Uraim, tessenek fölkötni az alsóneműt! A heavy metal emancipációja jelenleg ott tart, hogy három zenekar 13 főjét tekintve 6:7 a nemek aránya, egyelőre még a férfiak javára – szerintem nem sokáig. A Melt Your Face turné női tagsága azonban nem afféle hölgykoszorú (középpontjában a faszikkal), hanem azon túl, hogy helyesek, bájosak, very szimpatikusak, kiváló zenészek, illetve énekesek. Mivel eleve hátrányból indulnak egy patriarchális közegben, jóval az átlag felett teljesítenek. Persze, ne essünk át a paripa túloldalára: egyszerűen nagyszerűek voltak biológiai és szociokulturális meghatározottságtól eltekintve. Illetve ez utóbbi kapcsán még érdemes megjegyezni a nyilvánvalót: két fiatal svéd és egy még fiatalabb spanyol banda tolja a ’70-es, ’80-as évek fordulójának brit rock/metal zenéjét, Hakim Krim révén közel-keleti, Sofie-Lee Johansson (Night Viper front) révén távol-keleti kapcsolódással (értsd: származás). 35 év alatt jelentős a kulturális terjeszkedés!...
(Kép forrása: Fb)
A madridi LIZZIES nem a Girlschool leszármazottja – bárcsak az utóbbi olyan ütős lemezzel állt volna elő idén, mint amilyennel a spanyol csajszik debütáltak (Good Luck)! Jóval szélesebb perspektívából érdemes rájuk tekinteni, őket hallgatva, mint a női zenekarok halmaza. A Papi Zoltán szerkesztette Burning Sun fanzine 2. (2016/1.), illetve a HammerWorld magazin 2016/9. számában olvasható Lizzies-interjúkból kiderül, hogy kiket is tekintenek a korszakból inspirálónak a saját, dallamos, klasszikus heavy metaljukhoz.
Kétségtelen, hogy az este ők aratták a legnagyobb közönségsikert, a fényképezőgépek is az ő fellépésük alatt kattogtak a legtöbbet. De meg is érdemelték a figyelmet, még az énekes Elena idejétmúlt frizurája is megbocsájtást nyert nálam, annyira szépen énekelt, és annyira klassz volt az egész produkció – a rendelkezésükre álló 40 percben szinte az egész debütalbum előadásra került (többek között Phoenix, Viper, Night In Tokyo, Speed on the Road, One Night Woman). Ezek az egyetemista korú lányok olyan lelkesedéssel és elánnal muzsikáltak, hogy le a kalappal előttük. A 35 év előtti hard rock, heavy/speed metal témákat olyan frissességgel szólaltatták meg, hogy új erő költözött beléjük, és általuk belénk, a hallgatóságba is. Ez a fajta örömittas lendület már rögtön az elején is megmutatkozott a Lizziesnél, mikor a beköszönő daluk olyan érzetet keltett, mint egy koncertvégi zárótűz, és innen csak emelték a tétet. Volt, hogy a doboson kívül mind a három lány a földre vettette magát, úgy zenélt, Elena is ledobta menet közben a bőrdzsekijét; nem mellesleg kiválóan kommunikáló frontembernek bizonyult, aki úgy tud fütyülni, hogy egy kocsis is elismerően sercintene hallatán. Nem aggódom amiatt, hogy ne térnének majd vissza hozzánk, a hallgatóság lelkesedése visszahatott rájuk. Mindenki derűs, vidám arccal bólogatva hagyta el a termet az átszerelés idejére.
(El ne feledjem, a 3 és fél órás összidejű zenés est központi szereplője volt a Flying V gitár, mindhárom zenekar hangszerkészletében felbukkant az ikonikus modell!)
