Muir-os figurát, és hatásosan elszórakoztatták a nagyérdeműt. Elég jók voltak, de most nem tettek rám különösebb hatást. Azért elbólogattam…
A chicagói MACABRE mindeddig ismeretlen volt számomra, s talán rejtély is marad. A trió tagjai nem ma kezdték, a metáltörténeti középkor elején már nyomatták. Nekem gagyinak, papik hobbizenekarának tűntek, de ez csak az első benyomás volt. Kjell Månsson barátom rendesen helyre is tett: ez művészet, és különben se ítéljek pár szám alapján. Tökre igaza van, el is mentem enni egy retroburgert, majd ismét próbát tettem, de még akkor sem jött át a feeling. Így teljesen rá kell hagyatkoznom, hogy ezt a proto-death-grind-HC-metal csapatot értékeljem – ő mindenesetre egy nagyon különleges, ritkaságnak számító, 12 inches Macabre-EP-vel távozott (illetve már az érkezésekor megvásárolta gyorsan). Szóval, nem tagadom, szimpatikus arcokból áll ez a hármas, a fejmikrofonos gitáros-énekes Corporate Death (alias Lance Lencioni) pedig nagyon akkurátusan mesélte el minden szám ihletőjét, vagy idézett is a soraikból, mielőtt belemerültek a darába… Talán legközelebb.
A POSSESSED brutális volt és intenzív, intenzíven brutális és brutálisan intenzív. A dalaik és előadásuk bizonyítja: ezek 30 évvel a megírásuk után is magállnak a helyükön, sőt, sok mai death banda kapkodna utánuk. Jeff Becerra kiváló zenészekkel vette körül magát, hogy élővé varázsoljanak egy legendát. Amúgy is nagy tisztelet illeti a vokalistát, aki annak idején új életet lehelt a bandába, egyáltalán feltámasztotta zenekarként a kétlemezes kultusztárgyat. Nemcsak a Possessednek, neki is a túlélést jelentette valószínűleg. És hát, méltóképp mutatják be a zenekar munkásságát – mit méltóképp! mint a bivaly! –, ráadásul lemezt is ígérnek, amiről el is játszottak egy számot.
Amúgy pedig a két album, illetve a ’87-es EP, a The Eyes of Horror dalai sorjáztak – de mint valami penetráns apokalipszis, csak zúdították ránk egyre a hangförgetegeket (Daniel Gonzalez és Claudeous Creamer gitárokon, Emilio Marquez dobos, Robert Cardenas basszer), fájt és gyönyörködtetett egyszerre. És nem aprózták el: a Hordes of Hell turné második állomásán másfél óráig hengereltek, a közönség legnagyobb örömére. No és a sajátjukra – Becerra arca sugárzott az elégedettségtől!
PURCI DANCE PARTY 2017
Possessed (US), Macabre (US), Siberian Meat Grinder (RUS), Jucifer (US), Child Bite (US), (Crippled Fox, SYK (I), Skizo)
Budapest, Dürer-kert, 2017. augusztus 7.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900 Ft