Már a beállásnál ledöbbent az ember, amikor meglátta a göteborgi NIGHT VIPER tagságát: három nyakigláb svéd fiatalember uralta a húros hangszereket, egyikük sem volt 195 centiméter alatt, sőt a rendezői bal oldalon álló bongyor hajú Tom Sutton tutira 2 méter felett volt. A csini göncben nyomuló, aranytorkú énekesnő, Sofie-Lee szinte alig látszott ki ezzel szemben a színpadról, a bajszos skandinávok kitakarták… volna. Ha nem lett volna olyan szuper hangja, márpedig volt! Leénekelte a csillagokat is az égről. Nekem már a lemezüket hallgatva is beugrott időnként a Savage (Tom Angel Witch-pólója is eligazított a stílust tekintve), hangfekvése jópárszor a brit ikonra (l. a Metallica is feldolgozta pl. a Let It Loose c. daluk) emlékeztetett.
(Kép forrása: Fb, Christina Blom)
Ők sem adták alább a produkció szintjét, mint a Lizzies, és ebben oroszlánrésze volt a dobok mögött helyet foglaló Jonnának, aki bitang erővel csépelte a cájgot, miközben végig mosolygott, nevetett, feje fölé emelte a dobverőit. Zeneileg talán közelebb is állnak az általam preferáltakhoz, így is elég széles a műfaji palettájuk, s tanulságos számomra, hogy billentyűs hangszer nélküli is lehet a szimfonikus metálhoz hasonló, de másként elért közel-bombasztikus fémzenét tolni. Líráztak is, de csak hogy azt követően még keményebben tolják, ám Sofie-Lee hangja itt is csodákat művelt, valszeg bármit el tudna énekelni, ő a hangjával tud kimagasodni a „svéd erdőből”.
A márciusi szeánsz nemcsak a magyar közönségben erősítette meg a kívánalmat, hogy újra látnia kell a DEAD LORDot, de szerencsére a zenekar és a szervezők is így gondolták, így az újabb lemez nélkül, főzenekarként turnézó csapat ismét letámadta a Dürer középtermét. Igaz, most nem voltunk annyian, mint a múltkor, sőt észrevehetően megcsappant a létszám a két turnépartner előadása után, de az a majd’ száz ember most is önfeledten szórakozott – a létszámot meg tudjuk be a keddi időpontnak.
Hakim a szülinapján szeptember elején (Kép forrása: Fb)
A Hakim Krim vezette négyest tényleg ismerősök várták, miközben a hangszórókban a Judas Priestet váltó countrys Paranoid felvezetése közepén berobbantak a színpadra. A hangzásuk az elején hagyott némi kívánnivalót, de ez aztán, optimális hangerővel párosulva, megoldódott. Ugye, lelkesedés és grimaszok terén nekik sem kell a szomszédba menniük, most is Krim szemmeresztgetései kísérték a megamelodikus, ikergitáros kompozíciókat. Meg hát a humor beágyazottsága is fontos komponense a színpadi létüknek, Hakim csak úgy szórta a poénmorzsákat, ami aztán a fantasztikus ráadásblokk (Hank és Hammer To The Heart azt első lemezről) alatt csúcsosodott ki, mikor bemutatta zenésztársait. Itt még Olle Hedenström sem állta meg, hogy ne helyezzen el egy kis zenei geget a szólójába. Bár a korábban mind riffelésében, mind mozgásában megidézett Ritchie Blackmore-t ez sem überelte. (Hogy a Krim szólója alatti füstkilövést, vagy a szemtelenül fiatal dobos dobverőinek csillagszórószerű szikrahányását ne is említsem.)
Három kongeniális, kolosszális kompániát láthattunk, hallhattunk az estén, akik derűt loptak a szívünkbe, és reményt, hogy a műfaj jövője jó kezekben van!
MELT YOUR FACE EUROPEAN TOUR 2016
Dead Lord (S), Night Viper (S), Lizzies (E)
Budapest, Dürer-kert, Room 041, 2016. október 11.
Belépőjegy ára: 2000/2500 Ft
